A Szabadkőművesség eredetével kapcsolatban sok legenda kering, nem ismerünk olyan történeti forrásokat, amelyek minden kétséget eloszlatnának. Végeztem egy kutatást – elsősorban az internet segítségével – hogy a Szabadkőművesség mely néhány fontos szimbóluma köthető az Ótestamentumhoz. Azt is kutattam, hogy miben áll ez a kapcsolódás. Csak az Ótestamentumi kapcsolódásokat szerettem volna felfedezni. Nem törekedtem a teljességre, csupán a legfontosabb kapcsolódási pontokat kerestem. Ime kutatási beszámolóm:
A Szabadkőművesség és az Ótestamentum
A Szabadkőművesség számos szimbóluma és tanítása az Ótestamentum meghatározható elemeiből merít ihletet. Az egyik legfontosabb példa Salamon temploma, amely az Ótestamentum fontos része, és a Szabadkőművesség rituáléiban gyakran előkerülő jelkép.A Szabadkőművesség nagy hangsúlyt fektet az etikai és erkölcsi tanításokra, amelyek gyakran párhuzamba állíthatók az Ótestamentum törvényeivel és tanításaival. Ezek a párhuzamok hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szabadkőművesség hagyományai és értékei időnként bibliai alapokon nyugvónak tűnjenek.Egy másik példa: a szabadkőművesek által használt eszközök, mint a szögmérő és az iránytű, szintén az Ószövetségből származó szimbolikát hordoznak, ami az igazságosságot, az erkölcsi tisztaságot és a spirituális irányítást képviseli.
Mit jelent szabadkőművesnek lenni?
Szabadkőművesnek lenni annyi, mint a tudásra, az igazságra és a szolgálatra törekedni. Szabadkőművesnek lenni annyi, mint betartani az írott és íratlan szabályokat, melyeket az alapja a feddhetetlenség, a tisztelet, a jótékonyság, a filantrópia, a tolerancia és az emberek közötti barátság. Szabadkőművesnek lenni annyi, mint törekedni a progresszióra, a hagyományőrzésre és a segítőkészségre.Egy szabadkőműves honlapon olvasható:
„A szabadkőművesek önmaguktól elvárják, hogy minden területen tisztességesen járjanak el, és bemutassák a szilárd etikai elveket.A szabadkőművesek tiszteletben tartják a Mesterség tanításait, testvértársaik véleményét és személyiségét, és minden embert, független a származásától.A szabadkőművesek elvárják Önmaguktól, hogy az életben, ahol csak lehetséges emberbarátok, jótékonyak, a közösséget segítő filantrópok legyenek. A filantróp érzés megtalálható minden szabadkőműves gondolatvilágában.A szabadkőművesek elvárják önmaguktól, hogy toleránsok legyenek, amelyek alapvetően türelmességet jelentenek mások véleménye, vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt. A szabadkőművesek számára a tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja, egyfajta morális parancs. Nem jelenti azonban a másként gondolkodókkal való egyetértést vagy annak követését, csupán a másság létezésének elfogadását.A szabadkőműves lehetőségeket ad a szabadkőműveseknek, hogy olyan életre barátságot kössenek, akik túlnyúlnak a páholyon, lehetővé téve a szabadkőművesek számára, hogy új emberekkel kapcsolódhassanak össze.”
A szabadkőművesek szellemisége progresszív, gondolatvilágában kiemelten a fejlődést, haladást és előrelépést kívánja elősegíteni, úgy vélik, hogy a progresszív emberek a társadalmi haladásért dolgoznak, mivel a progresszív személy nyitott az új gondolatokra, új elképzelésekre. A szabadkőművesek úgy vélik, hogy a fejlődés lehetőségének megteremtése a legfontosabb tevékenységük.A szabadkőműves viselkedés alapja az „ego” korlátozása, a szeretetteljes megnyilvánulás. A szabadkőművesek hagyományörzők. A hagyomány fogalma magában foglalja a társadalmi, vallási, helyi és szervezeti kultúrát, cselekedeteket, szokásokat és normákat, amelyeket az egymást követő generációk adnak át egymásnak.A hagyomány a felhalmozott tudásunkat, értékeinket és szokásaink jelentős részét foglalja magába.A szabadkőművesek számára az egyik legfontosabb a segítőkészség. Ez egyaránt jelent jóakarót, védelmezőt, segítő, támaszt nyújtó személyiséget, pártfogót.A szabadkőművesség egyik alapeszméje a filantrópia. A kifejezés jelentése emberbarát, jótékonykodó, a közösséget segítő személy.
