2022 október 15-én Budapesten tartották a Quatuor Coronati Budapesti Köre 10 évvel ezelötti megalakulását megünneplő jubileumi ülést. Ezen a találkozón elhangzott Barát Tamásnak a QC New York-i titkárának a XX. században a New Yorkban működött magyar szabadkőműves páholyokról és az ott élt magyar szabadkőművesekról szóló előadása. Az előadás szerkesztett változata megjelent az esemény kiadványában, illetve a kutatók által látogatott ResearchGate oldalon. A szerkesztett változat a szerző engedélyével kerül közlésre.
A XX. században több magyar szabadkőműves páholyról is tudunk, amelyek külföldön működtek. Ennek alapvetően két okát szokták felhozni a szakértők. Az egyik ok az, hogy száz esztendő alatt háromszor is betiltották a szabadkőművességet Magyarországon.
A másik ok, – ami néhány szakértő szerint az előzővel is összefügg – hogy számos magyar szabadkőműves kényszerűen távozni kényszerült Magyarországról.
Az ország kényszerű elhagyása már a XIX. században megkezdődött. Az első igazán jelentős elvándorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kezdődött. Ekkor menekült külföldre az egyik leghíresebb magyar, Kossuth Lajos is. Őt és több más társát az Egyesült Államokban, másokat pedig valamely európai országban avatták fel szabadkőművessé.
“KITÁNTORGÓK”
József Attila 1937 májusában írta le ezt a szigorú vádiratot: “kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.”
A “kitántorgás” azóta sem állt le. A Horthy rendszerből, majd később a második világháború, ezt követően a Rákosi-rendszer elől menekülő, akkor úgy nevezték, hogy disszidensek, majd később az 1956-os események következtében menekülők kerültek a kitántorgók közé.
A kitántorgás nemcsak a huszadik század jellemzője volt, de a huszonegyedik században, nagyjából az utolsó 15 esztendőben hasonló mértéket öltött, mint a József Attilai idézet idején.
A feltételezésekhez hozzátartozik az is, hogy a század elején valószínüleg elsősorban gazdasági okai voltak az ország tudatos elhagyásának, míg a század közepén a vallási, majd ezt követően a politikai üldöztetés volt a fő ok.
Az országot elhagyók között sok volt az értelmiségi, orvos, jogász, a szellemi elit tagjai, de az un. közemberek, iparosok, kereskedők is kitántorogni kényszerültek.
Az nem feltételezés, hanem tényként ismert, hogy az I. és a II. világháború üldöztetései miatt számtalan zsidó vallású – ez az állítás nemcsak a vallásos zsidókra igaz, de magukat csak zsidó származásúnak tartókra is – és sok baloldali nézeteiről ismert magyar hagyta el az országot.
Ezeknek a kivándorlóknak nagy százaléka az Egyesült Államokat választotta. Jó okunk van feltételezni, hogy az országot elhagyók között sok szabadkőműves is lehetett, avagy, mint Kossuth Lajos is, anyagi, de még inkább erkölcsi támogatást remélve külföldön lettek szabadkőművesek.
Innen már csak egy lépés volt, hogy ezek a szabadkőművesek igényelték a volt és immár új honfitársaik társaságát, igy alakultak meg külföldön a magyar szabadkőműves páholyok.
Igaz ezek a páholyok – mint például a New Yorkban működők – alapvetően nem magyar nyelven működtek, de tisztségviselőik között számos magyar származású (magyar nevű) szabadkőművest találunk, akik aztán aktívan támogatták az anyaország szabadkőműveseit.
Magyarok az USA-ban
Történelmi leírásokból úgy ismert, az első dokumentált magyar, aki Amerikába érkezhetett az Stephen Parmenius lehetett (kb. 1555-1583) 1583-ban. A leírásokban az egyik legérdekesebb személynek Michael de Kováts ezredes tűnik, (1724-1779), akiről ismertté vált, hogy a Pulaski Légió tagja volt. Őt tekintik az amerikai lovasság egyik alapítójának.
A történészek feltételezései szerint a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század elején érkezhettek magyar telepesek is. Bevándorlóként Boston, New York, Philadelphia, Charleston és New Orleans városokban telepedtek le.
Ugyancsak történeti feljegyzésekben szerepel, hogy az 1830-as és 1840-es években több magyar érkezett Amerikába. Ilyen volt például Bölöni-Farkas Sándor (1795-1842) és Haraszthy Ágoston (1812-1869). Mindketten megírták tapasztalataikat. Utazás Észak-Amerikába, illetve Utazás Éjszakamerikában címmel adták ki írásaikat. Haraszthy-ról tudható, hogy Kaliforniában
telepedett le.
Az első komolyabb magyar bevándorló csoport az úgynevezett “negyvenkilencesek” csoportja volt. Ők voltak az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni menekültek. Sokan közülük csatlakoztak a polgárháború alatt az Unió hadseregéhez.
Ezt követően, a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján, a kitántorgók nagy csoportja érkezett.
Egy, a témáról szóló cikkben ez olvasható:
“A következő hullám a századfordulós “nagy gazdasági bevándorlás” volt, amely
mintegy 1,7 millió magyar állampolgárt jelentett. Ezek a bevándorlók szinte kizárólag
gazdasági okokból érkeztek, és a lakosság legalacsonyabb és legszegényebb
rétegét képviselték.” 2
Az I. világháború után jelentősen lecsökkent a magyarok letelepedése Amerikában. Ennek az oka az amerikai bevándorlási törvények megszigorítása volt. A szigorított bevándorlási törvény alapján az 1930-as években mintegy 3000 elsősorban értelmiségi, a nácizmus terjedése elől menekülő érkezett az USA-ba. Ezt követően a második világháború után a politikai okokból emigráló magyarok vándorolhattak be az USA-ba. Ekkoriban élt az úgynevezett lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre vonatkozó amerikai bevándorlási törvény. Ennek alapján
érkezhetett 17 000 magyar. Majd ezt követte az “ötvenhatosok” csoportja nagyjából 38.000 fővel.
Azt világosan kell látni, hogy ennek az 1930 -1957 között érkezett kb. hatvanezer magyarnak a hatása az amerikai társadalomra sokkal jelentősebb volt, mint a korábban érkezetteké, bár lélekszámuk kisebb volt.
