G. E. Lessing az ezer-hétszázas évek ismert német drámaírója, esztétája, a felvilágosodás egyik kiemelkedő alakja volt. Az egyik legismertebb műve a “A Bölcs Náthán”. Ezzel egyidejűleg írta meg a “Szabadkőműves párbeszédek” című munkáját.
Az Oratori publicisztika egy lessingi párbeszéd mai változata. X Y párbeszéde századunk elején Magyarországon zajlik.
X Y beszélget
Mai “lessingi” párbeszédek
Első beszélgetés
X: Hogyan gondolod?
Y: Ahogyan Te
X: Biztosan?
Y: Igen, mert te, én vagyok.
X: Ezt hogy érted?
Y: Minden emberben több én lakik. Az ének vitatkoznak egymással. A legjobb vitapartner magam vagyok, hiszen a vitában mindig nekem van igazam.
Második beszélgetés
X: Gondolod?
Y: Igen, de másképp.
X: Miért?
Y: Mert másképpen gondolkozom.
X: Hogyan?
Y: Nem úgy mint te.
X: Soha?
Y: Általában, de persze nem kizárt, hogy egyetértünk.
X: …hogy ugyan arról ugyanazt gondoljuk?
Y: Az a jó, ha másként gondolkozunk. Ha mindenki ugyanúgy gondolkozna, előre menne a világ?
X: Elfogadom.
Y: Na látod most is másként gondolod, csak meghajlasz előttem.
X: Na, ne, egy vitában elfogadni a másik véleményét, az meg nem meghajlás.
Y: Elfogadom.
X: Most te is meghajoltál?
Y: Nem, csak elfogadtam, amit állítottál.
X: Neked a meghajlás alárendelest jelent?
Y: Nem, nem gondolom, de minden vitában van valaki aki dominánsabb a másiknál.
X: Ez igaz, de másként fogalmazva, tudod-e, hogy ki vezeti a vitát?
Y: Akinek erősebbek az érvei, hiszen ő dominál.
X: Szó sincs róla. Mindig az, aki a kérdéseket felteszi.
Y: Tehát mint, most én.
X: Igazad van, hiszen te kérdezel. Te döntöd el alapjában véve, hogy miről fogunk beszélni, esetleg vitatkozni.
Y: Neked tehát ebbe semmi beleszólásod nincsen?
X: Dehogy is. Részben a válaszaim befolyásolnak téged. Hiszen a válaszaim benned új kérdések feltevését indíthatják el, másrészt én is visszakérdezhetek, így átveszem az irányítást. Nem gondolod?
Y: Behúztál a csőbe. Már megint te irányítasz.
X: Nem, csak most én vagyok a dominánsabb kettőnk közül.
Harmadik beszélgetés
Y: Most megfoglak. Kire fogsz szavazni a választásokon?
X: Nem válaszolok. Az ugyanis a legbelsőbb magánügyem. A legnagyobb illetlenség ezt megkérdezni.
Y: De hát én te vagyok. Én sem tudhatom?
X: Te igen, de rajtad kívül senkinek semmi köze sincs a magánügyeimhez.
Y: Akkor velem megbeszéled?
X: Veled igen, hiszen kivel, ha nem veled?
Y: Akkor beszéljük meg.
X: Mit?
Y: Ki a szimpatikusabb neked?
X: Más a szimpátia, más az érdek, s megint más a racionalitás.
Y: Mi befolyásol leginkább ezek közül.
X: Mikor melyik.
Y: Mikor melyik?
X: Tudod, vannak olyan elvek, amik befolyásolják döntéseimet. És vannak racionális döntések is.
Y: Ez azt jelenti, hogy az érdeked, vagy udvariasabban fogalmazva, racionális döntésed érdekében feláldozod elveidet?
X: Az emberek többsége igen.
Y: Engem most az érdekel, hogy Te felhagysz-e elveiddel, ha az érdeked úgy kívánja?
X: Bavallom: megalkuvó vagyok.
Y: Nem válaszoltál.
X: Akkor egy idézettel válaszolok: “Tudd meg : szabad csak az, aki… a látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója.” Heltai Jenő Szabadság című versében írja ezt.
Y: Akkor Te nem vagy szabad?
Y: Nem, nem vagyok! Van titkolni valóm. A látszatot nem nézhetem le.