A Szabadkőművesség kezdetei
A szabadkőműves szaktekintélyek ellentmondanak egymásnak a korai kezdetek kérdésében.Számos szabadkőműves kutató, a Regius-poemát jelölti meg az első szabadkőműves emlékként. A Regius költemény, (más néven a Halliwell-kézirat) egy középangol nyelvű vers.Van azonban olyan kutató, aki angliai, vagy mások skóciai dokumentumokat idéznek fel, első emlékként.Van olyan kutató, aki a lovagrendek ezoterizmusával köti össze a szabadkőművességet, van olyan kutató, amelyik a kabalát emlegeti, mint forrást. Megint mások az Ótestamentumban vélik felfedezni a szabadkőművesség eredetét.Leszögezhetjük: nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a szabadkőművesség gyökereit a Bibliában és ezen belül számos esetben az Ótestamentumban találhatjuk meg. A szabadkőműves szertartások bibliai eseményekre hivatkoznak, és számos központi szabadkőműves szimbólum jelentése a Szentírásból származik. Csak példaként, Jákob létrája a Teremtés könyvében összeköti az eget és a földet, és a szabadkőművesek számára az isteni és a földi birodalom közötti hidat jelképezi.Ezzel együtt a szabadkőművesség eredete az Ótestamentumban nem egyértelműen meghatározható, mivel a szabadkőművesség története és szimbólumai több különböző vallási, filozófiai és kulturális hagyományból származnak.A szabadkőműves szimbólumok és rítusok közül sok utalást találunk az ókori Egyiptom, Fönícia és Mezopotámia hitvilágára, valamint Püthagorasz és Platón tanításaira.A szabadkőművesség fokozatosan alakult ki az operatív kőművességből, amely a középkori kőműves céhekhez kapcsolódott. Ezek a céhek kiváltságos helyzetben voltak templomépítői tudásuk miatt, és szabad testületekként működhettek.A szabadkőművesség alkotmánya a James Anderson által összeállított és 1723-ban kiadott az un. Andersoni Alkotmány ekként rendelkezik:
„A Kőmíves köteleztetik, elszerződése által, az erkölcsi törvényeknek engedelmeskedni, és ha a Művészetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba atheistává, sem vallástalan szabadgondolkodóvá.” (Ditrói Ákos fordítása.)
Az Ó-Testamentum
Az Ószövetség a Szentírás első része, amely elsősorban a héber Biblia, vagy Tanakh 24 könyvén alapul, amely az izraeliták ősi vallásos héber és esetenként arámi nyelvű írásainak gyűjteménye. Az Ószövetség számos különböző szerzőtől származó, évszázadok alatt keletkezett könyvből áll.Hagyományosan négy részre osztják az Ószövetséget:
az első öt könyvre, a Pentateuchusra (amely megfelel a zsidó Tórának);
a történelmi könyvekre, amelyek az izraeliták történetét mesélik el Kánaán meghódításától a babiloni vereségig és száműzetésig;
a költői és bölcsességi irodalomra, ami az emberi tapasztalat, az erkölcs és az isteni igazságosság témáit járják körül;
a bibliai próféták könyveire, amit az Istentől való elfordulás következményeire figyelmeztetnek.