Az USA-ba érkezett magyar bevándorlók közül a legnagyobb tiszteletet az u.n. a “Kossuth bevándorlók” kapták. Róluk terjedt el leginkább származásuk és képzettségük okán, hogy a magyar a “nemesek nemzete”.
Ez a kép aztán megváltozott a századforduló után, mivel a gazdasági bevándorlók leginkább szegények és alacsony iskolázottságúak voltak. Ez valamelyest javult, köszönhetően olyan magyar származású személyeknek, akik az amerikai társadalom fejlődéséhez komolyan hozzájárultak. Anekdotaként terjedt el, hogy az Amerikai Atomenergia Bizottság ülései közül, ha nem volt mindenki jelen, akkor a magyar volt a beszélt nyelv.
Fermi “Illusztris bevándorlók (1968) című tanulmányában “a magyar tehetség misztériumaként” jellemezte azt a tényt, hogy számos magyar olyan eredményeket ért el, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az amerikai társadalomra. Csak példaként a fizika, az atom világa mellett álljon itt az a közismert tény, hogy a mai filmipart, Hollywod-ot magyarok alapították. A legismertebb Zukor Adolf volt. Kevesen tudják, hogy az alapítók között található William Fox Magyarországon,
Tolcsván született Friedman Vilmos néven. A leghíresebb magyar rendező, Kertész Mihály 1927-ben érkezett Hollywoodba. Több munkája – elsősorban a Yankee Duddle (1942) és a Casablanca (1942) – a filmművészet legendás alkotásai közé tartozik.
Ezen kívül a művészet világában annyi magyar nyújtott felejthetetlen élményt, hogy az egy külön tanulmány témája lehetne. Itt csak az ismertebb három művész nevét említeném meg: Henry Houdini, Gábor Zsazsa vagy Tony Curtis. Megjegyzem Henry Houdini nemcsak a szórakoztató művészet világában, de szabadkőművesként is komoly nevet szerzett magának.
Magyar páholyok New Yorkban
Feltehetőleg az előbb ismertetett tények alapján az Amerikába érkezett magyaroknak a szabadkőművességre is hatásuk volt. A huszadik század elején a NewYorkban élő és magukat magyar származásúnak valló szabadkőművesekben megfogalmazódott az igény a magyar páholy(ok) alapítására.
Igy alakult meg két páholy is New Yorkban. Az egyik az 1918-ban alapított EHLERS No. 953 Lodge és a másik az 1934-ben alapított Louis Kossuth No 1117 Lodge volt.
E két páholyra egy magyarországi, a szabadkőművességet, annak történetét kutató Vári László hívta fel a figyelmemet. Bár hallottam korábban e két páholyról, de sokat nem tudtam róluk. Igy felkerestem a New Yorkban működő Chancellor Robert Livingstone Szabadkőműves Könyvtárat és Múzeumot, ahol rendkívül sok dokumentumot őriznek a New York Állambeli, és ily módon ennek a két páholynak a múltjából. 3
Kutató társam egyik cikkében azt írta, hogy kutatásai során több magyar páholyról is tudomást szerzett, azonban a múzeumban csupán kettőről találtam a működésükre vonatkozó dokumentumokat. A többiekről kiderült, hogy nem voltak elismert reguláris szabadkőműves páholyok.
A dokumentumok között számos olyan érdekesség található, amely jellemzi az Amerikában élő magyar emberek, s főként a szabadkőművesek életét. Például találtam különböző munkákra, szociális eseményekre szóló meghívókat, jegyzőkönyveket, rajzolatokat, előadások, beszédek szövegét. Az Ehlers páholy esetében ez a dokumentumhalmaz nagyjából 2200 oldal. A Kossuth páholyról csupán 130 oldalnyi dokumentumot találtam, de ehhez hozzáadandók a csatolt páholyok dokumentumai.
Az összes, a Livingstone könyvtárban fellelhető dokumentumot nem dolgoztam fel, mivel egy általános ismertetés esetében, csupán az általam legfontosabbnak tartott anyagokat tartottam szükségesnek. Ezekből szeretnék néhányat bemutatni.
Ehlers Lodge No. 953
A páholy 1918 május 8-án alakult meg. Önállóan 1975-ig működött. Vári László egyik tanulmányában így jellemezte a páholyt:
“Az Ehlers páholyt az I.világháború előtt és alatt Amerikába menekült magyar szabadkőművesek alapították.
Ugyan angolul dolgoztak, de mégis magyar páholynak tekinthetjük, mivel rendkívül szoros viszonyt tartottak fenn az óhazával, anyagilag és kapcsolataikkal is segítették a hazai szabadkőművességet mind a betiltások (1920 és 1950) után, mind a rövid újjáéledés (1945-1950) során.
A páholy ikonikus alakjai Morris Cukor, Arthur H. Keil és Joseph Rosenberg volt. Ez utóbbi kettő 1948-ban hazalátogatott és jelentésük alapján kapott az újjáalakult Magyarországi Symbolikus Nagypáholy mintegy 10 ezer dollárnyi támogatást a nagypáholyház felújítására és az özvegyek, szükséget látó szabadkőművesek segélyezésére.
A páholy mindkét világháború utáni gyűjtések eredményeképpen támogatta a magyarországi rászorulókat, az 1956-os forradalom Amerikába érkezett menekültjeiről is gondoskodtak ösztöndíj, állás, oktatás stb. formájában.
A páholy a magyar tagok utánpótlásának hiánya miatt egyre jobban elvesztette
magyar jellegét.”
Az említett publikáció másutt (4) így írt a páholyról:
“Az alapítók, köztük Abraham Levy, a Mount Neboh 257. páholyból, Stephen Veolin
és Morris Cukor5 a Dirigo 430. páholyból dr. Frank Horn a La Sincerite 373.
páholyból kérték a páholy működésének engedélyezését Thomas Penney akkori
nagymestertől.
Az ideiglenes működési engedélyt 1917. január 4-én, a véglegeset 1917. január
18-án kapták meg. Bár előzetesen Abrahám Levyt szerették volna főmesterré
választani, ő ezt személyes okokra hivatkozva nem fogadta el, ezért végül Stephen
Veolin lett az első főmester.
A páholy többi tisztségére a következőket választották meg:
első felügyelő, dr. Frank Horn; második felügyelő, Morris Cukor; kincstáros, Albert B.
