Alázat és kétség a szabadkőművességben – Kapcsolatok a teológiai és kardinális erényekkel – A szabadkőművesség alapelvei

Share on Social Media

Milyen kapcsolatok vannak az alázat és a kétely között a teológiai és kardinális értékekkel? Melyek az alázat erősségei a szabadkőműveseknél? A kétely gyengeség? Kapcsolatok a fényt kereső szabadkőműves útja, az alázatosság és a kétely között. Ez a kutatási cikk az ősi és elfogadott skót rítus rituáléjára vonatkozó reflexiókon alapul.

Ez a kutatás arra ösztönzi az olvasót, hogy kérdőjelezze meg a igazság, a bizonyosság és a hit fogalmát. Ez a cikk rávilágít a királyi művészetben való előrehaladáshoz szükséges értékekre és erényekre. A cikk néhány valós esetet is felidéz.

A szabadkőművességben gyakran emlékeztetik a tanulót, a társulatot és a mestert, sőt még az óskót és elfogadott skót rítus (REAA) magasabb fokozatait is az alázat és a kétely fogalmainak fontosságára. Ezek a szabadkőművességben két alapvető tulajdonság. Ezek a tulajdonságok kiegészítik egymást, és a kardinális erényekhez és a teológiai erényekhez kapcsolódhatnak.

Ezek nélkül a szabadkőműves a sötétségben találja magát, remény nélkül a tökéletesedésre, „a szabadkőművességben való fejlődésre”, ahogyan azt az ANSR szertartása hangsúlyozza. Az alázatosság lehetővé teszi az ego túllépését és nyitottságot jelent a másik felé, figyelembe véve annak tulajdonságait és hibáit, ami emlékeztet arra, hogy mi magunk is tulajdonságokkal és hibákkal rendelkezünk.

Ez a nyitottság lebontja az ítélkezést: „Ki vagyok én, hogy másokat ítéljek?” (lásd a karikatúrát a 7. oldalon). Aki felveti magának ezt a kérdést, az legtöbbször alázatosabbá válik, többet gondolkodik cselekedetein, és ez megnyitja előtte az utat a mértékletesség és az igazságosság felé. A szabadkőműves kétely ebbe az alázatosságba ágyazódik. Ez inkább erő, mint gyengeség, az alázat és a szabadkőművesi kétely arra készteti a szabadkőművest, hogy jobban mérlegelje cselekedeteit. Nem azt mondják a profán életben, hogy „a kételynek a vádlott javára kell válnia”?

De az alázat nem jelenti azt, hogy egy művelt szabadkőművesnek el kell rejtenie, el kell titkolnia tudását, ismereteit. Sőt, büszke lehet rá, és tudatában lehet annak, hogy ki is ő. Azonban nem szabad azzal dicsekednie, mintha másokkal akarna mérkőzni vagy őket lealázni. A tudást meg kell osztani, hogy terjedhessen és elmélyülhessen, a szocializáció és a tudás átadása révén.

A szerény szabadkőműves képes beszélgetni egy kevésbé művelt testvérrel, és megpróbálja segíteni abban, hogy hozzáférjen a tudáshoz. A tudás megkülönbözteti a szabadkőművest a vallásos embertől, aki vakon követeli a hitet, anélkül, hogy kérdéseket tenné fel, vagy legalábbis anélkül, hogy megkérdőjelezné a vallási dogmákat. A dogmát egyfajta világiasság és változatlanság övezi, amely kizárja a kritikus gondolkodás lehetőségét, legalábbis hivatalosan. Ezen a szinten a szabadkőművesség nem tekinthető „kereszténynek”, még akkor sem, ha fontos személyiségek építették fel a spekulatív szabadkőművességet (James Anderson lelkész alkotmányai, Jean Théophile Désaguliers). Ennek ellenére létezik egy lovagi szabadkőművesség, amely keresztény eredetét hirdeti: például a skót rítusban dolgozó szabadkőművesek.

