Benedek István

Benedek István

George Orator

Elődeink öröksége rovatunk mai példaképe Benedek István (1915–1996) magyar orvos, író és művelődéstörténész volt, aki sokoldalúságával és tudományos ismeretterjesztő munkásságával vált ismertté. Benedek Elek unokája és Benedek Marcell fia volt, így már fiatalon kapcsolatba került az irodalom világával ls a szabadkőművességgel is.

Benedek István a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1945 ben kinevezték a kolozsvári egyetem pszichológia tanárának. 1948-tól a budapesti Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa, 1952-től az intapusztai és simasági Munkaterápiás Elmegyógyintézet igazgatója volt. Itt szerezte ismereteit, élményeit az Aranyketrec megírásához. 

Orvosi pályafutása mellett pszichológiai és elmegyógyászati kutatásokat végzett, és számos könyvet írt, amelyekben az orvostudományt és a kultúrát ötvözte. Legismertebb műve az Aranyketrec, amely az elmegyógyintézetek világát mutatja be. Emellett olyan műveket is publikált, mint Csineva, A Párizsi szalonok, A tudás útja és Mandragóra, amelyek különböző tudományos és történelmi témákat dolgoznak fel.

Benedek egy beszélgetésben azt állította, hogy: “az ő ideálja a „reneszánsz uomo universale, aki mindenre kíváncsi, és az uomo dilettante, aki gyönyörűségét leli minden szépben, jóban”. Művei ennek az ideálnak megfelelően átfogják a művelődéstörténet, a művészet, a filozófiai gondolkodás számos kérdését. 

A szépirodalom területén írott első könyve érte el a legnagyobb sikert. A Magyar Elektronikus Könyvtár szerint: “Az Aranyketrec (1957) többet jelent és ad egy humanizált elmeosztály életének leírásánál; fontosabb ennél az a folyamat, ahogyan az elbeszélő, a szemlélődő orvos kialakít magának egy életvitelt, ahogyan megérti a körülötte lévő valóságot és benne önmaga erkölcsi elhivatottságát. Éppen ezért e műve egyfajta életfilozófiának is tekinthető, és mintegy előlegezi Benedek István későbbi regényeit, esszéit és tanulmányait.”

Foglalkozott a darwinizmussal, számos életrajzot is írt. (Például Adyról és apjáról, Benedek Marcellről. Több szakcikket írt Szondi Lipótról és az anyák megmentőjéről, Semmelweis Ignácról.)

Több műve is az Aranyketrec-hez kapcsolódik Ilyen a Három ing (1966) című kisregénye, vagy a Kisvárosi történet (1961) amely továbbviszi az Aranyketrec-ben leírtakat.

Az orvos jelentkezik, amikor iróként ezt írja: „ekkor gondoltam magamban, hogy az élet két dologból áll: munkából és szerepből. És a kettő viszonya nagyon furcsa: a szerep elfedi a munkát, pedig a munka tölti ki a szerepet.”

Az Ember és gyerek (1965) című munkája szintén köthető az Aranyketrec egyik állításához: „örömmel, szépen kell élni”. 

A Csavargás az Alpokban (1958) című munkája önéletrajzi jellegű, míg a Csineva (1968) című regénye írói pályájának összegzésének tekinthető. 

Élete során számos kitüntetést kapott, köztük a Szent-Györgyi Albert-díjat és a Széchenyi-díjat 1992-ben. Haláláig aktívan részt vett a tudományos és kulturális életben, és jelentős hatást gyakorolt a magyar ismeretterjesztésre.

A Fórum Hungaricum az utolsó magyar polihisztornak nevezte. 

Benedek István

Benedek István szabadkőműves volt, és családja is kötődött a szabadkőművességhez.. Nagyapja, Benedek Elek és édesapja Benedek Marcell is szintén jól ismert szabadkőműves volt. 

A szabadkőműves wiki ezt írja róla: “Apja kívánságára vétette fel magát a szabadkőművességbe, az 1950-es betiltás előtt megalakítani kívánt Kossuth páholy főmestere lett volna.”

A szabadkőművességről több cikke is megjelent: Írt a miszticizmus és szabadkőművesség kapcsolatáról (Hitel, 4. évf. 15. és 16. sz. , Budapest, 1991. augusztus, 24-27. és 50-53. oldal) 

Feltette a szabadkőművességgel kapcsolatos kérdéseit. (RENDÜLETLENÜL, Új Magyarország. 5. 1995. 176. 17.)  Valamint megírt egy cikket a magyar szabadkőművesség múltjaáról. ( RENDÜLETLENÜL, Új Magyarország. 5. 1995. 182. 17.)

A Tolerancia és Testvériség szabadkőműves páholy honlapján így írnak Benedek Istvánról:

“1989-ben Rendületlenül címmel megjelent egy vastag antológia, amelyet Benedek István állított össze. A cím nem csupán Vörösmarty Mihály Szózatára utal “Rendületlenül” ezt a szót súgta társai fülébe a Rákosi-korszakban is betiltott (“elaltatott”) magyar szabadkőművesek Nagymestere, Benedek Marcell titkos örökségeként.

A Benedek István annak idején nem látta biztosíthatónak a mozgalom újjáélesztését a rendszerváltás utáni Magyarországon. Antall József miniszterelnök közeli barátja volt, lelkesedett a változásokért, de azt tartotta, nincs tíz feddhetetlen, igaz lelkű férfiú a magyar állam tízmillió lakosa között; márpedig egy páholy alapításához erre volna szükség.”

– G.Orator –

Forrás: 

 

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.