Egy vélemény a magyar sajtó két esetéről – ATV és Népszabadság

A Népszabadság utolsó megjelent száma
A Népszabadság utolsó megjelent száma

Az elmúlt napokban a Facebook-on fellángolt egy vita az ATV egy műsora kapcsán. Szombaton pedig a magyar sajtót alapjaiban rázta meg a “zászlóshajó” kilövése, a Népszabadság bezárása. A két eset – egy fontos szempontból – egymáshoz közel áll. Gondoljuk végig, mi is történt…

Egy: az ATV-ben történtek

A Demokrata Info publcistája az ATV-ben történteket így kommentálta: “…az egyetlen ellenzékinek mondott televízióban új sorozat indult. Annak mondják, de igazából deja vu­je van az emberfiának úgy 20 évre visszamenőleg, mikor is a Csiga 2-­nek becézett csatornán Selmeczi Tibor humoristának volt egy „A politikus is ember” című műsora. Ott még Torgyán Józsefről is az derült ki, hogy érzelmes ember, hús­vér tulajdonságokkal, tele humorral, aztán belenéztünk a híradóba, és pontosan tudtuk, hogy felültettek minket.

Elsőnek mindjárt egy karriernácit hívott meg, akit rövid úton bájos, ártatlan fiatalemberré tett, akit sok minden érdekel, bizony! Attenborough­t nézve a tévében kezdett el jegyzeteket írni a macskája viselkedéséről (még tudós is!), illedelmes, szereti a családját, hisz Istenben, a kávét pedig sok tejjel issza. Az iskolában tele volt intővel az ellenőrzője, de a tanárok igazából szerették. Ez ám az emberközel!”

Egy másik publicista nyílt levelet intézett az ATV főtulajdonosához, így kommentálva a történteket:

Tisztelt HIT Gyülekezet-i vezetőség!

A jelen napokban sűrűn hangoztatott állításukat, miszerint önök változatlanul opponálják a fasizmust, egyértelműen hitelteleníti, ahogyan a HIT Gyülekezet többségi tulajdonában levő ATV műsorvezetője (Péterfi Judit; Magánszféra) – egy teljes órát kitevő adásban – meginterjúvolta Vona Gábort. Ugyanis nem leleplezi mint neonácit, nem szembesíti antiszemita, romaellenes politikai tetteivel, rasszista gárdát támogató cselekedeteivel, hanem egyértelműen arra törekszik, hogy rokonszenves Vonát kreáljon a nézőknek. Ami viszont nem fér össze semmiféle antifasizmussal, bocsánat, fasizmusellenességgel… Ettől undorító, ettől etikátlan, ettől erkölcstelen, velősen fogalmazva, hányingert keltő a dolog.”

A publicista így foglalta össze kérését a HIT Gyülekezet vezetőihez intézett levelében:

“Kérem, nagyon kérem, ne változtassák antiklerikális és antiszemitizmus-ellenes meg roma-emancipáló gyülekezetüket elbutított, megfélemlített alattvalók engedelmesen bégető nyájává…”

Németh Sándor a HIT Gyülekezet vezető lelkésze vasárnapi szónoklatában megvédte az ATV műsorát, s ezen keresztül Vona Gábort is.

Ezen történéseket követően az interneten elindultak a kommentelők, s kinyilvánították véleményüket.

Magam is szeretném hozzátenni véleményemet a vitához: Magam nem a HIT Gyülekezet és vezetőjének kétszínűségét (antifasisztának tartja magát, s közben védi a Jobbikot és annak elnökét) tartom a legveszélyesebbnek.

Igen, sokakkal egyetértünk, nagyon rossz az üzenete annak, ahogyan az ATV és Németh Sándor “cukisítja” a Jobbik-ot és annak pártelnökét. Ennél azonban van rosszabb is, maga a Jobbik létezése és sajnos tündöklése. A Jobbik léte nemzetközi egyezménybe ütközik. A Párizsi Békeszerződésbe, mégis működő parlamenti párt Magyarországon.

Sajnos – tetszik, nem tetszik – tudomásul kell venni, hogy a magyar egyházak – tisztelet a kivételnek – beállnak abba a sorba, amit a kormánypárt “vallásos” háttere, a KDNP szorgalmaz. Így tesz a HIT is. Pénzért, hatalomért eladja magát. Dörgölődzik a hatalomhoz, hogy elkerülje Iványi Gáborék sorsát. Köztudomású, hogy az Iványi Gábor vezette egyházat a bírósági döntés ellenére állandóan vegzálják. Legutóbb például a női szállójuk kilakoltatását jelentették be.