Az egész Ószövetségben Istent következetesen úgy ábrázolják, mint aki a világot teremtette. Az Ószövetség hangsúlyozza Isten és választott népe, Izrael közötti különleges kapcsolatot. A törvénykönyvek leírják, (Mózes második és különösen az ötödik könyvében) a szerződés feltételeit, miszerint Izrael népe hűséget esküszik Istennek, Isten pedig megesküszik, hogy Izrael különleges védelmezője és támogatója lesz.Az Ószövetség további fontos témái közé tartozik többek között az üdvösség, a megváltás, az isteni ítélet, az engedelmesség és engedetlenség, a hit és a hűség. Mindvégig nagy hangsúlyt kap az etika és a rituális tisztaság, mindezeket Isten megköveteli.Törvényeiben tiltja a gyilkosságot, a megvesztegetést és a korrupciót, a csalárd kereskedelmet és számos szexuális vétséget. Minden erkölcsi kötelem Istenre vezethető vissza, aki minden jóság forrása.
A Biblia eredete és a fordítás története
Az Ótestamentum szerepének a megítéléséhez látnunk kell annak eredetét és évszázadokon átívelő fejlődését.Kutatásom során vitát találtam a tudósok között arról, hogy mikor honosodott meg igazán az egyistenhit. Egyesek úgy vélik, hogy Mózesig nyúlik vissza, míg mások szerint később, a babiloni száműzetés idején alakult ki. Még ha más isteneket is elismertek, Jahvét tekintették a leghatalmasabbnak. A judaizmus hagyományosan Ábrahámot tartja az első egyistenhívőnek, akivel Isten szövetséget kötött. A tudósok a tenger éneke (Exodus 15) és a Mózes éneke (Deuteronómium 32) alapján érvelnek a korai egyistenhit mellett. A babiloni fogság szerepet játszott az egyistenhívő hit megszilárdításában.A héber Biblia korai könyvei olyan szakaszokat tartalmaznak, amelyek értelmezhetők más istenek létezésének elismeréseként. Azonban idővel, különösen a babiloni fogság alatt és után, egyre nagyobb hangsúly került Jahve egyediségére és egyedüli hatalmára. Ez a fejlődés egy összetett történelmi és teológiai folyamatot sugall, nem pedig egy hirtelen kinyilatkoztatást. A későbbi gondolkodásban kifejlődött a szigorú egyistenhit, elutasítva más isteneket.Időrend:
A legkorábbi bibliai szövegek ie 1300-100 között keletkeztek, először héber és arámi nyelvű tekercseken.
Ie. 250-50 körül a héber – arameus szöveget lefordították görögre, mivel az ekkor élő emberek többsége jobban tudott görögül.
Körülbelül a Kr. e. 5. századra a zsidók a Tóra öt könyvét tekintették elfogadottnak.
A Kr. utáni 7-9. század között a zsidó tudósok egy csoportja egységesítették a héber bibliai szövegeket. Ez lett a héber Biblia hiteles változata.
u. 400-ban Szent Jeromos a görög és a héber szentírást latinra fordította. Ezt nevezték Vulgata bibliának.
Az 1455-ös évben Johannes Gutenberg kinyomtatta a Vulgata Bibliát.
William Tyndale 1525-1530-ban adta ki a Biblia első nyomtatott angol fordítását héber forrásokból.
A legszélesebb körben elismert angol fordítás 1611-ben jelent meg. Ez volt a King James Biblia. Ez a változat vált az angol nyelvű szabadkőművesség számára általánossá.
Az Ótestamentum és környezete mint szabadkőműves „példakép”
Bizonyos bibliai alakok a szabadkőműves rituáléban szimbolikus jelentősséggel bírnak, mint a szabadkőműves erények példaképei. Például:Salamon templomának építői a munkában való becsület képviselik. Salamon temploma, amelyet a szabadkőművesek gyakran idéznek, mint az építőmesterek és az építés művészetének jelképe, szimbolikus jelentéssel bír. A templom építése az emberi törekvések, a szorgalom és a közösség erejének megtestesítője. A szabadkőművesek számára a templom építése a szellemi és erkölcsi fejlődés metaforája. Salamon király uralkodásának feltételezett dátuma Kr. e. 970-től 931-ig. A Biblia alapján ő építette az első templomot Jeruzsálemben. Az egyik legismertebb legenda szerint a szabadkőművesség eredete Salamon templomához kapcsolódik.Az amerikai földrészen egyik legismertebb szabadkőműves dokumentum, a Duncan Rituálé és Monitor szerint:
Azt a szobát, ami minden lehallgatástól jól védett a szabadkőművesek „Salamon király temploma földszintjének” Szó szerint, az I. felügyelő ezt mondja: „Egy szobában, amely egy törvényesen megalakult páholy szomszédságában van, és Salamon király templomának földszintjét jelképező helyen gyűlt össze.”