Bing; titkár, Irving Billig; káplán, Louis Brown; senior dékán Géza Black; junior dékán
dr. Roth; szertartásmesterek, Hetle és Brown, templomőr, Baer.
A páholyt 1918. május 25-én szentelte fel Robert H. Robinson helyettes nagymester
a nagypáholy számos tisztségviselőjének részvételével és adta át a páholy hivatalos
működési engedélyét.”
A páholy 58 éves történetének hivatalos iratait átvizsgálva számos érdekes dokumentumot találtam. Ezek leginkább valamilyen esemény meghívói voltak, de találtam többek között egy leírást is, amely a páholy történetének megismerését segítette elő.
A leírás 1986-ban jelent meg, s előadás formájában 1986 május 23-án elhangzott az Ehlers Páholy egyik munkáján. A páholy történetét Dr. L. Lester Beacher dolgozta fel.6
Ebből idézném a Páholy alapítására vonatkozó bekezdés magyar fordítását.7
“Az Ehlers Lodge olyan amerikai polgárok ötlete volt, akik Magyarországon és
Ausztriában születtek, s olyan szabadkőművesek, akik jelenleg New Yorkban élnek,
és magyar páholyokban emelték őket mester fokozatra.
Így páholyt alapítottak New Yorkban, hogy testvérei legyenek ugyanannak a
páholynak. Ez 1917-ben történt. Az Ehlers Lodge No. 953 F. & A.M.-ot New York
állam nagypáholya 1918-ban elismerte.”
Dr. L. Lester Beacher így emlékezett 8 meg a páholy alakulásáról és a névadásról:
“Többszöri találkozó után a Kossuth Lajos páholy nevet javasolták. De az Egyesült
Államok háborúban állt az európai központi hatalmakkal, amelyeknek Magyarország
is része volt. Emiatt az alapítólevél, a diszpenzáció kérelmét elhalasztották, amíg
egy jobb nevet nem választanak, ugyanis a Louis Kossuth Lodge nevet New York
állam nagypáholya elutasította.
Ez idő tájt a M:.W:. Edward A. M. Ehlers, a Nagypáholy korábbi nagytitkára elhunyt.
Ehlers testvér több mint 35 évig szolgált a nagytitkári tisztségben, és
eredményességéért és szorgalmáért a tiszteletbeli Past Grand Master rangra
emelték a “Most Worshipful” címmel. Bro. Veolin, Horn testvér és a többiek úgy
gondolták, hogy helyénvaló megemlékezni Ehlers-ről azzal, hogy új páholyunkat róla
nevezzük el. Ezt a Nagypáholy alapító okiratokkal foglalkozó bizottsága nagy
örömmel fogadta.
Így született meg a 953. számú Ehlers páholy, hogy tovább vigye a magyar
szabadkőművesek szabadkőműves hagyományait és tisztelegjen M:.W:: emléke
előtt. Edward A.M. Ehlers tiszteletére.”
A már említett “Lester Beacher” dokumentumban található többek között az a lista, amely a páholy főmestereit sorolja fel. Az 58 év alatt számos magyar nevű, ebből következően magyar származású főmester volt található.
Az Ehlers Páholy Főmesterei
Az Ehlers Páholy szellemisége
Az Ehlers páholynak a Livingstone Könyvtár levéltárában talált és általam átvizsgált dokumentumaiból képet sikerült kapni a páholy szellemiségéről. Ennek jellemzésére szeretnék az 1942 január 20-i munkára szóló meghívó főmesteri üzenetéből idézni.
A munkára szóló meghívóban a főmester többek között ezt írta:
“A szabadkőművesség nagy szerepet játszott az Emberek Testvérisége megvalósításában. Nagy dolog a világ számára, amikor mindenütt a viszály és a megosztottság szelleme burjánzik, hogy az emberek megtanulják a szabadkőműves társakkal szemben gyakorolt testvériséget, mert aki azzal kezdi, hogy szabadkőműves társakkal szemben gyakorolja, az hamarosan mindenütt gyakorolni fogja.
…
A testvériség az egyetlen járható eszköz az emberiség sérüléseinek gyógyítására. Minden egyes ember, aki a páholyában megtanulja a testvériség leckéit, és aki az életben mindenütt ezt a leckét gyakorolja, segít a dolgok valódi rendjének kialakításában, amelyben minden ember számára béke fog lakozni.”
A főmester a munka mottójának ezt adta meg:
“A munkát a legegészségesebb játéknak kell tekinteni, amit csak találni lehet.”
A páholy szellemiségének jellemzéséhez az is hozzátartozik, hogy le kell szögeznünk, hogy a páholytagok feleségeit tisztelet övezte. Ennek bizonyítására álljon itt egy mondat egy 1975-ös legényavatási meghívóból: “Hölgyek Éjszakája október 16-án, Armistice Ehlers Páholynak szerencséje lesz hölgyeink társaságához, ekkor étellel és szórakozással látjuk el őket.”
Az Ehlers Páholyban az általam megvizsgált dokumentumok között számos előadás eredeti szövegét is megtaláltam. Ezek az előadások is hitelesen mutatják a páholy szellemiségét.
A levéltárban talált előadások közül szeretnék egy, 1951-ből származót kiemelni. Az előadást Rabbi J.H. Gelberman tartotta. (Az előadásból néhány gondolatot szeretnék felidézni.)
Gelberman ezt írta:
“Rabbi vagyok. Szabadkőműves is vagyok. … Rabbi lévén
határozott elképzelésem volt az életmódomról, amely a próféták tanításain alapult,
ahogyan azt a Szentírás megtestesíti. Úgy vélték, hogy minél közelebb kerül az
ember Istenhez, annál egyszerűbbé válik a hithez való hozzáállása. …
A mai ember számára e prófétai kijelentések értelmezésében a jó és erkölcsös élet
alapjait fekteti le. A mindennapi életre vonatkoznak a családban, az üzleti életben; a
politikában, a közösségben és a nemzetben. Az Egyesült Államok Alkotmánya és a
Bill of Rights ezen elveken alapul. Mindezek egy következtetéshez vezetnek: nem
lehet Istenbe vetett hitre hivatkozni anélkül, hogy ne hinnénk az emberben, és ne
harcolnánk az ember önbecsülésének és személyes méltóságának megőrzéséért.