Ezt a dörgölődzést a hatalomhoz azonban nem mindenki teszi meg. (Igaz kevesen vannak.) Erre mondják kormánykörökben azt, hogy ha nem parírozol nekünk, akkor kinyírunk.
Másként fogalmazva: Kádár azt mondta, “aki nincsen ellenünk, az velünk van”.
Orbán ezzel szemben azt mondta, “aki nincsen velünk, az ellenünk van.”
Ez látható a Népszabadság ügyben is.

Kettő: A Népszabadság, mint jelenség

Őszintén megmondom, hogy az egész Népszabadság ügyet önmagában undorítónak találom, s talán még undorítóbb az, ahogyan a magyar sajtó vezető szakmai szervezete, a MÚOSZ – hivatalból -nem reagált az ügyben.
Bár a magam részéről nagyon fontosnak tartom, hogy a MÚOSZ korábbi vezetői nyilatkozatot adtak ki a Népszabadásg bezárása kapcsán, de azt gondolom, hogy hiányzik a hivatalos szakmai megszólalás.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) korábbi elnökei illetve tiszteletbeli elnökei kijelentették: “Véleményünk szerint a Népszabadság napilapnak és online változatának a sajtószabadságot durván sértő felszámolásapolitikai döntés volt. A kiadó Mediaworks által hivatkozott gazdasági konszolidálásnak ésszerűtlen formája volna a Népszabadság puccsszerű kivonása a lappiacról, a márkanév tönkretétele, a termék legstabilabb vásárlóinak (előfizetők) elriasztása.”

Undorítónak tartom azt a “sajtó – nyilatkozat-, vélemény- háborút” is ami a Népszabadság bezárása kapcsán kialakult.

Olvasom a kommentárokat is, azt gondolom, hogy bár igaz az, amit a veszteségtermelésről írnak, de azt is gondolom, hogy nem a veszteségtermelés lehetett a bezárás igazi oka. Ha az lenne, akkor nem most, nem így, hanem már korábban zárta volna be a lapot a kiadó, a tulajdonos.
A nyilatkozatháborúban talán a legerősebb vélemény így fogalmazódott meg:
“A Népszabadság megszüntetése nem racionális gazdasági döntés volt, hanem egy fokozatosan egyre autoriterebb, minden ellenvéleménytől rettegő, primitív és bosszúálló hatalom legújabb húzása. Egyben újabb súlyos csapás az egyébként is egyre szűkebb sarokba szoruló magyar sajtószabadságnak. ”
(Az idézet a 444 portálról származik)
Az ügyvezető  MÚOSZ elnök a HírTV-nek azt mondta, hogy szerinte a “Népszabadság kiadását elsősorban gazdasági okokból szüntették meg”
A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a lap bezárásának a gazdasági ok csak az ürügye, de nem a valódi oka.
Azt gondolom ugyanis, hogy a lap rálépett többeknek a tyúkszemére, valószínű olyan igazságot írt le, amely nagyon fáj(hat) a hatalom egyes képviselőjének. S ezeknek messzire elér a keze. Azt is gondolom, hogy a bosszú nagy úr! Különösen, ha az hatalommal párosul.
S az is megfontolandó, hogy kétezren találták úgy, hogy a személyes tiltakozás eredményre vezethet. Kíváncsi vagyok arra, hogy hétfőn (október 10-én) hány magyarországi nyomtatott lap jelenik meg üres címlappal – tiltakozásul.
Jósolhatok? Egyetlen egy sem!
A következő a Népszava lesz?
Megjegyzem, valóban a nyomtatott lapoknak van a legnagyobb respektjük, igaz a költségük is nagy, de a huszonegyedik században, az internet és az okos telefon korában az online újságírás határozott erőt képvisel. Az úgymond baloldalnak nincsenek igazi online lapjai sem. Azt gondolom, hogy nem ismerték fel a baloldalon az online sajtó jelentőségét. A social mediáról már ne is beszéljünk. Pedig például az Egyesült Államokban választást lehet nyerni, ha valaki jól használja az internet eszközeit.
Az ügyeknek még nincsen vége…
Hát szép, forró az ősz Magyarországon….
G. Orator

Vélemény, hozzászólás?