Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferenc 

George Orator

Elődeink öröksége rovatunk mai példaképe: Kazinczy Ferenc (1759. október 27. – 1831. augusztus 23.) magyar író, költő és nyelv reformátor volt, aki döntő szerepet játszott a modern magyar irodalom alakításában.

Kazinczy Ferenc 

1759-ben született Érsemjénben, egy nemesi családba, iskoláit Debrecenben, Késmárkon és Sárospatakon végezte. A magyar nyelvújítás vezéralakja, író, költő, műfordító és irodalomszervező volt. A felvilágosodás kori magyar irodalom egyik meghatározó alakja, akinek munkássága nélkül a modern magyar irodalom fejlődése elképzelhetetlen lenne.

Kazinczy  részt vett a magyar nyelv reform mozgalomban, és a nyelvtan, a helyesírás és a stílus modernizálásán dolgozott.

1784-ben kezdett fordítani és szépirodalmi munkákat írni. Fordított például német, francia és angol szerzőtől is (pl. Goethe, Voltaire). 

1789-ben részt vett az akkoriban születő magyar nyelvújítási mozgalomban, amelynek később vezetője lett. Erőfeszítései hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nyelv rugalmasabb és kifejezőbb irodalmi nyelvvé váljon. Új költői formákat, például a szonettet vezette be a magyar irodalomba. 

A 18. század végén és a 19. század elején a magyar nyelv sokféle nyelvjárásból és régies formákból állt, ezért Kazinczy elkötelezett volt az egységes és kifinomult magyar nyelv kialakítása mellett. Több mint 10 000 szót újított meg vagy javasolt,  (pl. eszme, szabadságjog, környezet füzet, egyesület, kedvenc, szellem, keringő, alkalom, szorgalom, hálás, gyönyör, felvonás, korszellem, részvét, évszak, enyhe, könnyelmű, féltékeny, szerény, magány, tökély, édeskés, dereng)  és szorgalmazta a magyar nyelv tisztaságát és esztétikai értékét. Levelezésében és cikkeiben, pl. az Orpheus, majd a Tudományos Gyűjtemény című lapokban, támogatta a nyelvi reformokat.

Kazinczy Ferenc számára a nyelvújítás kulcsfontosságú volt, mert úgy vélte, hogy a magyar nyelv fejlesztése elengedhetetlen a nemzeti kultúra és irodalom kibontakozásához. 

1811-ben harcot indított a Tövisek és Virágok epigrammagyűjtemény kiadásával. A nyelvújítás során Kazinczy és társai új szavakat alkottak, régieket elevenítettek fel, és igyekeztek a magyar nyelvet modernizálni. Fontosnak tartotta, hogy a magyar nyelv ne maradjon el a nyugat-európai nyelvek mögött, ezért sokat merített a német és francia nyelvújítási törekvésekből.

Törekvései:

  • A magyar nyelvi szókincs bővítése
  • A magyar irodalmi nyelv kialakítása
  • Nemzeti identitás erősítése: A nyelvújítás hozzájárult a magyar kultúra és nemzeti öntudat fejlődéséhez.
  • Nyelvi egység megteremtése: Segített a különböző nyelvjárások közötti különbségek csökkentésében, így a magyar nyelv egységessebbé vált.

Kazinczy munkássága nélkül a magyar nyelv valószínűleg sokkal nehezebben fejlődött volna egységes és modern irodalmi nyelvvé. 

Kazinczy a nyelvújítás mellett irodalmi vitákban is részt vett, különösen a klasszicista és romantikus stílusok kapcsán. Az általa képviselt klasszicista stílus és a korszak más írói által preferált romantikus irányzat között éles viták alakultak ki.  

Élete 1794-ben drámai fordulatot vett, amikor Martinovics-féle összeesküvés kapcsán politikai összeesküvésben való részvételért letartóztatták. Bár szerepe csekély volt, halálra ítélték, majd büntetését börtönbüntetésre változtatták. Hét évet töltött börtönben (Kufstein, Munkács, stb.) 1801-ben szabadult. Szabadulása után visszavonultan élt Sátoraljaújhely mellett, Széphalmon, ahol ezután teljes mértékben az irodalomnak szentelte magát, intenzív vitákba keveredett az irodalmi stílus és a nyelvreform kérdéséről. 

Kazinczy Ferenc életműve nemcsak irodalmi és nyelvészeti szempontból jelentős, hanem kulturális és nemzeti identitásformáló szerepe is meghatározó volt a 19. századi Magyarországon.

Vári László (a szabadkőművesség ismert kutatója) állítása szerint “Kazinczyt 1784. január 16-án gróf Török Lajos, (későbbi apósa) a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy főmestere avatta fel a miskolci Zum tugendhaften Kosmopoliten (Erényes világpolgárokhoz) páholy tagjai közé.”

A miskolci páholyban az Orpheus nevet választotta szabadkőműves nevéül. Ez a név később az általa szerkesztett folyóirat címe is lett.

Kazinczy nagyra becsülte a szabadkőművességet, és aktívan részt vett annak eszmei és kulturális tevékenységeiben. Céljai – a felvilágosodás, a tudományok és a művészetek támogatása – összhangban álltak saját törekvéseivel. A páholyok működését azonban II. József 1785-ben korlátozta, így a miskolci páholy megszűnt, és Kazinczy más formákban folytatta progresszív eszméinek terjesztését.

Miskolczy Ambrus – Kazinczyról szóló kutatása szerint: “Kazinczyt bizalmukba fogadták, titkárként tevékenykedett a több mint negyven tagú páholyban. A miskolci páholy élén köztiszteletben álló személyiségek álltak. Főmestere gróf Török Lajos volt, tankerületi főigazgató az eperjesi „Az erényes utazóhoz ” nevű páholy mintájára alapította, és azzal a céllal, hogy a rózsakeresztes mozgalom alapjaként is szolgáljon. A páholy alkotmánya is az ő kézírásával maradt fenn.”