…
Mind a vallás, mind a szabadkőművesség a maga küldetésében és eszméiben az
ember jobbításán és egy jobb életmódért dolgozik.”
Az Ehlers Páholy nyitottságára jellemző, hogy 1935-ben nyomtatásban kiadták az Ehlers Páholy éves jelentését, amelyben megjelent L. Angelsus-nak, a leköszönő főmesternek az üzenete. Ez a kiadvány szintén megtalálható a könyvtár levéltári anyagai között. Ebben a kiadványban megjelent a páholy akkori teljes névsora, a páholytagok lakcímével együtt.
Az éves jelentés beszámolt arról, hogy az előző éveben a páholynak adósságai voltak, azonban sikerült ezt rendezni és a páholy adóságmentessé vált. A leköszönő főmester, a páholy szellemiségéről szólva kiemelte, hogy “igyekeztem különböző érdekes előadókat és társas esteket szervezni, amelyek szorosabb köteléket teremtettek nemcsak a testvérek, hanem családjaik és barátaik között is.”
A könyvtár levéltárában található dokumentumok arról is tanúskodnak, hogy a páholyokban végzett munka a XX. században sem volt teljesen felhőtlen. Manapság, a huszonegyedik század második évtizedében sokszor hallani, hogy a páholyokban végzett rituálét nem ismerik kellőképen, még a mesterek sem. Annak bizonyítására, hogy ez a gond nemcsak mai, szeretném felidézni, az Ehlers Páholy nagymesterének egyik üzenetét:
“Jó okom van azt hinni, hogy sok olyan tagunk van, még olyanok is, még a
tisztségviselők között is, akiknek nehézséget okozna egy idegen páholyban való
munkálkodás. Ennek a helyzetnek az az oka, hogy a páholytisztviselők nem
fordítottak kellő figyelmet az új testvérek oktatására, és a tisztek képzésének
hiánya.”
Királyi Művészeti Bizottság
Az Ehlers páholy szellemiségének jellemzésére álljon itt egy részlet Sas Elemérnek,
a páholy főmesterének 1951 január elsejei üzenetéből, ahol a “Királyi Művészeti
Bizottság” létrehozásáról beszélt. Sas Elemér a szervezetről ezt írta:
“feladata a szeretet terjesztése a szabadkőműves bölcsesség iránt; hogy művészetünk
kristályosítása, a mi tudományaink, filozófiáink és etikánk formája – azok a az emberi
teljesítmény csúcspontjai, amelyekre a évszázadok óta buzgón törekszünk.”
Sas Elemér és Dr. Fodor Nándor javasolták, hogy “minden egyes találkozón
olvassanak fel egy rövid értekezést, egy, a szabadkőművességgel kapcsolatos témáról.”
Azt is javasolták, hogy “ezeket a cikkeket az év végén egy kis füzetbe gyűjtsék össze, hogy ne csak a saját tagságunknak, hanem más testvéreknek, akiket érdekel a szabadkőművesség, azoknak is eljuttathassuk.”
Minden testvért arra kértek, hogy ilyen cikkeket küldjenek be a Királyi Művészeti Bizottsághoz. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a cikk eredetiek legyenek.
Az Ehlers páholy és Magyarország kapcsolata
A New York-i páholy aktívan vette ki részét a magyarországi eseményekben. Erről Beacher így nyilatkozott,9 idézem:
“Az első világháború pusztításait követően az Ehlers páholy fő projektje a “Tejsegély” akció volt, hogy segítsen a tejellátástól megfosztott, hátrányos helyzetű magyarokon. A tej ritkasággá, luxussá vált. Az Ehlers Lodge erőfeszítései révén vált elérhetővé a tej a magyarországi
szegények számára, akik nem tudták megfizetni a tej túlzó “földalatti” árát.
Elérhetővé vált mások számára is, akik számára a magas ár miatt a tej luxus volt,
bár Magyarországon szükségletnek számított.”
Beacher említett tanulmányában ezt írta:
“A második világháborút követően sok zsidó keresett menekülést Magyarországról az üldöztetés, Hitler dühöngésének utóhatása miatt. W:. Arthur H. Keil, a páholy korábbi főmestere magára vállalta, hogy megtalálja a mentés módját. Eleinte egyedül igyekezett folytatni az új Magyarországi Szimbolikus Szabadkőművesek Nagypáholyának szimpátiájával együtt.
Az “Oswego” projekt során az együttműködési törekvések révén végül Kanadából
befogadták őket az Egyesült Államokba. Nagy érdemei vannak ebben az Egyesült
Államok elnökének, R:.W:. Franklin Delano Rooseveltnek, aki jó szabadkőműves
testvér volt.”
A páholy tagjai később is komolyan gondolták kötődésüket Magyarországhoz. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1959 november 5-én vendégül látták a páholyban Gerő Andort, aki a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy főtitkára volt ebben az időben.
Gerő Andor, akit az Ehlers Páholy tiszteletbeli tagjává avattak, előadást tartott a páholy tagjai számára. Az erről szóló dokumentumból az is kiderül, hogy Arthur H. Keil, az Ehlers Páholy főmestere, valamint Sydney J. R. Steiner a páholy titkára, valamint Joseph S. Rosenberg és Alex Lichtschein az Ehlers páholy tagjai a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy tiszteletbeli tagjai lettek.
Bár nem az Ehlers Páholy történetének szerves része, de ezzel összefüggésben meg kell említeni azt a tényt, hogy a Livingstone Könyvtár levéltárában megtalálható az a kiadvány, amely 1962-ben Torontóban jelent meg.
Az UNITAS MAGYAR SZABADKOMOVES KOR kiadásában megjelent kis könyvecske, a “Külföldön élő magyar nyelvű szabadkőművesek névjegyzéke” A kiadványt Gerő Andor a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy főtitkára állította össze.
