Az amerikai-angol Szabadkőművesség egyik alappilléreként tekintenek a jótékonyságra, a karitatív tevékenységre, az adományozásra.
2021 tavaszán, kérésükre, egy egyetemi, – a szabadkőművességgel foglalkozó kutató – csoportban tartottam egy beszámolót, amelyben bemutattam az amerikai szabadkőművesség jellemző vonásait. A kutatócsoport tagjai nem csak magyar egyetemi tanárok, oktatók, kutatók közül kerülnek ki, számos külföldi, pl kanadai, német, vagy franciaországi tagja is van.
Az amerikai szabadkőművességről beszélve rámutattam azokra a különbségekre, hasonlóságokra, amelyek jellemzőek az angol-amerikai és az u.n kontinentális szabadkőművességre. Előadásomban többek között kiemeltem a nézőponti különbséget. Amíg az európai, a magyar szabadkőművesség fő témái az emberi gondolkodás megértésre irányulnak, sokszor a filozófia témaköreiből kerülnek ki, addig az amerikai szabadkőművesség fő témája a karitatív tevékenység, az adományozás témaköréhez kapcsolódik.
(Az előadás szerkesztett változata Szabadkőművesség az Egyesült Államokban – G.ORATOR (gorator.info) itt elolvasható)
Mielőtt megvizsgálnánk a jótékonyság, az adományozás módjait tisztázzunk néhány fontos alapvető fogalmat.
Jótékonyság – Charity – kifejezés legismertebb magyarázata: „adományozás önkéntes segítségnyújtás”. A Merriam-Webster szótár szerint a jótékonyság jelentése” nagylelkűség és segítőkészség, különösen a rászorulókkal vagy a szenvedőkkel szemben”, továbbá jelenti még „a rászorulóknak nyújtott segély” – t, de használják „az emberiség iránti jóindulat vagy szeretet”– megfogalmazást is.
A szabadkőműves erények közül a „jótékonyság” -ot tartják az egyik legfontosabb erénynek. Ennek oka, hogy a szabadkőműves kötelezettségek között kiemelt helyen szerepel, hogy egy szabadkőműves alapvető kötelessége, hogy segítsen minden bajba jutott, arra méltó testvérének, vagy azok özvegyeinek és árváinak.
Nagyon fontos azt megérteni, hogy egyrészt a szabadkőműves fogadalom alapján kell a szabadkőműveseknek teljesíteni kötelességeiket az ember társaik iránt, másrészt azt kell megérteni, hogy ezért egy szabadkőműves nem várhat el semmit cserébe.
Ennek alapjaként a szeretetet erényét tekinthetjük. A szabadkőművesnek a szeretet jegyében kell idejét, erőfeszítéseit és energiájának egy részét felajánlania, hogy segítsen nemcsak szorongatott, méltó testvérének, hanem minden más emberen, aki segítségére szorul.
Ezt egy szabadkőműves egyszer így fogalmazta meg: „aki szegény, de idejének egy részét odaadja, az önmagának is ad. Ebben az értelemben többet ad, mint egy gazdag ember, aki vagyonának csak egy részét adja.” Teréz anya ezt igy magyarázta anno: végül is „nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem az, hogy mennyi szeretetet adunk az adakozásba”
A szeretett humanitárius cselekedetként is és ily módon önkéntes segítség nyújtásként is felfogható. Van, a jó cselekedetek leírását szolgáló, egy, ma már általánosan közismertté vált, s sokszor használt jiddis kifejezés, nevezetesen az a szó, hogy micve.
Dr. Raj Tamás, egy rendkívül nagy tudású rabbi megfogalmazásában a kifejezés jelentése: „vallásos jó cselekedet”.
Raj Tamás a szó magyarázatát így írta le: “a zsidó vallás nem dogmákra, nem hitelvekre épül, hiszen nincs két egyaránt gondolkodó ember a világon, hanem a kötelező cselekedetre. … a gyülekezet számára mindig a jócselekedet, a micve marad az egyedül fontos értékmérő.
Tudnunk kell, hogy a zsidó hagyomány szerint egyedül a tudatos jó cselekedet tekinthető micvének. Ebből a szempontból a zsidó közgondolkodás a filozófus Kant véleményével azonos, aki szerint a legfőbb törvény így hangzik: “Gondolj mindig arra, hogy ha mindenki úgy cselekedne, mint te, fennmaradhatna-e az emberiség!”
A társadalmak gondjai ellenére, avagy éppen azért, van a világnak olyan szegmense is, ahol sokan tesznek jó cselekedeteket, sok ember jótékonykodik, ha tehetik, akkor a szabadkőművesek tudatosan tesznek igy.
Van, aki ezt hite, a vallás előírásai alapján teszi, s van, aki tudatosan, meggyőződéséből segít másoknak, másokon. Van olyan ember, akinek sok pénze van, ezért mecénásként nyújt segítséget, s persze van olyan is, aki az adományozást felhasználja saját érdekében, azzal, hogy adományát „leírja”, levonja saját adó alapjából.