1. Az alázat és ereje

Az alázat lehetővé teszi a szabadkőművesnek, hogy konstruktív legyen önmaga és mások számára. Ez megnyitja az utat a párbeszéd előtt, és elősegíti a testvérek közötti egyenlőség eszméjét. Az egyenlő párbeszéd igyekszik a lehető legjobban korlátozni a „domináns dominált” viszonyokat.

Az alázatosság emlékezteti a szabadkőművest, hogy tökéletesíthető, de nem tökéletes. Ez megkönnyíti az útját a királyi művészetben, mert így a szabadkőműves maga nyitja meg az utat a lehetséges felé, távol a hiedelmektől és a bizonyosságoktól, amelyek gátolják a fejlődést és a dolgok más szemszögből való megközelítését.

Az alázatosság az önzés ellentéte, mert a figyelem középpontjában már nem feltétlenül ő maga áll, hanem mások. Az alázatosság ezért egy alapvető tulajdonságot jelent a szabadkőműves számára: egy bizonyos önfeláldozási képességet.

Az alázatosság az arrogancia ellentéte. Az arrogancia ugyanis inkább romboló, mint építő jellegű. Az arrogáns ember bántja testvéreit, kétséget, viszályt, néha a „kicsik” félelmét kelti. Az arrogancia magában foglalja a becsmérlés, az uralkodás, az összehasonlíthatatlanok összehasonlításának vágyát. Az arrogáns szabadkőműves nem látja, mi van valójában körülötte, mert gyakran tartja magát a világ középpontjának.

Az arrogancia a hiúság közeli rokona. A hiú ember gyakran lehet arrogáns. A hiú szabadkőműves nem lehet alázatos (lásd a hiú ember karikatúráját a mellékletben,

Az a szabadkőműves, aki rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, erőssé válik, mert nem rabszolgája szenvedélyeinek, hiedelmének, meggyőződésének, hanem megkülönbözteti a dolgokat, fejleszti érzelmi intelligenciáját, beleértve az empátiát is.

Az alázatosság megérteti a lényeget. Ez a tulajdonság tehát erőssé válik, mert az a szabadkőműves, aki rendelkezik vele, képes a lényegre koncentrálni. Az idő értékes számára, míg egy másik kőműves számára, aki nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, az idő nem számít.

Az alázatosság a három teológiai erényhez kapcsolódik: hit, remény, szeretet. A hit ugyanis dinamizáló szabályozó tényező számára. A kőműves számára a hitnek semmi köze a vallási hithez! A szabadkőműves hit az a hajtóerő, amely lehetővé teszi, hogy bízzon abban, amit vállalt. A szabadkőműves hit az alázatossághoz kapcsolódó erő, mert a hit ad erőt a szabadkőművesnek, hogy folytassa önfejlesztését, egyfajta „önátadás” formájában a testvérek iránt.

Az alázatosság a reményhez kapcsolódik, mert ha hinni kell a megkezdett munkában, akkor reménykedni is kell abban, hogy be tudjuk fejezni, amit elkezdtünk.

Az alázatosság a jótékonysághoz kapcsolódik. Ez a jótékonyság nem keresztény konnotációval bír. Nem egyfajta leereszkedésről van szó. Ez a szeretet közvetlenül kapcsolódik a testvériséghez, amely maga is egyfajta önfeláldozással jár: például adni anélkül, hogy cserébe valamit várnánk.

Az alázatosság egy olyan erő, amely lehetővé teszi az ego leküzdését, amely gátolja a valódi tökéletesedés iránti vágyat.

Az alázatosság kapcsolódik a testvéri szellemhez, amely átgondolt, mértéktartó magatartást jelent, amely lehetővé teszi a megosztást.

Az alázatosság az a hajtóerő, amely lehetővé teszi, hogy óvatosan haladjunk előre, nem feledve, hogy mit jelent a „V.I.T.R.I.O.L” a szabadkőművesek számára. Az önelemzés ezért egy élő erő, amely lehetővé teszi, hogy testvérünkkel együtt építsünk, és ne romboljunk.