A Duncan Rítusban szerepel az a kérdés is, miszerint: „Kinek szentelték a páholyokat az ókorban?” Erre a hivatalos válasz: „Salamon királynak” „Miért van így?” Erre a válasz: „Mert miután Mózes biztonságban átvezette Izrael gyermekeit a Vörös-tengeren, isteni parancsra hajlékot emelt Istennek, és kelet-nyugat felé helyezte el, hogy megemlékezzen az utolsó utódoknak annak a csodálatos keleti szélnek, amely hatalmas szabadulásukat hozta véghez, ez Salamon templomának pontos modellje volt; azóta minden jól szabályozott és kormányzott páholy ilyen helyen van, vagy annak kell lennie.”
Hiram, a templomépítést felügyelő építőmester a Szabadkőművesség egyik központi legendájának főszereplője, aki bölcsességet, mesteri kézművességet és az eszmények iránti hűséget szimbolizálja.Megjegyezni szeretném, hogy a szentírás „Hirámra, Tírusz királyára” hivatkozik, aki döntő szerepet játszott miután számos anyagot (például a libanoni cédrusfákat), illetve a képzett kézműveseket biztosította ehhez a vállalkozáshoz. Az Első Királyok Könyve és a Második Krónikák könyve részletezi ezt az együttműködést, kiemelve Salamon király és Hiram király baráti kapcsolatát. Ezenkívül az Első Királyok Könyve leír egy másik Hírámot is, a sárgarézben és más fémekben magasan képzett mesterembert, akit „a Naftali törzs özvegyének fiaként” azonosítanak. Ezt az egyént Tírusz királya kifejezetten azért küldte, hogy segítsen Salamonnak a templom díszeinek és berendezési tárgyainak elkészítésében. Érdekes módon a Krónikák második könyve „Huram-Abi” vagy „Huram az apámé” -ként hivatkozik erre a kézművesre, (utalva a tisztelet címére vagy a családi kapcsolatra). A bibliai írások két különálló személyt mutatnak be: egy, korában aktív uralkodót és egy mesterembert, mindkettőt Hiramnak hívták, akik fontos szerepet játszottak a Templom felépítésében. Hirámot néha Adoniramnak (Adoramnak, vagy Hadoramnak) is nevezik a hagyományban. Ezeken az alapvető különbségeken túlmenően a Hiram Abiff-történetet különféle módon mutatják be és játszják el a különböző szabadkőműves rítusokon belül.Ennek a bibliában említett személynek az alakja különbözik a szabadkőműves allegória központi szereplőjétől, Hiram Abifftól. Míg a Biblia Hiramot tehetséges kézművesként írja le, addig Hiram Abiff meggyilkolásának és feltámadásának története eltér a bibliai leírástól, azonban a személy és a történet mégis kulcsfontosságú elemeként ismert a szabadkőműves hagyományoknak.Fontos megjegyezni, hogy a Hiram Abiff legenda nem egységes az összes szabadkőműves joghatóságban és rítusban. Például komoly különbség van az angol-amerikai és a kontinentális hagyományok között. Azonban bármelyik változatot is nézzük, levonható az a következtetés, hogyHiram Abiff személye a haláláig tartó tisztesség példaképe, a bölcsességet, mesteri kézművességet és az eszmények iránti hűséget szimbolizálja.A szabadkőműves legenda szerint Hiram birtokában volt bizonyos titkos szimbolikus ismereteknek, amelyeket csak a mester szintű beavatottak ismerhettek. Története középpontjában az áll, hogy hűséges maradt ezen titkokhoz, még az élete árán is. Egy nap három munkás – akik szintén birtokolni akarták a titkokat – rátámadtak és megpróbálták kikényszeríteni belőle az információkat. Hiram nem adta át a titkokat, és ezért életét vesztette. Halála és hűsége az eszményekhez az erkölcsi kitartás, a hitelesség és a becsület példájává vált, és szimbolikus jelentőséggel bír a szabadkőművesség tanításaiban. A története a halál és újjászületés, az erkölcsi fejlődés és az emberi jellem építésének szimbolikus értelmezését hordozza. Az ellene elkövetett árulás és halála a szabadkőműves rituálékban a halál és újjászületés folyamatát szimbolizálja, amely tanítás és szimbolikus jelentés révén fontos erkölcsi tanulságokat közvetít.S álljon itt még egy fontos gondolat: Shlomo Bar-Ayal, a New York Állam Nagypáholya nagykáplánja írja:
„A tírusi Hirámot választották ki a templom építésének felelősévé. Alacsony státuszból származott, de bölcsessége és képességei miatt választották ki. Ez arra tanít bennünket, hogy érdemek által kell kiérdemelnünk a tiszteletet.”