A jótékonysággal kapcsolatban több szinonimát is használunk. Így többek között az alamizsnát, a jótéteményt, a hozzájárulást, de a legfontosabbnak a filantrópia kifejezést tekinthetjük.
A filantrópia
A filantrópia kifejezés a görög “philos” és “anthropos”, szavakból származik. A philos jelentés egy olyan valaki, aki szeret, (vagy szereti) az anthropos pedig emberiséget jelenti. Ezért a filantróp személyt emberbarátnak, tevékenységét pedig emberszeretetnek nevezzük. A filantrópia tehát az emberiség iránti szeretetként határozható meg.
A filantrópia esetében az adományozás oka, hogy az adományozó belső lelki szükségletének érzi, hogy támogassa az általa fontosnak tartott célokat. Azaz, a filantróp azért ad, mert számára lelki kényszer, hogy adjon a rászorulónak, s nem pedig saját anyagi érdeke miatt teszi ezt. Például, hogy leírja adó alapjából az adomány összegét.
A középkor folyamán a filantrópia kifejezés helyet a „Karitász” (jótékonyság, önzetlen szeretet” kifejezést használták, A római katolikusok úgy magyarázták, mint az üdvösségért és a purgatórium elől menekülésért tett cselekedet.
A modern korban a jótékonykodás kifejezés ismét előtérbe került, s mint “az emberiség szeretete; jó természet” tartalmat nyerte el. Ez a meghatározás manapság az “emberiség szeretete” kifejezés formájában használatos.
Azonban azt világosan látni kell, hogy a filantrópia és a jótékonykodás nem azonos tevékenység, bár van közös területük. A jótékony ember célja egy adott társadalmi probléma fájdalmának enyhítése, míg a filantróp megpróbálja kezelni a probléma kiváltó okát.
A jótékonykodás és a filantrópia közötti alapvető különbségnek van egy fontos gyakorlati oldala is. Nevezetesen, az adományozás – leginkább a pénzügyi formája – adóalap csökkentő lehet. Ezzel szemben egy filantróp nem azért adja adományát, hogy adományával adóalapját csökkentse.
A filantróp tevékenységet végző, egy olyan valaki, aki idejét, pénzét, tapasztalatait, tudását azért adományozza, hogy létrejöjjön egy jobb világ.
Mindenki – társadalmi helyzetétől, vagyonától függetlenül – lehet emberbarát.
Adomány – adományozás
Az adomány, amit az adományozó a rászorulónak ad, az lehet anyagi természetű mecenatúra, pénzbeli vagy tárgyban megtestesülő adomány, de lehet szolgáltatás is. Ilyen például a pro bono – ingyenesen – felajánlott tanácsadás, oktatás, továbbképzés stb.
A nemzetközi gyakorlatban a public relations vonatkozó elve a mértékadó. E szerint: „a Mecenatúra, filantrópia a külső public relations funkció részeként, a lehetséges támogatókkal, segítőkkel, karitatív személyekkel, csoportokkal, szervezetekkel történő kommunikáció és kapcsolatok szervezése. A karitatív adományozás keretében, a támogatás fejében semmiféle anyagi, vagy egyéb ellenszolgáltatásra nem kerül sor.”
Ugyanis, ha sor kerülne anyagi ellentételezésre, akkor az a szponzorálás kategóriájába tartozna, amely egy szervezet, vagy személy „kedvező megítélésének erősítését szolgálja, más szervezet, egyén, vagy tevékenység elismert presztízsének, hírnevének felhasználásával, ahol a szervezet, a támogatás ellentételeként anyagi, vagy egyéb támogatást nyújt.”
A különbség tehát a szponzorálás és a filantrópia között éppen az, hogy míg az első esetben valamilyen kézzel fogható, leginkább anyagi, esetleg természetbeni ellentétel áll szemben a jótékony cselekedettel, addig a filantrópia esetében éppen az önzetlenség, az emberbarátság a jótékonyság alapja.
Tehát a filantropikus tevékenység során az adományért cserébe az adományozó ellenszolgáltatást nem kap és nem jut gazdasági vagy versenyelőnyhöz adománya révén.
Az adományozás módja
Az adományozás módjának meghatározása ősi elveken alapul. A bibliában, nevezetesen az ótestamentumban már leírtak szabályait és az újtestamentum is rendelkezik az adományozás módjáról.
A filantrópia fogalma több ezeréves, a Biblia írja elő. Az Ótestamentum négyféle adakozási módot ír le:
- Az első esetben az adományozó szemtől szembe ad a rászorulónak. Ebben az esetben a szegény, aki, amikor találkozik az adományozóval zavartnak érzi, érezheti magát.
- A második esetben az adományozó tudja, hogy kinek ad, de a rászoruló nem tudja kitől kapta az adományt, ily módon a szegény könnyebben viseli(heti) a segítséget.
- A harmadik esetben a rászoruló ugyan tudja, hogy az adomány kitől érkezett, de az adományozó nem tudja, hogy kinek adta adományát,
- A legtisztábbnak tűnik a negyedik eset, amikor egy közvetítő lép az adományozó és az adományozott közé, ily módon az adakozó és a rászoruló nem is ismerik egymást.