X: Nem?
Y: A világ manapság, különösen Magyarországon a látszatból ítél. Vannak olyan gondolataim, amelyeket, ha nyíltan elmondom, akkor abból bajom lehet.
X: Milyen gondolatok?
Y: Most mondtam nem mondhatom el. De, hogy mégis válaszoljak: gondolatok a demokráciáról, gondolatok arról, hogy hogyan kell(ene) vezetni egy országot, hogyan kell(ene) irányítani egy társadalmat?
X: Hogyan?
Y: Egyszóval: demokratikusan.
X: Miért, manapság nem demokratikusan történik mindez?
Y: Nemcsak mára igaz. Arany János nyelvújításával mondva: ez nem demokrácia, ez democsokrácia.
X: Te el tudnád képzelni demokratikusan is?
Y: Igen, csak úgy tudnám elképzelni. Persze tudom ez utópia.
X: Szóval ezért döntesz az érdekeid szerint?
Y: Mindenkit befolyásolnak az érdekei. Ily módon én sem mondhatok mást. Persze vannak olyan elveim, amelyek még az érdekeket is felülírják.
Negyedik beszélgetés
X: Milyen elvek írhatják felül saját érdekeidet?
Y: Mondok egy példát: Nem lehet olyan érdekem, hogy szélsőséges nézeteket fogadjak el. Nem lehet olyan érdekem, hogy rasszista, gyűlölködő legyek.
X: Miért, nincs olyan ember, akit nem szeretsz, akit utálsz?
Y: Más nem szeretni valakit, s megint más gyűlölni.
Y: Van olyan ember, akit gyűlölsz?
X: Igen van! Gyűlölöm a múlt és a jelen minden diktátorát. Azokat, akik engem is gyűlölnek. Ez kölcsönös.
Y: Tehát mégis tudsz gyűlölni?
X: Igen, megfogtál. Tudok.
Y: Kik ezek?
X: Azokra gondolok, akik ellenem is gyűlöletet szítanak.
Y: Szítanak?
X: Igen. Erre szeretnék egy híres amerikai, ma úgy mondják afro-amerikai félszemű zenész mondásával válaszolni. Sammy Davis junior mondta: „Néger vagyok, cigány vagyok, zsidó vagyok! Mégis itt vagyok!”
Y: Te is itt vagy!
X: Ott vagyok, ott szeretnék lenni, ahol arra van szükség, hogy kiálljak a gyülölet, a gyűlölet szítása ellen. A mai gyülöletbeszéd, a holnapi gyűlöletbűncselekmény előszobája. Aki ma gyűlöl, az holnap gyűlöletet szít, s az holnap után véghez is viszi! Gyilkolni fog.
Y: Akkor mégis vannak elveid, amelyek felülírnak mindent?
X: Igen, vannak.
Y: Azt mondtad, hogy van akit te is gyűlölsz. Te is gyilkolni fogsz?
X: Ha kell, azt hiszem képes lennék rá. Bár nem vagyok harcias alkat. Igazi gyilkolásra készített fegyver még soha életemben nem volt a kezemben. Se pisztoly, se puska, még csak “túlélő kés” sem. Nem is erre gondolok, de nekem is van egy fegyverem. A szó. Magam az írást az egyik legerősebb fegyvernek tartom.
Y: A kimondott, leírt szóval is lehet gyilkolni?
X: Feltétlenül. A gyilkolás az uszítással kezdődik, s a gyilkos a végén eljut a tényleges gyilkossághoz. Gondolj a karaktergyilkosokra.
Y: Ezek bérgyilkosok?
X: Számtalan esetben igen. Sokszor újságírókat korrupcióval vesznek erre rá. Van rá egy szakkifejezés: revolverújságírás. A gyűlölködő, a gyűlöletszító fizet azért, hogy ne írjon meg valamit az újságíró, avagy azért kapja a honoráriumot a szerző, hogy éppenséggel írjon meg valamit.
Y: Az újságírót hibáztatod?
X: Nem, hanem a felbújtót, azt aki a gyilkosságot elköveti, aki a bérgyilkost kifizeti. Az újságíró itt a fegyver.
Y: Te tudnál-e fegyver lenni?
X: Azt hiszem most is az vagyok éppen.
