Az Elődeink Öröksége rovatunkban a magyar szabadkőművesség kiemelkedő személyiségeit mutatjuk be. Mai példaképünk: Benedek Elek a magyar gyermekirodalom egyik legnagyobb alakja, akit gyakran Elek apóként emlegetnek.
Benedek Elek volt a magyar irodalomban az egyik legfontosabb népmese-gyűjtő és mesemondó, aki rengeteget tett azért, hogy a magyar népmesék fennmaradjanak és eljussanak a következő generációkhoz.
Benedek János és Benedek Marcella fiaként született 1859-ben Kisbaconban. Ott is hunyt el 1929-ben. Volt újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, és Ő volt a “nagy mesemondó”.
Már gyermekkorában a mesék világában érezte magát otthonosan. Nagy hatással volt rá édesapja, Benedek Sándor, aki maga is tehetséges mesemondó volt. Tudományos érdeklődése mellett mindig is a mesék, legendák és népi történetek vonzották.
Közemberként is ismert volt. A nagyajtai kerületi országgyűlési képviselővé választották 1887-ben. 1892-ig látta el ezt a tevékenységet. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Bejárta Erdélyt, különösen a Székelyföldet, hogy összegyűjtse és lejegyezze a népmeséket. Íróként számos mesét dolgozott át, például a Grimm testvérek meséit és az Ezeregyéjszaka történeteit.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, az Én Újságom szerkesztésében és Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak.
Oktatáspolitikusként és szerkesztőként is aktív volt. A Cimbora néven kiadott ifjúsági lapot szerkesztette. A lap célja az volt, hogy a gyerekeket szórakoztassa és egyben tanítsa is. Munkássága során mindig arra törekedett, hogy a gyermekek olvasási szokásait fejlessze.
A Cimbora – még ma is elérhető – honlapja szerint szerzőtársai voltak: Áprily Lajos, Berde Mária, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Tompa László, Tamási Áron, Ignácz Rózsa közölt írásokat a lapban. A Cimborában közölt verset először Dsida Jenő 1923-ban. Ignácz Rózsa első írása is itt jelent meg 1926-ban. Ennek a honlapnak az állítása szerint Romániában „Az első világháborút követő időszak oktatási viszonyai között sok diák számára a Cimbora jelentette az egyetlen eleven kapcsot a magyar nyelvvel és a magyar irodalommal.” Rendkívüli jelentősége volt az Elek nagyapó üzeni c. állandó rovatának. Bár az eredeti lap megszűnt, de 1994-től napjainkig működik Cimbora néven egy gyermekeknek szóló irodalmi lap Erdélyben.
A magyar kultúra és nyelv megőrzését tartotta szem előtt, különösen Trianon után, amikor visszatért szülőfalujába, Kisbaconba.
A népmesék gyűjtése mellett saját meséket is írt, melyekben a magyar népi motívumok és értékek tükröződtek. Első nagyobb sikerét az 1885-ben megjelent „Népmese és mondák” című kötetével érte el.
Benedek Elek munkásságának talán legfontosabb része a „Meseország” létrehozása volt. Az 1894-ben megjelent „Magyar mese- és mondavilág” című könyvével gazdag mesevilágot teremtett. Ezek a történetek nemcsak szórakoztatók, hanem tanulságosak is. Benedek Elek mindig is hitt abban, hogy a meséknek erkölcsi és nevelési funkciójuk is van.
Benedek Elek 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Számos magyar értelmiségi, író és politikus is csatlakozott hozzá. Ennek a páholynak olyan ismert tagjai voltak, mint például Gelléri Mór.
A Demokratia páholy könyvtára tanúsága szerint olyan témákkal foglalkoztak, mint a szabadkőművesség hatásai, az „elhagyott gyermekek oltalomba fogadása”, illetve a „sajtópörök szaporodása”. Felléptek „a munkanélküliség ellen”, „a közszellemünk fogyatkozásai” témájában. Javaslatot tettek a Hogyan szervezzük a fővárosi gyermek-otthont?”, avagy az alkoholizmus ellen való védekezés témájában. Elhangzott elaődásuk a szabadgondolkodókról, illetve a “neofita kötelességeiről”. 1905-ben a Demokratia páholy díszmunkát tartott a gyermeknap alkalmából.
Benedek Elek szabadkőműves kapcsolatai és eszméi hatással voltak munkásságára, különösen a népmesék gyűjtésében. A szabadkőművesség filozófiája hangsúlyozza az emberi fejlődést, a tudás terjesztését és a közösségi értékeket. Ezeket az értékeket megtalálhatjuk írásaiban. Konkrét műveiben azonban nehéz egyértelműen kimutatni a szabadkőműves hatást. Az erkölcsi tanulságok, a társadalmi igazságosság és a tudás fontossága, amelyeket műveiben közvetít, összhangban vannak a szabadkőműves eszmékkel.
Benedek Eleknek hat gyermeke (három fiú, három lány) és tizenkét unokája volt. Egyikükkel Benedek Istvánnal külön cikkben foglalkozunk majd.
G.Orator