Bár jelen kutatásnak nem témája, de a szabadkőművesség bibliai alakja Keresztelő Szent János. János evangéliuma a fényre és a sötétségre összpontosít.Az a folyamat, amely során a szentírásokból kánonok és Bibliák lettek, hosszú volt, és ennek bonyolultsága magyarázza a ma létező sokféle Ószövetséget.Timothy H. Lim, az Edinburghi Egyetem héber Biblia és a második templomi judaizmus professzora az Ószövetséget „látszólag isteni eredetű, hiteles szövegek gyűjteményeként azonosítja, amely emberi írási és szerkesztési folyamaton ment keresztül.” Azt állítja, hogy nem egy mágikus könyv, és nem is szó szerint Isten írta és adta át az emberiségnek.Arthur Edward Waite (1857-1942), amerikai származású, brit költő és író szerint: “Salamon temploma a szabadkőműves legendákban fontos szerepet játszik, a szimbolikus rendszernek szinte a középpontjában áll, ám – mint annyi másban – ebben sincs semmi titok. Az Ótestamentumban, a Királyok könyve 5-7 fejezeteiben részletes leírást találunk róla. Megértéséhez Waite mégis a Kabbalát javasolja, noha az írott törvény nyílt könyv, amelyet bárki olvashat, amelyhez bárki hozzáférhet, a kabbala szóhagyomány, amely titkos és csak a kiválasztottak részére volt fenntartva.”Róbert Péter (a Szegedi Tudomány Egyetem professzora) UNIO MYSTICA A SZABADKŐMŰVES TITKOK DRÁMAI KINYILATKOZTATÁSÁBAN? című tanulmányában (Szépirodalmi Figyelő – 2. sz. (2018.) ezt írja: “Az első fokozatban a titkos nevek a Bibliából származó Jákin és Boáz (1Kir 7,21), melyek Salamon templomának két oszlopára utalnak. Az Ótestamentumban gyakran előfordulnak oszlopok, és hol a menynyek kapuját jelölik, hol pedig bizonyos szövetségek, például a Jákob és Lábán között köttetett szövetség emlékeként szolgálnak.”Az interneten a kérdésben ez található: “a Biblia álláspontja szerint csak egy Isten létezik. A számos név, mellyel a Szentírás Izráel Istenét illeti, mind Isten egy-egy bizonyos jellemvonását hivatottak felfedni előttünk. Más istenségek tisztelete, vagy az ő nevükhöz való fohászkodás nem más, mint a bálványimádás bűne (II.Mózes 20:3). Pál apostol a bálványimádásról úgy szólt, mint egy visszataszító bűnről (1.Korinthusbeliekhez 10:14), János apostol beszámolója szerint pedig a bálványimádók a pokolban az enyészeté lesznek (Jelenések 21:8).A szabadkőművesség álláspontja: Minden tagnak hinnie kell egyfajta istenségben. Az összes vallás (kereszténység, judaizmus, iszlám) egy és ugyanazon Istent dicsőíti, csak különböző neveken nevezi ezt az entitást. A szabadkőművesség arra invitálja a különböző vallásokhoz tartozó embereket, hogy a szabadkőműves gyűléseken a mindenség egy igaz Atyjához és Istenéhez imádkozzanak.”