Y: Nevesítenéd, hogy kit gyűlölsz annyira, hogy akár a gyilkosságra is képes legyél?
X: Nem nevesítem őket, de egyértelműsítem: Mindazokat szeretném eltüntetni a színről, akik a gyűlöletet szítják mások ellen, az antiszemitákat, a rasszistákat, az idegengyűlölőket, a diktátorokat, Rájuk nincsen szükség!
Ötödik beszélgetés
X: Szeresd az idegent!
Y: Azt mondod, hogy utálod az idegengyűlölőket. Miért?
X: A bibliában 36 helyen szerepel, az, hogy szeresd az idegent!
Y: Miért írja ezt az írás?
X: Mert Te is az voltál egykoron.
Y: Én, idegen?
X: Igen, az őseink egykor idegenek voltak ott, ahova érkeztek.
Y: Miért mondod ezt?
X: Mert az írásban az áll, hogy “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Y: Tehát azt mondod, hogy szeressem a migánsokat?
X: Nem értesz! Azt mondom, hogy ne gyűlölj másokat csak azért, mert számodra idegenek. Mert más a kultúrájuk, a vallásuk, más a bőrük színe, vagy más nyelvet beszélnek.
Nelson Mandela mondta egykoron: “Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne vagy a származása vagy vallása miatt.”
Y: Ne gyűlöljem a gyilkosomat, ne gyűlöljem azt aki el akarja venni a földemet, a hazámat, a kultúrámat, a munkámat, az értékeimet?
X: Akkor visszakérdezek: a sajátjaid között nincsen olyan, aki el akarja venni a munkádat, az értékeidet?
Y: De van. Őket is gyűlölöm. De a migránsokat jobban!
X: Hány migránst ismersz? Mennyivel találkoztál?
Y: Személyesen nem sokkal, de olvasom az újságot, hallgatom a rádiót, nézem a televíziót.Ott elmondják, hogy a migránsok elveszik a munkánkat, megerőszakolják a lányainkat, csak baj van velük.
X: Szóval a médiából tudod?
Y: Igen. Azt írja az újság, azt mondja állandóan a tv, a rádió, hogy a migránsok veszélyesek. Nekem nem kellenek! Ide ne jöjjenek! Még akár az is elképzelhető, hogy tudatosan mindenféle kórokat terjesztenek, hogy elpusztuljunk.
X: A mások, a másként gondolkodók nem kellenek neked?
Y: Magyarország keresztény ország, ide nekünk nem kell más vallású! Jól megvagyunk, mi magunk.
X: A saját problémáinkkal megkűzdesz?
Y: Azok nekem elegendőek, nem kell importálni mások gondjait.
X: Bezárkóznál?
Y: Igen. Semmi bevándorlás!
X: S a mieink mehetnek máshová?
Y: Nem az se jó, ha a mieink nem értik meg, hogy itt kell érvényesülni, nem másutt.
X: Tudod-e, hogy melyik a második legnagyobb magyar város manapság?
Y: Debrecen, vagy Miskolc azt hiszem.
X: Tévedsz, mert London az. Az ott élő magyarok idegenek, bevándorlók, migránsok!
Y: Visszakérdezek: Te szívesen élnél egy olyan országban, ahol a Te kultúrád másodrendű? Ahol olyan törvények vonatkoznak rád, amelyekkel nem értesz egyet, elfogadhatatlanok, amelyek idegenek a számodra?
X: Nem, nem szeretnék ilyen körülmények között élni. Egyetértünk, hogy a mi hagyományainktól, tradicióinktól, gondolkodásmódunktól idegen kultúrában nem szeretnék élni.
Y: A migránsok nem így gondolkoznak. Ránk akarják erőltetni az ő hitüket.
X: A különböző kultúráknak békében kell együtt élniük. A békés egymás mellett élés alapfeltétele a közös tisztelet és a kölcsönös elfogadás. Aki ezt nem tiszteli az elmehet! Aki nem tanulja meg a nyelvünket, aki nem tartja tiszteletben hagyományainkat, kultúránkat, aki nem akar velünk békében élni, az valóban nem kell, hogy velünk legyen. Az távozzon!
Hatodik beszélgetés
X: Miben hiszel?
Y: Keresztény vagyok!
X: Nem egy az Istenünk?
Y: Az lehet, de akkor is más vagyok, mint Te.
X: Miben vagy más?
Y: Hiszek egy istenben. Hiszek a hazámban!
X: Ezért vagy más?
Y: Igen! Engem a hitem vezérel. Te pedig nem hiszel semmiben.
X: Mi a Te hited?
Y: Hiszem, hogy amit én hiszek az az igaz hit.
X: Nem értelek.
Y: Na látod! Itt a bizonyíték, hogy mások vagyunk!
X: Miben vagyunk mások? Nem ugyanaz az hazánk? Nem ugyanazt a nyelvet beszéljük? Nem ugyanazt az iskolát végeztük? Nem ugyanazt az utat jártuk be? Nem ugyanott élünk? Nem azonosak a gondjaink? Nem azonosak az örömeink?
Y: Hiába! Nem érted, hogy másként gondolkodunk?
X: Egyidősek vagyunk. Ugyanott élünk születésünk óta, ugyanazokat az iskolákat jártuk végig, azonos környezetben élünk. Még gondjaink is hasonlóak. Miért gondolkozunk másként?
Y: Mert más szemüvegen látjuk a világot.
X: Rajtad milyen a szemüveg?
Y: Konzervatív vagyok. Magamat csak a jobb oldalon tudom elképzelni.
X: Milyen a jobboldali ember?
Y: Azt tartom, hogy az emberek között egyenlőtlenség áll fenn és ez így helyes!
X: Miért gondolod így?
Y: Mert szerintem a világ abszolút, az egyén ehhez képest relatív fogalom.
X: Hogyan? Micsoda?
Y: Úgy gondolom, hogy olyan világban élek, ahol az abszolút meghatározott világban, ahol mindennek meghatározott helye van, ott az ember, az egyén csak esetleges, aki mindig keresi a helyét.
X: És soha nem találja meg?
Y: Igen, vannak olyan emberek is, akik nem találják a helyüket. De számosan vagyunk olyanok, akik megtaláltuk. Tudjuk, hol a helyünk!
X: Hol?
Y: A társadalomban mindig vannak vezetők, akik megmondják, hogy kinek hol a helye. Kiválasztottak, kiválasztottuk őket, mert többet tudnak nálunk, mert tekintélyük van, erősebbek, mint mi, tehát joguk van megmondani, hogy mi többiek mit tegyünk. Ők tudják, hogy mi a helyes. Mi követjük őket.
X: Te kit követsz?
Y: Az olyan embereket, akik szeretik a hazájukat, akik tisztelik nemzeti hagyományainkat. Akik azt vallják, hogy a vallás és az egyház meghatározza mindenki életét.
X: Ha tőled függne, milyen környezetben élnél szívesen?
Y: Ahol engem, mint magyar embert hoznak előnybe a hazámban, ahol mint helyi vállalkozót előnyben részesítenek a külföldiekkel szemben, ahol a föld csak a miénk lehet. Ahol az anyanyelvemen történik minden!
X: Ez nacionalizmus.
Y: Nem, ez hazaszeretet. Én a polgári oldalt képviselem, mert konzervatív gondolkodású vagyok.
X: Csak az szeretheti a hazáját, aki konzervatív?
Y: Az szereti a hazáját igazán akit a nemzet hagyományai vezérelnek, akinek a saját nemzete előrevalóbb más nemzeteknél.
X: Nem ez a nacionalizmus?
Y: Na látod. Itt a bizonyíték, hogy másként gondolkodunk!
Hetedik beszélgetés
X: Gondolkozol?
Y: Igen, tehát vagyok.
X: Min?
Y: Mi végre vagyok itt? Mit keresek világunkban?
X: Nehét kérdés. Számos filozófus megválaszolta már a világtörténelem során.
Y: Nekem akkor is kell a saját válaszom.
X: S ismered az eddigi válaszokat?
Y: Sok mindent megtanultam.
X: S, nem akarsz új dolgokat tanulni?
Y: Őszintén szólva nem igazán.
X: Pedig a jó pap holtig tanul.
Y: Nem vagyok pap.
X: Mit jelent számodra tanulni?
Y: Eligazodni a világban.
X: S, eligazodsz?
Y: Azt hiszem igen. S Te mindig tanulsz?