Az Ótestamentumhoz kapcsolódó törvények gyűjteményében, a Kitzur Sulchan Aruch-ban megtalálhatjuk a „cedáká”, a jótékonyság szabályait. Ez a törvénygyűjtemény – Rabbi Slomo Ganzfried: A cedáká jótékonyság szabályai – tizenhat pontban fogalmazza meg a „kötelességeket”.Itt többek között az alábbi előírásokat olvashatjuk: (Csak az általam legfontosabbnak tekintett állításokat emeltem ki.)
1. Aki csak látja, hogy a szegény kér és elfordítja a szemét tőle és nem ad neki alamizsnát, áthágja azt a tilalmat, mely azt mondja (5Mózes 15:7.): „Ne keményítsd meg szívedet és ne zárd el a kezedet szűkölködő testvéredtől.” 5 Mózes 15:8 hozzáteszi: „Nyitva nyisd ki kezedet neki”….
- A Tóra parancsa jótékony adományt adni Izráel szegényeinek. Minden ember köteles cedáká adományt adni, amennyit tud, még a szegény is, ki könyöradományból él, …. mert egy kevés tőle becsesebb, mint a sok gazdagtól.
- Jótékonyság a tanújele az Ábrahám ősatyánktól való leszármazottságnak, mint a Tóra mondja (1Mózes 18:19.): „Mert kiszemeltem őt, azért, hogy megparancsolja fiainak… cselekedvén igazságot”, a jót….
- Azon, aki másokon könyörül, könyörül az Ég is….
2. Aki másokat rábír arra, hogy … adományt adjanak és jót műveltet velök, nagyobb lészen a jutalma, mint annak, aki adja, … és lészen a jótett műve – béke.”
3. Igyekezni kell arra, hogy az adományt, “amennyire csak lehetséges, titokban adják… semmi esetre se dicsekedjék az ember azzal az adománnyal, melyet ad. De ha valamely tárgyat szentel adománynak, szabad ráírnia a nevét, hogy emlékére szolgáljon, sőt helyes így cselekednie.”
A Talmud szerint „Három dolgon áll a világ: 1. a Tórán, 2. az Isten szolgálatán, 3. és a jótékonyságon.”
Ez pedig azt jelenti, hogy ennek a gondolkodás módnak az alapja, hogy az adakozás, jótékonykodás, szegények megsegítése, a közösséggel való folyamatos törődés az emberi élet szerves része.
Az újtestamentum az adományozásról
Jézus Krisztus kötelezően írta elő a keresztényeknek a névtelen adományozást.
Máté evangéliuma 6. fejezetében (1-4. versek) ez áll:
“Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”
Tehát a Biblia szerint az “alamizsna” adása kívánatos cselekedet. Ha valaki bárkinek valamilyen adományt ad, azzal jót tesz.
Alapvetően a reguláris Szabadkőművesség a Bibliában megfogalmazott „szabályokat” magára nézve kötelezően ismeri el. Ezeket a szabályokat az irreguláris Szabadkőművesség – amelyik nem az istenhiten alapul – szintén elfogadja.
Bizonyítandó álljon itt néhány példa az amerikai Szabadkőművesség adományozási tevékenységére:
A felelős társadalomban a szabadkőművesek, mint filantróp személyek, úgy vélik, hogy felelősséggel tartoznak a társadalom jövőjéért. Ugyanis úgy gondolják, hogy felelős az, aki nem hárítja át másra, aki tudatosan vállalja, elveiből, erkölcsi felfogásából fakadó döntése, ítélete, cselekedete, tette, magatartása, viselkedése következményét.
A szabadkőműves értékek között kiemelt helyen szerepel a filantrópia, amelyet a szabadkőművesek összekötnek a humanizmus, a tolerancia fogalmával, a magas erkölcsi és intellektuális példamutatással, a szellemi fejlődéssel és ezek egyetemleges igényének megteremtésével, az egyén és a társadalom szintjén.
A filantrópok – különösen a szabadkőművesek – úgy érzik, hogy számukra lelki szükséglet, hogy segítsenek, adjanak abból, amijük van. A filantróp azért ad, mert lelki szükségletet érez azért, hogy adjon, abból, amije van, olyannak, akinek nincsen. A filantróp számára jó érzés adni. A filantróp számára az adományozás jó cselekedet, azaz micve, különösen, ha vallásos, de ez akkor is igaz, ha nem az.
Létezik egy olyan micve, van egy olyan jó cselekedet, amelyik senkinek nem kerül pénzbe. Ezt a micvét mindenki teljesítheti, még a nincstelen, akár, a különben adományra szoruló is. Ez az az adomány, ami mindenkinek van, amit mindenki könnyen tudna adományozni. Ezt a micvét mindenki tudja teljesíteni. Ez az adomány a mosoly, az az adomány, amit mindenki természetesen adni tud.
Azt hiszem nagy a kívánságom: mindenki legyen filantróp!
G.Orator