2. A kétség

A kétség összefügg a gondolkodással, az önelemzéssel, az igazság keresésével. Ez az igazság a szabadkőművesek számára olyan, mint „a megközelíthetetlen csillag”. Az igazság felé kell törekednünk, hogy a fény felé haladjuk, anélkül, hogy birtokolnánk azt. Az ellenkezőjének hinni minden lehetséges fejlődést leállít, mert hogyan lehetne fejlődni, ha azt hisszük, hogy birtokoljuk az igazságot?

A kétely az „ésszerűséghez” is kapcsolódik; a szabadkőművesek számára ez azt jelenti, hogy a tényekre akarnak támaszkodni, és nem az „érzelmekre” alapozni a megítélésüket. Minden észlelés egyébként szubjektív. Ezért a szabadkőművesnek meg kell értenie, hogy csak gyenge fényt birtokolhat. Ezért a szabadkőművességben a „teljes fény” kifejezés egyesek számára „eretnekségnek” minősülhet.

A kétség magában hordozza és táplálja a kritikus gondolkodást, mind önmagunkkal, mind pedig azzal szemben, amit hallunk, látunk, érzünk, érezzük, megérzünk és megkóstolunk. A kétség tehát egy olyan erő, amely lehetővé teszi a dolgok megkülönböztetését. A kétely szorosan kapcsolódik az öt érzékhez, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megértsünk és intelligensnek legyünk.

A kétely a szabadkőművesek számára kedves tudás hordozója is. Ez a tudás lehetővé teszi a spirituális fejlődés és a királyi művészet keresése felé való nyitást: ez az egyetlen lehetséges út a szabadkőműves számára, hacsak nem méltatlan, nem „jó szabadkőműves”. A REAA rítus magasabb fokozataiban, amikor a Háromszoros Hatalmas Mester felteszi a kérdést, a válasz a következő: „Yabulon jó szabadkőműves!”.

A kétely olyan, mint egy erős, de kellemes illat, amely lehetővé teszi, hogy mindent megkérdőjelezzünk. A tudáshoz kapcsolódó kétely ezért élénkíti az elmét.

3. Alázat, kétség és alapvető értékek

Az alapvető értékek a négy alapvető erkölcsi erény.

Óvatosság
Igazságosság
Erő (vagy bátorság)
Mértékletesség.

Az alapvető erények a görög ókorban gyökereznek, olyan filozófusoknál, mint Platón és Arisztotelész, akik meghatározták alapjaikat. A kereszténység átvette ezeket az alapvető értékeket, köszönhetően a egyházatyáknak és Szent Tamásnak. Ennek köszönhetően a kereszténység a négy alapvető értéket a morális és erényes élet alapjainak tekintette.

Az alázat és a kétely összekapcsolható a óvatossággal, mivel ez az alapvető erény lehetővé teszi, hogy kételkedjünk a dolgokban, és ne tekintsük azokat véglegesnek vagy adottnak. A szabadkőművest az ésszerűségnek kell irányítania, nem pedig az érzelmei.

Az alázat és a kétely összefüggésben áll egy fontos alapvető erénnyel: az igazságossággal. A szabadkőművesnek ugyanis igazságosnak kell lennie a dolgok és események megítélésében. Az igazságosság Salamon király bölcsességére is utal. Szimbolikusan Salamon székét a Keleten a Tiszteletreméltó Mester foglalja el, aki a kapott fényével megvilágítja a páholyt.

Az erő magában foglalja a bátorságot: a saját véleménye iránti bátorságot, a saját magunk megkérdőjelezésének bátorságát, a fény keresésében való kitartás erejét. Ez egyben a félelem legyőzésének, a veszélyekkel való szembeszállásnak a képessége is, hogy jót cselekedjünk. Az alázatosság lehetővé teszi számára, hogy jobban megértse a dolgokat, megkérdőjelezze önmagát, és merje kimondani: „Nem tudom!”… „Felvilágosítanál?”… Mert a „mindent tudok” típusú szabadkőművesek ritkán érdekesek vagy bölcsek.