Ugyancsak Miskolczy Ambrus idézi fel Kazinczy kérdését és válaszát: Mi az ideális szabadkőműves páholy? A válasz egyértelmű: szellemi műhely. Ennek virágkora 1784—1785 volt.”

A felvilágosodás eszméi – mint a szabadság, testvériség, emberi haladás – mélyen hatottak Kazinczyra, és ezek jól illeszkedtek a szabadkőművesség céljaihoz. A szabadkőművességet erkölcsi, filozófiai és közösségépítő mozgalomként fogta fel.
Részt vett irodalmi és társadalmi vitákban, melyek a páholyokban zajlottak. A szabadkőműves kapcsolatai révén szellemi közösségre lelt más, hasonlóan gondolkodó értelmiségiekkel.

Kazinczy megírta véleményét a szabadkőművességről, ami azóta a magyarországi szabadkőművesség alapvetése lett.

“Én nekem a kőmívesség olly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a Királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, öröm könnyeket sír, amelyben ki-ki igyekezik ember társainak nyomorúságát a szerint a mint tehetsége engedi, könnyíteni, amelyben ki-ki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiait munkái, írásai,
példái által tanítani tartozik;  —
Az ilyes társaság nékem kedvesebb, mint amely aranyat, vagy olyas életet-hosszabbító orvosságokat csinál, hogy aki véle él, szem em láttára nyomorék koldussá lessz; amely non-sensekkel múlatja magát, ördögöket kíván segítségül, s több efféle haszontalanságok, esztelenségek, bolondságok körül forgolódik.

Aranka Györgyhöz (magyar művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta) intézett levelében 1790 márciusban ezt írja Kazinczy:

„Én tehát vaktában nem szólok, mert a Kőmívesség előttem szent. Hogy egy • [lózsi]ban [azaz: »páholyban«] harmadik személyt viseltem, azt mondhatom; de azt is mondhatom, hogy nékem a három angliai grádusomnál, mely inas, legény, mester, több nincs és nem is lesz könnyen. Historice sok grádusokat esmerek, de reájok nem vágyok.”

A szabadkőművesek számára katekizmust állított össze, amelyről Széky Péter, a szabadkőműves szertartások alapos ismerője, úgy vélekedik, hogy ez nem fordítása az előtte ismert szertartáskönyveknek, hanem „alapos tanulmányozás után készült önálló munka, 

Bodrogi Ferenc Máté, irodalomtörténész egyetemi tanár leírja, hogy Kazinczy Ferenc barátságot kötött Angelo Solimannal, (1721–1796), a Kazinczy által “szerecsennek” nevezett bécsi polgárral.   

Angelo Soliman eredeti neve állítólag Mmadi Make volt. Egy afrikai törzsi vezető kisgyermekeként rabolják és hurcolják el Nigéria területéről. A hányatott élete során rabszolgasorból kormányzók, hercegek inasává és bizalmasává előlépő fekete férfi kimagasló műveltségre tesz szert, több nyelven beszélő, főként a történelemben jártas tudós kultúr emberré. Soliman 1781- től a Zur wahren Eintracht (Az igaz egyetértéshez) elnevezésű bécsi szabadkőműves páholy tagja volt. E páholyban – melynek összejöveteleit olykor Mozart is látogatja – Solimant a híres ókori numídiai király nyomán Massinissának hívják. Bécs legelőkelőbb házait látogatja, elnyeri I. Ferenc és II. József császár bizalmát és rokonszenvét is.

 

A szabadkőművesség hatással volt Kazinczy munkásságára:

  • Felvilágosodás eszméinek terjesztése – Kazinczy hitt abban, hogy a tudás és a műveltség kulcsfontosságú a társadalmi fejlődéshez.
  • Kapcsolatok és támogatás – A páholyokban találkozott olyan személyekkel, akik támogatták a nyelvújítási törekvéseit.
  • Irodalmi és filozófiai viták – A szabadkőműves közösségben folytatott eszmecserék segítették Kazinczy gondolkodásának formálódását.

A szabadkőművesség tehát nemcsak egy társaság volt számára, hanem egy inspiráló közeg, amely hozzájárult irodalmi és nyelvi reformjaihoz. 

Kupán Árpád nagyváradi történész szerint “Kazinczy Ferenc, a magyar szabadkőművesség első nagy személyisége volt.”

Másutt ugyan ő így vélekedik: 

“Kazinczy élete alkonya felé közeledve ugyanazon lelkesedéssel ragaszkodott a szabadkőművesség eszméihez, mint fiatalkorában. Egy helyütt ezt írja: „Óhajtom a szerzet elterjedését, mert meg vagyok győződve, hogy ez a legtökéletesebb oskolája az emberi szívnek.

Egész élete és egész irodalmi működése áldozat volt az emberiség és a haza oltárán, s harc az elfogulatlan, előítéletektől mentes gondolkodásért, az emberek egyenlőségéért, testvériségének, szabadságának nagy eszméjéért. A későbbi korok igazi progresszív gondolkozású szabadkőművesei méltán tekintették példaképüknek, s jogosan hivatkoztak rá.”

Kazinczy kulcsszerepet játszott a Magyar Tudományos Akadémia 1828-as alapításában, és 1830-ban tagjává is választották. Emlékére hozták létre a Kazinczy-díjat, amelyet kiemelkedő magyar nyelvhasználatért adományoznak.

G.Orator

Források:  

 

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.