A micvák
A Tóra 613 törvénye, melyeket a zsidó hagyomány micvotnak nevez, a vallásos zsidó élet és erkölcsi útmutatás alapjai. A 613 micvot között található 248 pozitív parancsolat (amit meg kell tenni) és 365 negatív parancsolat (amit kerülni kell).Példák a micvotokra:
Pozitív parancsolatok:
Hinni Istenben.
A szombat megtartása és megünneplése.
Tisztelni a szülőket.
Negatív parancsolatok:
Ne ölj!
Ne lopj!
Ne egyél tisztátalan (kóser előírásokat nem követő) ételeket.
Bár a szabadkőművesség és a 613 micva között nincs közvetlen kapcsolat, mivel a szabadkőművesség nem vallási szervezet, és nem követi a zsidó vallás parancsolatait, mégis a micvák között számos parancsolatnak kiemelt fontosságot tulajdonítanak:
Kedves cselekedetek (a jótékonykodás (tzedakah adása), a beteglátogatás és a rászorulók segítése) Ez a szabadkőművesség viszonylatában kiemelt jelentőséggel bír. A szabadkőművesség nagy hangsúlyt fektet a jótékonysági tevékenységekre és a közösségi szolgálatra. A szabadkőműves szervezetek számos jótékonysági alapítványt, kórházat és oktatási intézményt hoztak létre.
Etikus viselkedés (a becsületességet, a tisztességességet és az igazságosságot jelenti) A szabadkőművesség arra ösztönzi tagjait, hogy törekedjenek a személyes fejlődésre és a magas etikai normák betartására. Ez az önfejlesztésre és etikus viselkedésre való összpontosítás pozitív hatással van tagjainak jellemére és cselekedeteire.
Személyes fejlődés A micvák között találhatjuk, hogy törekedj önmagad fejlesztésére az alázatra, hálára és folyamatos tanulásra. Ez a szabadkőművesség egyik fontos tanítása is. Ezáltal a szabadkőművesség olyan hasonló gondolkodású egyének hálózatát biztosítja, akik támogatják egymást személyes és szakmai életükben.
További kiemelt törvények
Étrendi törvények (a kóser élelmiszerek fogyasztása és az ételkészítésre vonatkozó irányelvek betartása)
A szombat és az ünnepek megtartása (Ez magában foglalja például a munkától való tartózkodást, a gyertyagyújtást és a közösségi imákon való részvételt)
Család és közösség
Környezeti felelősségvállalás
Szertartásfigyelés
Folyamatos tanulás
A 613 törvényt tartalmazó lista egyik legismertebb rendszerezője Maimonidész volt, aki részletesen rendszerezte ezeket a parancsolatokat a „Micvot könyve” (Sefer Hamitzvot)című művében.Maimonidész, (teljes nevén Mose ben Maimon) az egyik legnagyobb hatású középkori Tóra-tudós nevéhez fűződik a zsidó vallásjog (háláchá) törvényeinek a rendszerbe foglalása (Misné Tórá) a Talmud alapján. Arra törekedett, hogy a zsidó vallást logikus egészként mutassa be.Maimonidész a zsidó vallás tanait, 13 hittételben foglalta össze. Ezek a következők:
Isten ismeri az ember gondolatát, tud tetteikről, megérti minden tettünket.
Isten a parancs meg nem tartóját bünteti, a megőrzőit jóval fizeti.
Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása.
Hit a holtak feltámadásában.