A mértékletesség a viselkedés mérséklését, a vágyak és szenvedélyek uralkodását igényli. A mértékletesség azt jelenti, hogy a szabadkőműves kilép a bizonyosságok és hiedelmek világából. Alázatos, és a legjobb tudása szerint cselekszik. Bizonyos pillanatokban kétségei is lehetnek; ezért a mértékletesség az a tulajdonság, amelynek segítségével ezt elérheti. A mértékletesség ugyanis lehetővé teszi számára, hogy mérlegelve és kiegyensúlyozottan cselekedjen.

4. Alázat, kétség és teológiai értékek

Korábban már beszéltem az alázat, a kétség és a teológiai értékek közötti összefüggésekről. Hozzáteszem a következőket: a teológiai értékek és a kardinális értékek kölcsönhatásban állnak egymással, és az erkölcs, az erény pillérei, és ezeknek az értékeknek kell irányítaniuk a szabadkőművest az útján.

Az értékek végső soron egymástól függenek. A lehetséges összefüggésekre vonatkozó gondolatokat az olvasóra bízom. A szabadkőművesség a következő pilléreken (vagy elveken) alapul:

a lelkiismeret abszolút szabadsága
a tolerancia, a testvériség
az ember tisztelete
az emberiség javítása.

A lelkiismereti szabadság megadja a szabadkőművesnek a szükséges eszközt ahhoz, hogy ne essen dogmatizmusba. Ez a szabadság abszolút, de vannak határai. Nem azt mondják a szabadkőművességben, hogy „szabadságom ott végződik, ahol testvéremé kezdődik! ” Ez toleranciát, kritikus gondolkodást, de nyitottságot is igényel; ez ismét visszavezet minket a „V.I.T.R.I.O.L.”-hoz.

Ezek az elvek a szabadkőműveseket nagyobb alázatosságra, kevesebb bizonyosságra, a hiedelmekkel (legyenek azok népi, kulturális, egyéni vagy vallási hiedelmek) szembeni kritikus gondolkodásra ösztönzik. Ezek az elvek szorosan kapcsolódnak a teológiai értékekhez, szemben a szabadkőműves értékekkel. Például az, amit tenni szándékozunk, nem valósulhat meg hit nélkül. Még a szabadkőműves vitákban is, ahol ellentétes vélemények és elképzelések ütköznek, a tolerancia védelmet nyújt.

A másik hitének tiszteletben tartása szintén a teológiai erényekhez kapcsolódó elv. A szabadkőműves szeretet nem valósulhat meg azzal, hogy tiszteletből fitogtatjuk, mit teszünk egy testvérünkért. Egy testvérünknek segíteni abban, hogy megszabaduljon a rossz szokásaitól (például az alkoholtól), az a szeretetteljes cél, hogy segítsünk neki kilábalni belőle. Mindenesetre a szabadkőműves cselekedetek mindig a hitre, a haladásra vagy a haladás elősegítésére irányuló reményre alapulnak, tiszteletben tartva testvérünk integritását.

5. Irodalomjegyzék

Az ősi és elfogadott skót rítus rituáléja
A modern francia rítus rituáléja
A skót rítus rituáléja
A Swedenborn-rítus rituáléja
Ferenc Sebök, 2023, A hagyomány és a tudás átadása a szabadkőművességben a belépett tanoncoknak – Tanoncok és mesterkőművesek Válaszok egy kérdőívre – Doktori értekezés, benyújtva a filozófia doktori cím részleges megszerzéséhez antropológia szakon, szabadkőművesség specializációval, Ballsbridge University,
DOI:10.55272/rufso.rjsse, Journal of Social Sciences and Engineering , 35. évfolyam , 3. szám ISSN: 2313-285x. Sebök, Ferenc, Bevezetés a szabadkőművességbe, 2023.

Sebők Ferenc

Share on Social Media

Alázat és kétség a szabadkőművességben – Kapcsolatok a teológiai és kardinális erényekkel – A szabadkőművesség alapelvei

Related

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása