Vannak a világon olyan dolgok, amelyek nem, vagy csak ritkán változnak. Ilyen a régi – mondhatnám ősi – hagyományokra épülő szabadkőművesség is. Alapjaiban, céljaiban, ami óta létrejött szinte alig-alig változott meg, ami az elveit illeti. Persze a gyakorlat az más. A szabadkőművesség gyakorlata országonként, koronként már többször is átment változásokon.
Korunkban ismét egy ilyen változásnak vagyunk tanúi
Különösen igaz ez az állítás az elmúlt egy esztendőre. A Covid19 vírus okozta járvány érdekes módon alakította át a szabadkőművesek életét. A szabadkőműves páholymunka, ami bár rítusonként eltérhet egymástól, azonban elveiben azonos a világ szinte minden pontján. A szabadkőművesek rendszeresen igénylik a személyes találkozókat időről időre, s ha nem találkozhatnak a testvérek, az mindenkinél hiányérzettel párosul, s ez mindenkiből a frusztráltság érzését hozza elő. Ilyenkor a vágy erősödik a talákozások, a beszélgetések iránt. Ennek aztán az az eredménye, hogy sorra létesülnek az internet segitségével, online szervezett virtuális találkozók.
S vannak olyan események, s egyre több, ahol nemcsak egy-egy páholy testvérei találkoznak, hanem igény van páholy közi találkozók szervezésére is.
Magam több ilyet is ismerek. Ilyen például az INASLÉPÉS, vagy egy másik, a nemrég alakult LEGÉNYSZÓ elnevezésű szabadkőműves önképzőkör. Ezt a két virtuális találkozó-sorozatot az Magyarországi Nagyoriens Nagypáholy egyik páholya kezdeményezte, s ma már egy páholyokon felül és kívül álló virtuális találkozóvá nőtte ki magát. Mindkét esemény alkalmával tanult mesterek okítják az inasokat, legényeket, s egymást is.
Egy másik ilyen páholyoktól független virtuális csoport Magyarországon az ELTE egyik professzora által kezdeményezett szabadkőműves kutatói találkozó. Havonta egy alkalommal találkoznak olyan, elsősorban egyetemi kutatók, akik lehet, hogy nem is tagjai a testvériségnek, azonban szakterületük a szabadkőművesség kutatása. Ezeken a találkozókon előadások hangzanak el, ahol mindenki a saját kutatásainak eredményeiről számol be. A beszámolókat nem vita, hanem egy rendkívül magas szintű beszélgetés követi, ahol az érdeklődők kérdéseket tehetnek fel a kutatás szakértőjének. A beszélgetőtársak között persze nemcsak egyetemi kutatók, hanem különböző páholyok főmesterei, tisztségviselői is részt vesznek, függetlenül attól, hogy melyik rendhez is tartoznak. A havi egy alkalommal az interneten találkozók között rendszeresen részt vesznek nem csak a Szimbolikus Nagypáholy, hanem a Nagyoriens Nagypáholy tagjai, sőt hölgyek is a Napraforgó páholyból, avagy a Droit Human vegyespáholyból.
A beszélgetéseken rendszeresen rendkívüli egyetértés alakul(t) ki a szabadkőművesség mibenlétét illetően, még akkor is, ha esetleg a résztvevők nézetei eltérnek egymástól. Jellemző a találkozókra a jóbaráti beszélgetések légköre.
A virtuális találkozók közül kiemelkedik a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyhoz tartozó, a Deák Ferencz – A Testvériséghez, a Fény Oszlopai Páholy és a Hermész Triszmegisztosz Páholy kezdeményezésére és szervezésében, az internet segítségével létrejött testvéri beszélgetés sorozat. Ezen nemcsak magyarországi, hanem külföldön élő magyar testvérek is rendszeresen részt vesznek. A beszélgetőtársak között sorra ott találunk az Egyesült Királyságban, Braziliában, Németországban, Ausztriában, és az Egyesült Államokban élő testvéreket. A beszélgetések iránti igényt jellemzi, hogy például az egyik ilyen találkozó öt óra hosszat tartott. S csak az vetett véget a beszélgetésnek,hogy az óra éjfélt ütött.
Mi a szabadkőműves páholy?
Le kell szögezni, hogy a szabadkőműves páholy nem egy
- baráti társaság, bár a tagok barátsággal viszonyulnak egymáshoz,
- kávéházi társaság, bár szeretnek együtt lenni és szabadon beszélgetni,
- vallás, bár van rítusa és a páholyt templomnak is szokták nevezni,
- politikai párt, bár személy szerint lehet mindenkinek és többnyire van is politikai véleménye, meggyőződése, sőt akár politikai elkötelezettsége is, de azt a páholyokban nem vitatja meg senki a társával,
- önképzőkör, bár a tagok önmagunkat állandóan továbbképzik, ahogy mondani szokás: csiszolják kövüket. Ennek érdekében a tagok saját okulásukra hasznos előadásokat tartanak, többek között a társadalmat érintő kérdésekről, kultúráról, gazdaságról.
- munkaközvetítő vagy egzisztenciális ugródeszka, bár egymást szükség esetén a tagok segítik a problémáik megoldásában.
Ha ezt valaki megérti, akkor egyértelművé válik az is, hogy a mai szabadkőművesek, különösen a járvány időszakában, miért is igénylik egymás – hacsak virtuális – közelségét.
Ezeknek a találkozóknak manapság a legfontosabb témája, hogy a vírusjárvány követően merre tovább, melyik úton haladjon a szabadkőművesség?
Sokan beszélnek manapság a világban értékválságról, ez a téma a szabadkőművességnél is komolyan felmerül. A megoldás ma még nem ismert, de ahogyan szokás mondani, látszik az alagút és látszik az alagút vége is.
A magyar szabadkőművesség körében folyamatban van egy kutatás amely arra kíváncsi, hogy ki milyen értéket tart a maga számára fontosnak. A felmérés során a kutatók arra keresik a választ, hogy ki, milyen “misson statement”-el, küldetéssel és jövőképpel tud azonosulni, s milyen érték sorrendet állítanak fel saját maguk számára a különböző páholyok tagjai.
Bár a felmérés kiértékelése még várat magára, az azonban már most látható, hogy a küldetésnyilatkozatok közül a legtöbben azzal tudnak azonosulni, hogy a szabadkőművesek számára “az emberi fejlődés a legfontosabb ügy, a gondolatszabadság a legfontosabb kívánság, a lelkiismereti szabadság a szabadkőművesek küldetése és a végső cél az egyenlő jogok garantálása minden ember számára, bárhol is él.”
G. Orator