A tórában leírtak a zsidó vallásban, mint Mózestől származók szentek és sérthetetlenek. A Tóra 613 törvénye között szerepel az, hogy szentélyt kell építeni, s azt állandóan őrizni kell. Meg kell gyújtani a menóra lángját.Az embernek minden szituációban be kell tartania a szavát, amit egyszer megígért. Ezek a parancsolatok a szabadkőművességre is igazak. Például azok a szabályok, amelyek a segítség nyújtás kötelezettségét írják elő.Igy a micvék között szerepel, s ez a szabadkőművesség elvárása is: segíteni kell az embertársaiknak a rajtuk lévő teher levételében. Az írás szerint: „Ökrét, juhát, ha eltévedt, atyád fiának tereld vissza.”Egy másik micve ezt írja elő: A Cedaka (a jótétemény) adásának a szabályai szerint annál szebb a dolog, amikor úgy ad, aki ad, hogy ne derüljön ki, ki adta, és az, hogy ki volt a rászoruló, akinek adott. Ez az elvárás az alapja a filantropikus viselkedésnek, amely a szabadkőművesség egyik alapelőírása.A micvák között az embertársainkkal történő kapcsolat tartást is szabályozzák. Például „meg kell feddni a bűnös úton járót”. Ezt lehetőleg úgy kell tenni, hogy ne szégyenítsük meg, és el tudja fogadni, amit mondunk neki. Ezek az előírások a szabadkőművességben is megtalálhatók.Vannak a micvák között olyanok is, amelyeket a mai modern korban már nem tartanak be. Ezeket a szabadkőművesség sem tiltja. Például a tetoválás tilalmáról szólót.Van olyan micva, amelyik a mai korban is kötelező, igy a szabadkőművesség is kötelezően írja elő az etikai szabályokat, avagy akár az öltözködésre utaló rendelkezéseket. Például „Kohén szakadt ruhában nem léphet be a Szentélybe.” A szabadkőművesség szabályaiban megtalálhatók az öltözködésre vonatkozó szabályok.Az adományozás olyan szabadkőműves cselekedet, amely a micvákból táplálkozik. A Tzedakah adása a rászorulóknak történő adományozás, amely a filantrópia alapja.Ugyancsak a micvák körébe tartozik az őszinteség az üzleti életben (Geneivat Da’at): Ez előírja, hogy kerülni kell a csalást és gondoskodni kell arról, hogy az ügyletek tisztességesek és igazságosak legyenek.Egy nagyon fontos micva a mások tisztelete (Derech Eretz): Mindenkivel tisztelettel és kedvesen kell bánni, függetlenül a hátterétől vagy a státuszától. Ez magában foglalja az udvarias nyelvhasználatot és a mások érzelmeire való odafigyelést.Fontos a micvák között a környezeti gondoskodás (Bal Tashchit): Kerülni kell a pazarlást, és lépéseket kell tenni a környezet védelmére és megőrzésére. Ez magában foglalhatja az újra hasznosítást, a víztakarékosságot és az erőforrások felelősségteljes használatát.A 613 micvából a legtöbb ma is releváns, különösen a vallásos és szellemi életben. A 613 micva közül sok ma is hatályos, míg mások nem. A micvák közül néhány csak a Szentély idején volt érvényes, míg mások a mai napig is betartandók. Például a kohanitákra vonatkozó micvák, amelyek a Szentély szolgálatával kapcsolatosak, ma nem hatályosak. Mivel a Szentély ma nem áll, ezek a micvák jelenleg nem gyakorolhatók.Tehát vannak olyan micvák, amelyek ma már nem relevánsak, mert csak a Szentély fennállásának idején voltak alkalmazhatók, mint például a templomi szolgálatok és áldozatok. Az Ótestamentumban, (különösen az első öt könyvben), számos morális kötelezettség található.Néhány fontos morális kötelezettség az Ótestamentumból:
Tízparancsolat (Mózes 2. Könyve 20:1-17)
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Mózes 3. könyve 19:18)
Gondoskodás a szegényekről és rászorulókról (Mózes 3. könyve 19:9-10, Mózes 5. könyve 15:7-11)
Igazságosság és becsületesség (Mózes 5. könyve 16:20)
Béketeremtés és megbocsátás (Példabeszédek 15:1, Micah 6:8)
Néhány a Szabadkőművesség szempontjából is fontos micva
A 613 micva között számos törvény mai napig hatályos. Ezek között ugyancsak számos a szabadköművesek viszonylatában is érvényes. Természetesen van közötte olyan, ami szó szerint kell értelmezni, s van olyan, amely átvitt értelemben igaz. Álljon itt néhány példa:
Szentélyt kell építeni (II. Mózes 25:8)!