A kiadvány előszavában többek között Gerő Andor ezt írta:
“Midőn 1959-ben elhagytam Magyarorszagot, celul tűztem ki, hogy felkutatom a nyugati világban szetszórt magyar nyelven beszelő ttv. i és megkisérlem feéeleszteni azt a szellemet, ami a Magyarorszagi Szimbolikus Nagypaholyt es a magyar szabadkomiivesseget megbecsültté tette az egesz vilagon. Hamarosan megerkezesem utan, Torontoban megalakult a magyar Unitas Kőr, melyet rövidesen követett a montreali Unitas Kör. Kigyult a vilagossag az argentin Nagypáholy védelme alatt működő Kossuth
Péholyban. Felvettem a kapcsolatot a new yorki Ehlers, a Sao Pauloi Resurrectio, a
párizsi Martinovics, a sydney Humanitas páhollyal és szamos olyan testvérrel, akik
idegen nyelvű páholyokban dolgoznak. …”
Az Ehlers Páholy jelentős tagjai
Az Ehlers páholy történelmi háttere nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a páholy két ikonikus tagjáról.
Morris Cukor
A Napkorból (Nyíregyháza környéke) származó Amerikában élt ügyvédet tekintik a magyar-amerikai kapcsolatok egyik legfontosabb alakjának. Morris Cukor rokona volt George Cukornak, a hollywoodi híres producernek.
Morris Cukor volt az Ehlers páholy egyik alapítója. 1890 és 1950 között, szinte minden jelentős magyar-amerikai összejövetel kiemelkedő személyisége volt. A második világháború után, amikor a Szimbolikus Nagypáholy újra alakult Magyarországon, őt választották meg a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy nagyképviselőjének, New York állam nagypáholyába. Ő volt az első ilyen képviselő, és sajnos a náci korszak lezárásával a magyarországi szabadkőműves
tevékenységek megszűnésével Morris Cukor volt az utolsó ilyen Nagyképviselő is.
Arthur H. Keil (Keil Artúr)
Egy a szabadkőművességről szóló tanulmányban10 ez áll róla:
“Arthur H. Keil, magyarosan Keil Artúr 1904-ben született Toporczon izraelita családban, amint ez az eperjesi evangélikus kollégium névsoraiból kiderül.1927-ben rövidáru kereskedőként működött a pabianicei Népbank jubileumi kiadványa szerint. 1928-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Ott kereskedelmi cége és női ruha gyártó üzeme volt. 1981 májusában hetvenhét évesen hunyt el. Az USA-ban lett szabadkőműves (1936), s pályafutása során számos fontos pozíciót betöltött. (A New-York-i Ehlers páholy
főmestere, a Royal Arch kiválasztott mestere, a skót rítus New-York-i
konzisztóriumának tagja, az American Lodge of Research tagja, Grand Steward,
Member of: Allied Masonic Degrees; Grand College of Rites; SRCF; Knight Masons;
Philalethes Society.)
…
A magyar nagypáholy támogatásának amerikai megszervezésében múlhatatlan
érdemei voltak.
1952-ben ő szervezte meg a Kossuth szabadkőművességbe való felvételének 100.
évfordulójáról megemlékező ünnepséget New Yorkban. …
A magyar nagypáholy támogatásának amerikai megszervezésében múlhatatlan
érdemei voltak. 1952-ben ő szervezte meg a Kossuth szabadkőművességbe való
felvételének 100. évfordulójáról megemlékező ünnepséget New Yorkban. Az ’56-os
menekültek támogatására létrehozta a Magyarországnak Nyújtott Szabadkőműves
Segély bizottságát.”
ARMISTICE-EHLERS LODGE, 953. – Joshua Lodge 929
A New York-i Livingstone Könyvtárban található egy dokumentum, amely szerint az Ehlers páholy 1975-ben összeolvadt az Armistice No 1008 Páhollyal és így ugyan létrejött az Armistice Ehlers No. 963 páholy, de innentől kezdve valójában már nem tekinthetjük magyar páholynak. Ekkor a vezető tisztségviselők között már csak kevés magyar származású szabadkőművest találhatunk.
Az egyesülés idején, 1975-ben az Armistice Lodge taglétszáma valamivel több, mint kétszáz, az Ehlers Páholy tagsága 160 fő volt. Az említett dokumentum szerint az Armistice Lodge tagsága főként New York-i lakosokból állt, míg az Ehlersnek jelentős magyar származású tagsága volt.
Egy másik vonatkozó dokumentum állítása szerint a páholy minden hónap első és harmadik csütörtökjén találkozott a New York-i Masonic Hall 12. emeleti Chapter Room – jában.
Sajnos ez a kombinált páholy sem volt hosszú életű. 1983-ban az Armistice Ehlers Lodge kérelmet nyújtott be, hogy egyesüljön a Robert Fulton-Paul Revere páhollyal, mivel a páholy sok testvére távozott örök keletre és nagyon kevés új beavatásra került sor. Erre 1984-ban került sor.
A négy egyesített páholy a “Joshua Lodge #929” nevet választotta. Majd 1986-ban a Pilgrom Lodge is beolvadt, igy a Joshua Lodge, az Ehlers, Armistice, Robert Fulton, Paul Revere és Pilgrim páholyok kombinációjaként működött tovább.
Beacher említett tanulmánya szerint az Ehlers Lodge továbbra is élni fog nemcsak a szabadkőművesek emlékezetében egy olyan ügy keretében, amit az Ehlers páholy kezdett el, és a Joshua páholy is elfogadott és folytatott.
Az Ehlers Lodge fő jótékonysági funkciója az “Oktatási Támogatási Alap” létrehozása volt, a rászoruló diákok anyagi megsegítésére.
Bár az Ehlers Páholy megszűnt önálló páholyként működni, azonban a Livingston Könyvtár adatai szerint 58 éven keresztül egy jól működő New York-i páholy volt.
LOUIS KOSSUTH LODGE, N0. 1117
Míg az Ehlers Lodge-ról a Livingstone Könyvtárban megtalálható dokumentumok alapján gyakorlatilag pontos képet kaphatunk, addig sajnos ugyanez nem mondható el a Kossuth Páholyról. Ennek alapvetően két oka is van.
Egyrészt a páholy sokkal rövidebb ideig működött önállóan, 1934-től 1968-ig. Másrészt csupán töredéke maradt fenn a Kossuth Páholy dokumentumainak. Ezek is elsősorban páholymunkákra szóló meghívók. Amíg a könyvtárban az Ehlers Páholy története kirajzolódik, addig a Kossuth páholy története homályban marad. Ami a dokumentumokból megállapítható, hogy a Louis Kossuth Lodge No. 1117 páholy megalakulásának időpontja nem tisztázott. Vannak olyan dokumentumok, amelyek szerint a páholy New Yorkban 1932 október 7-én alakult meg.
A páholy alapszabályát 1934. május 18-án fogadták el. 1968 október 18-án beolvadt az Arcana No. 246. Páholyba. Ennek következtében megszűnt önálló páholy lenni, majd 1993 – 1999 között további három páholy is csatlakozott. Ennek az egyesülésnek volt része a Kossuth páholy.
Ezek a páholyok 1999. november 4-től Arcana No. 246 páholyként működtek tovább. A tisztázatlan helyzetet jellemzi, hogy a Stephen G. Veolin főmester által jegyzett meghívó tanúsága szerint 1932. október 7. az alakulás dátuma, azonban a Livingstone Könyvtár levéltárában található más dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a Kossuth páholy alakulásaként mégis az 1934. május 18-i időpontot tartják nyilván. Erre utal egy meghívó, amely 1936 május 15-ére hívja meg a páholy tagjait, hogy megünnepeljék a páholy alakulásának második évfordulóját.
Ugyanakkor egy, ugyancsak meghívóból, illetve a jubileumi ülés programfüzetéből az derül ki, hogy a páholy fennállásának huszonötödik évfordulóját 1957 április 27-én ünnepelte.
A helyzetet tovább bonyolítja az az újságcikk, amely 1933 januárjában jelent meg. A cikk tanúsága szerint 1932 november 7-én ismerték el a páholyt. A páholy tisztségviselői lettek Stephen G. Veolin, főmester; Hajos Heksh Béla, Gelencsér Géza, Horvath J. Rudolf, Joseph Birnbaum, ifj. Thomas Wass, sen. Benjamin D. Gold, H. P. Ades, és Samuel Freiser.
Végül is, azt gondolom, hogy perdöntőnek azt a dokumentumot fogadhatjuk el, amely szerint a Kossuth Páholy önmagáról 1955-ben ezt publikálta.
„Instituted 1932 október 7. Constituted 1934 május 18.”
A dokumentumtárban megtalált “Dispensation” arról tanúskodik, hogy az alapítás időpontjául 1934 május 14-i időpontot fogadhatjuk el hitelesnek.
A Kossuth Páholy 25. Évfordulójára készített programfüzet bevezetőjében Grósz J. Zoltán főmester így írt:
“Egy szabadkőműves páholy életét egy emberi élethez lehet hasonlítani. Az első huszonöt év a legfontosabb; utána egy páholy már érett. A Kossuth Lajos páholy tehát ebben az évben éri el nagykorúságát.”
A főmester beköszöntőjében leírta, hogy a Kossuth páholy az egyik legfiatalabb és egyben legkisebb létszámú páholya New Yorknak. Összehasonlította más 100 éves és annál idősebb páholyokkal, s ennek fényében hozzátette “kora ellenére máris érdemeket szerzett saját körzetében … a Testvériségben nagyrabecsülést, elismerést” érdemelt ki. Majd így folytatta “a Kossuth páholy, remek szabadkőműveseket nevelt ki, akiknek az arcát nem lehet elfelejteni. Kezükbe veszik az embert, és jobbá teszik.”
Főmesterként a páholy célját így fogalmazta meg: “Itt a Kossuth Páholyban mindig
igyekszünk a jó szabadkőműveseket még jobbá tenni. Ez így van és így is lesz, mert
ez a Louis Kossuth páholy igazi célja. Saját védőszentünk, Kossuth Lajos, akiről
páholyunkat elneveztük.”
Grósz J. Zoltán ezt követően arról beszélt, hogy
“a szabadkőművességet sokféleképpen definiálták, de a legelfogadottabb a közösség által: “Testvériség a Isten atyasága alatt.
…Sokszor megkérdezték már, hogy milyen páholy a Kossuth és sokféle választ
adtak. Hallottam, hogy ez egy hivatásos “férfipáholy”.
… Emellett gyakran magyar páholyként emlegették. A tény az, hogy ma, huszonöt
év elteltével az élet minden területéről és a szakmákból érkeztek hozzánk,
különböző hátterűek.
Nálunk a szabadkőműves testvériség és barátság uralkodik. Itt szeretném
elmondani, hogy Kossuth Lajos egy masszív páholy.”
A Kossuth Páholy történetnek kezdeteit ifj. Wass Tamás így idézte fel a 25. Évforduló
alkalmával:
“A szervezők közül hatan elmentek arra a földre, ahonnan egyetlen
utazó sem tér vissza. Mások vették át a helyüket, és mindannyian hűségesen viszik
tovább az alapítók eszméit és elveit, mindenki a saját lelkesedését is hozzáadva.”
Megemlékezett a Kossuth páholy alapításáról és egykori vezetőiről, Stephen G.
Veolin, Dr. Hajós Heksh Béla, Dr. Gelencser Géza, ifj Wass Tamás, Benj. D. Gold,
Irving R. Roth, Jos Birnbaum, és Dr. Rudolph J. Howath testvérekről.
ifj. Wass Tamás szerint “A Louis Kossuth nevet azért választottuk, mert ő
szimbolizálta azokat az alapelveket, amelyeket a szabadkőművesség így fogalmaz
meg: “Isten atyasága és az ember testvérisége”.”
Visszaemlékezésében leírta, hogy már korábban is működött engedéllyel a Kossuth
Páholy, azonban 1934 május 18-án Jacob C. Klinck,a New York Állam Nagypáholyának helyettes nagymestere adta át a Kossuth páholynak az alapító okiratot, amely szabályos szabadkőműves páholynak minősítette a páholyt..
A Kossuth Páholy első tisztségviselői a következők voltak
● Stephen G. Veolin, mester.
● Hajós Heksh Béla, első felügyelő.
● Gelencser Géza, második felügyelő.
● ifjabb Wass Tamás, vezető diakónus
● Benjamin D. Gold, ifjabb diakónus
● Jules Roth, rangidős ceremóniamester
● Nicholas Eros, ifjabb ceremóniamester
● Josysh Birnbaum, pénztáros
● Rudolph Howath, titkár
● John G. Codik, gondnok
● Theodore Reichman, gondnok
● Louis A. Tabasco, marsall
● Samuel Freiser, Tyler
A Kossuth Páholy szellemisége
Átvizsgálva a Kossuth Páholy fennmaradt dokumentumait a páholy szellemiségét az egyik alapító, későbbi főmestere, Gelencser Géza egyik előadása példázza a legjobban.