X: Magam azt vallom, amit Szent-Györgyi Albert vallott: “Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”
Y: Lám Te is az iskoláról beszélsz. Akkor mit papolsz nekem arról, hogy tanuljak. Elvégeztem az iskoláimat.
X: Nem értettél meg. Fontos a tanulás az iskola után is. A jól végzett munka öröméhez hozzátartozik a fejlődés. A fejlődés nem képzelhető el a nélkül, hogy új dolgokat megismerj, megtanulj. Az atomkorban nem lehet a gőzgép ismerete szintjén létezni. A Neuman galaxisban nem elég a Guttenberg galaxis gondolkodásmódja alapján létezni. Tanítani kell!
Y: Mit kell csinálni?
X: Tanítani annyi, mint emberekkel foglalkozni, átadni mindazt a tudást, amit az előző nemzedékek felhalmoztak.
Nyolcadik beszélgetés
X: Együttműködsz velem?
Y: Én veled soha!
X: De, miért?
Y: Más az én világom!
X: Mint az enyém?
Y: Másként gondolkozom.
X: Nem egy oldalon állunk?
Y: Állhatunk akár egy oldalon is, de akkor is másként gondolkozom.
X: Nem azonosak az értékeink?
Y: Nem.
X: Mégcsak nem is hasonlóak?
Y: Na jó, elismerem, hogy vannak közös pontjaink.
X: Miben hiszel? Mit tartasz fontosnak?
Y: Az egyenlőtlenségek megszüntetésére törekszem. Megakarom védeni a dolgozó embereket. Te nem ezt akarod!
X: Már miért nem? Szerintem az ideális az, ha az emberek egyenlőek, mindegy, hogy milyen a színük, származásuk. Azt is gondolom, hogy egyenlő munkáért azonos bér jár, mindegy, hogy nő, vagy férfi az illető. Nálam ezt jelenti, hogy a célom, hogy megvédjem a dolgozó embereket.
Y: Ezt el tudom fogadni, de azt tudom, hogy Te másként akarod elérni céljaidat. Nem úgy mint én.
X: Neked fontos, hogy megnyerd a választásokat?
Y: Igen. Nyerni akarok.
X: És akkor ez azt jelenti, hogy nem lehet az értékeinket összeegyeztetni?
Y: Lehetni lehet, de vedd tudomásul, hogy az én célom bekerülni a Parlamentbe, hogy beleszólhassak az ország életébe, hogy én irányíthassam azt.
X: Szóval nyerni akarsz a választásokon?
Y: Igen. Le kell váltani a kormányt!
X: Nosza váltsuk le. Gondolkozzunk, cselkedjünk együtt.
Y: Veled nem!
X: Miért?
Y: Mert akit Te szeretnél vezetőnek már bebizonyította, hogy nem képes vezetni egy országot.
X: És ki tudná vezetni?
Y: Én.
X: Miért Te?
Y: A saját területemen bebizonyítottam, hogy sikeres vagyok. Tudom, hogyan kell vezetni egy közösséget. S, ami nagyon fontos, nem vagyok korrupt.
X: Lefordítom magyarra, amit mondtál: még nem volt lehetőséged nagyot lopni!
Y: Kikérem magamnak! Látod ezért nem tudunk együttműködni! A Te vezetőd már lophatott eleget.
X: És ez azt jelenti, hogy lopott is?
Y: Ezt nem állítottam, de akit Te támogatsz már bebizonyította, hogy tud hazudni. Akár éjjel, akár nappal.
X: A jelenlegi vezető is ezt teszi. Vagy nem?
Y: Igen, az is hazudik. Ezért kell leváltani.
X: Ok én sem mondok mást. Miért nem gondolkozol velem azon, hogyan váltható le a hazugság?
Y: Mert Te mást akarsz. Nem vagyunk egy platformon. Valaha hasonlóan gondolkoztunk, de teljesen eltávolodtunk egymástól. Nem tudlak Titeket elviselni. Még, ha céljaink hasonlóak is, de a módszerekben nem értünk egyet.
X: Kivel tudnál együttműködni?
Y: Aki elfogadja, hogy én vagyok a legerősebb, tehát én vagyok a vezető.
X: Biztos, hogy ez a legfontosabb?
Y: Igen. A mi céljaink a legfontosabbak!
X: Az én környezetem nem így gondolja. Tehát elválnak útjaink?
folytatása következik…