Gelencser Géza előadásában kifejtette, hogy szerinte a szabadkőművesség keresi azt az utat, amit példaként felmutathat, a nemzeti, faji és felekezeti különbségek megszüntetésével.
Gelencser Géza azt gondolja, hogy a szabadkőművesség tagságát
“többé-kevésbé gondosan kiválasztottuk” Hozzáteszi “ismerjük tagságunkat, hogy a lélek és az elme képzettségét tekintve az átlag felett állnak, ambiciózusak …. elég okosak ahhoz, hogy elfogulatlanul ítéljék meg a jót és a rosszat, a nemes tetteket vagy a hibákat….
becsületes életükkel felmagasztalják szabadkőműves tanításainkat, azáltal, hogy toleránsak, hűségesek és igazak, jótékonyak és türelmesek.”
Gelencser Géza így vélekedett a hozzáállásról, a gondolkodásról:
Egy New York-i páholyban egy fiatalember elmagyarázta a tagságának megszűnésének okát:
Társadalmi szempontból – mondta – a klubjaim és a barátaim többet nyújtanak nekem, mint a páholy, és hogy semmi mást ne halljak, csak azt. a rituális munka ismétlését, legyen az mégoly jó is – nem érdekes egy hivatásos ember számára.
… adjunk ennek a fiatal Testvérnek egy esélyt, hogy tegyen valamit a páholy javára. az emberiség javára, és ő azt szabadkőműves lelkiismeretességgel fogja tenni.
“Gyümölcseikről ismeritek meg őket” – Igen, vannak otthonaink az öregek számára.
kórházak, táborok és hasonlók. De ezek az intézmények és fenntartásuk nem
követel többet az egyes szabadkőművésztől, mint hogy hozzájáruljon, pénzt adjon a
támogatásukhoz.
Együttműködés
Amíg az Ehlers páholy esetében több kapcsolódási pont is volt Magyarországgal, addig sajnos a dokumentumok között egyetlen utalást sem találtam a Kossuth Páholy magyarországi kapcsolataira.
Azonban arról találtam dokumentumot, miszerint az Ehlers és a Kossuth Páholy tagjai, nemcsak, hogy ismerték egymást, de volt közös munkájuk is. Ezt bizonyítja egy meghívó 1948-ból.
A Livingstone Könyvtár irattárának dokumentumai között megtalálható az a dokumentum, amit Mohr Otto, a Kossuth Páholy és Fodor Nándor, az Ehlers Páholy főmestere jegyzett.
1948 február 19-én a két páholy közösen tartott egy nyitott munkát, az 1948-as forradalom és szabadságharc századik évfordulója, valamint Kossuth Lajos 96. Szabadkőműves születésnapja alkalmából, ahol két előadás hangzott el.
Az egyiket, Kossuthról a hazafiról Morris Cukor, az Ehlers Páholy korábbi főmestere, a másikat Dr. Hajós Heksh Béla, a Kossuth Páholy tagja, a New York-i Nagypáholy képviselője, a Nagypáholy korábbi első felügyelője tartotta Kossuthról, a szabadkőművesről.
Az eseményen fellépett Székely Mihály a New York-i Metropolitan Opera énekese, aki a budapesti Eötvös Páholy tagja volt.
A nyilvánosság
A Kossuth Páholy tagjai nemcsak maguk – a szabadkőművesség falai – között tisztelték Kossuth Lajost, de a nyilvánosság elött is. Ezt bizonyítja a New York Times 1950 április 10-i tudósítása.
Élet az egyesülések után – a megszűnés
Az Arcana Lodge 125. Évfordulójának megemlékezés dokumentumában volt található a Kossuth Páholyra történő utalás. Így a következő két bekezdés: “A páholyt május 14-én hívták össze, hogy jóváhagyja a 246. számú Arcana páholy és Louis Kossuth 117. számú páholy közötti egyesülésről szóló megállapodást.
…
Megfelelő programmal ünnepelték ezt a nagyszerű eseményt. A program a következőkkel ért véget az újonnan egyesített páholy testvérei összekapcsolódtak, és összekulcsolták egymás kezét és így kezüket összekulcsolva és együtt énekeltek.”
Átvizsgálva az Arcana Páholy más dokumentumait is, ott a fenti bejegyzésen kívül a 100. Évforduló meghívójában szerepelt megemlítve a Kossuth Páholy. Idézem:
“Arcana Lodge 946 includes Louis Kossuth Lodge #1117 (merged 10/18/68) and
Elbe Garfield Goelet Lodge #889 (merged 11/4/99)”
A dokumentumok sorát megvizsgálva a Kossuth Páholy említése néhány meghívóban ugyan szerepelt, azonban ott is főként a gyászjelentésekben volt megtalálható a Kossuth Páholy tagjairól szóló híradás. Az Elbe és a Goelet páholy dokumentumai között még ott sem. Ez utóbbi két páholy dokumentumai között egyetlen utalás sem volt található a Kossuth Páholyra.
A dokumentumokból sajnos az tűnik ki, hogy a Kossuth Páholy szomorú véget ért. Az összeolvadássokkal először gyakorlatilag megszűnt önálló páholy lenni, majd a dokumentumok tanúsága szerint, már említésre sem volt méltó.
Feltehetőleg a világban működő Kossuth Páholyoknak a megszűnés a sorsa. Ugyanis hasonló sorsra jutott az Argentínában működő Kossuth Páholy is. Bár az Argentin Nagypáholy a Kossuth 406.számú páholyt regulárisnak elismerte, és 1985-ben még megünnepelték a megalakulásuk huszonötödik évfordulóját, azonban 1990-ben – feltehetőleg az utánpótlás hiánya miatt – ez a Kossuth Páholy is megszűnt létezni.
Magyar páholyok külföldön
Vári László 11, a “Magyar szabadkőművesek külföldön” című tanulmányban a külföldön működő magyar szabadkőművesekről megállapította, hogy:
“természetes jelenség, hogy ezek a szabadkőművesek igyekeztek saját páholyokat létrehozni.
Külföldi magyar szabadkőműves páholyoknak tekintjük a nem Magyarországon, de általában magyar nyelven működő, magyar emigránsok alkotta páholyokat, függetlenül attól, hogy mely nagypáholy védelme alatt (szervezetében) dolgoznak.”
Az említett cikk, több országban (Svájc, Palesztina, Ausztria, Ausztrália, Franciaország, Kanada, Brazília és az USA) működő magyar páholyok sorsát hasonlította össze.
Megállapíthatjuk, hogy a külföldön működő magyar páholyok vagy megszűntek, vagy más formában folytatták tevekénységüket. Alapvetően a működési nehézségek voltak az okok.
Ezek közül is kiemelkedik, hogy elfogytak az emigrációba érkezett, a még magyar nyelven tudó, Magyarországhoz szorosabban kötődő tagok. Ennek aztán az lett a következménye, hogy páholyok először megpróbálták a fogadóország nyelvén folytatni a munkájukat (pl. Braziliában), majd vagy be-, vagy összeolvadtak más, helyi páholyokkal. Az Ehlers és a Kossuth páholyok története jól példázza az összeolvadásokat.
S volt még egy fontos ok. Nevezetesen fontos ok volt a “hazaköltözés”. Erre jó példa a leghosszabb ideig külföldön működő, párizsi Martinovics páholy. A páholy alapvetően nem tekinthető megszűntnek, hiszen a Magyarországra történő hazatelepítéssel a mai napig működik.
Összefoglalva megállapítható, hogy a magyar “eredetű” páholyok külföldi megalakulása a külföldre került magyar szabadkőművesek jól érezhető természetes igénye volt, azonban a páholyok megszűnése alapvetően az utánpótlás hiánya miatt szükségszerűvé vált. Ezt példázza New York Állami Nagypáholy esete is a XX. században.
Míg korábban olyan magyar származású testvérek működtek New Yorkban, mint például az Ehlers Páholy közismert tagjai. Vagy olyan híres személyiségek, mint Henry Houdini.
Manapság, bár magyar gyökerekkel rendelkezők előfordulhatnak, azonban alig találhatók magyar nyelven is tudó testvérek a New York-i páholyokban.
Források
- Chancellor Robert Livingstone Szabadkőműves Könyvtár és Múzeum
Levéltára (a Lodge Historical Files-ból a két páholyra vonatkozó
megközelítően 3000 dokumentum) – Collecting, Studying, and Preserving
Masonic Heritage (nymasoniclibrary.org)) - https://www.everyculture.com/multi/Ha-La/Hungarian-Americans.html)
- Vári László: Külföldi magyar szabadkőműves páholyok A tanulmány
megjelent a Márton László szerkesztette Szabadkőművesség titkok nélkül
című antológiában Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018 - A BRIEF RESUME and HISTORY EHLERS LODGE No. 953 in the Seventh
Manhattan District of Manhattan prepared by R:.W:. Dr. L. Lester Beacher
1986 - Vári László, az Eastern Star káptalan Magyarországon című tanulmány.
Megjelent a researchgate.net oldalán - A fotó illusztrációk saját, illetve a NapiMagazin felvételei, valamint az
internetről a vonatkozó forrás-anyagokból származó képek. - Morris Cukor – Indefatigable Hungarian-American Activist
http://vasvary.sk-szeged.hu/newsletter/10dec/morris_cukor.html - Vári László “Magyar szabadkőművesek külföldön” című tanulmánya
(megjelent a Rubicon online plusz, 2020/10. szám mellékletében)
Megjegyzések / lábjegyzetek
- A szerző, Barát Tamás – New York-i Abravanel No.1116.Páholy, Orator, QC North America New York Local Secretary
- Forrás: https://www.everyculture.com/multi/Ha-La/Hungarian-Americans.html
- Chancellor Robert R Livingston Masonic Library – Collecting, Studying, and Preserving Masonic Heritage (nymasoniclibrary.org
- Vári László: Külföldi magyar szabadkőműves páholyok A tanulmány megjelent a Márton László szerkesztette Szabadkőművesség titkok nélkül című antológiában Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018
- Cukor Mór (1869-1957), sikeres amerikai ügyvéd, George Cukor nagybátyja, Budapesten született de New-Yorkban végezte el a jogi egyetemet.
- Forrás: A BRIEF RESUME and HISTORY EHLERS LODGE No. 953 in the Seventh Manhattan District of Manhattan prepared by R:.W:. Dr. L. Lester Beacher 1986
- Az eredeti angol szöveg: Ehlers Lodge was the brainchild of American citizens, Masons born in Hungary & Austria, now residing in New York City and raised to the Master Mason degree in Hungarian Lodges. These brothers decided to share their masonic fraternalism. Thus they formed a lodge in New York City to become brothers of the same lodge. This was in 1917. Ehlers Lodge No. 953 F. & A.M. was chartered by the Grand Lodge of the State of New York in 1918. The names of a few shall be perpetuated as the Founders: R: . W : . Stephen S. Veolin, Wk. FrankI. Horn, M.D., Rk.W :. Morris Cukor B r o. Irving Oillig, W :. George Black, W :. Leopold Molnar, W :. Dr. Fritz Neuman, R : . W:. Dr. Albert Wynn, W:, Frank Vamos, W:. Sidney J . R. Steiner, W:. Frederick Breitenfeld, W :. Alex Lefko
- Forrás: A BRIEF RESUME and HISTORY EHLERS LODGE No. 953 in the Seventh Manhattan District of Manhattan prepared by R:.W:. Dr. L. Lester Beacher 1986
- Forrás: A BRIEF RESUME and HISTORY EHLERS LODGE No. 953 in the Seventh Manhattan District of Manhattan prepared by R:.W:. Dr. L. Lester Beacher 1986
- Vári László, az Eastern Star káptalan Magyarországon című tanulmányában ír Keil
Artúrról. Megjelent (PDF) Eastern Star káptalan Magyarországon (Eastern Star Chapter in Hungary) (researchgate.net) - Vári Lászlónak a “Magyar szabadkőművesek külföldön” című tanulmánya megjelent a Rubicon online plusz, 2020/10. szám mellékletében.
A tanulmány eredetileg megjelent a QC Budapesti Köre Jubileumi űlése kiadványában 2022.10.15. Budapest
Internetes forrás: HUNGARIAN FREEMASONS IN NEW YORK IN THE XX. CENTURY | Tamas Barat |