Félni kell a Szentélyt (III. Mózes 19:30)!
Állandóan őrizni kell a Szentélyt (IV. Mózes 18:2,4)!
Az ember tartsa be az adott szavát, és tegye meg, amit megfogadott (V. Mózes 23:23)!
Ha a Szánhedrin bírái között véleménykülönbség van, a többség véleménye szerint kell eljárni (II. Mózes 23:2)!
Bírákat és tisztviselőket kell kinevezni minden zsidó közösségben (V. Mózes 16:18)!
A bíróság előtt megjelenő felek egyikének sem szabad kedvezni (III. Mózes 19:15, II. Mózes 23:2-3)!
Kötelező tanúskodni a bíróság előtt (III. Mózes 5:1)!
A tanúkat alaposan ki kell kérdezni (V. Mózes 19:18)!
A hamis tanúkkal ugyanazt kell tenni, mint amit ők szándékoztak elérni a tanúskodásukkal (V. Mózes 19:19)!
Lehetőség szerint c’dákát (cödokó – jótékonyság, jótékony adomány) kell adni (V. Mózes 15:7-8)!
A munkás bérét még a munkavégzés napján ki kell adni (V. Mózes 24:15)!
Segíteni kell embertársunknak az ő, vagy állata terhének levételében (II. Mózes 23:5)!
Meg kell fedni (figyelmeztetni kell) a bűnös úton járót (III. Mózes 19:17)
Az ember ne szegje meg adott szavát (esküjét).(V. Mózes 23:23)!
Egy kohén szakadt ruhában nem léphet be a Szentélybe (III. Mózes 10:6)!
Ételben, italban élj mértékletesen, ne légy dőzsölő és iszákos (V. Mózes 21:20− 21)!
Ne tégy rosszat embertársaidnak (III. Mózes 19:13)!
Ne tagadd meg embertársad (jogos) kérésének teljesítését (III. Mózes 19:11)!
Nem szabad hamis esküt tenni pénzügyi kötelezettség letagadása céljából (III. Mózes 19:11− 12)
Nem szabad becsapni a másik felet az üzlet (adásvétel) során (III. Mózes 25:14)!
Nem szabad másokat becsapni (III. Mózes 25:17)!
Az embernek nem lehetnek hamis mértékei akkor sem, ha nem használja őket (V. Mózes 25:13− 14)!
Nem szabad hamis ítéletet hozni (III. Mózes 19:15)!
Nem szabad hamisan tanúskodni (II. Mózes 20:16)!
Ne hozz ítéletet feltételezés alapján, ítélethirdetés előtt (legalább) két tanút meg kell hallgatni (V. Mózes 19:15)!
Nem szabad embertársunkat veszélyes helyzetbe hozni (V. Mózes 22:8)!
Nem szabad kétségbe vonni a (legfelsőbb) bíróság autoritását (V. Mózes 17:11)!
Ezek a parancsolatok nemcsak a zsidó vallás követői számára fontosak, hanem széles körben elterjedtek és alkalmazhatóak. Például a szabadkőművességben is.A morális kötelezettség megtalálható Micah (vagy Mikeás) bibliai próféta írásaiban is. A héber Bibliában található Mikeás könyvének szerzőjeként tartják számon. Különösen a társadalmi igazságtalanságok és a bálványimádás ellen emelt szót, és hangsúlyozta az őszinteség és az igazságosság fontosságát. Ez az írás a Szabadkőművesség számára is jelentőséggel bír.A Szabadkőművesség más ótestamentum kori emlékből is táplálkozik. Igy például Jákob tizenkét fián keresztül is találhatunk kapcsolódásokat.
Néhány az Ótestamentummal kapcsolatos fontosabb Szabadkőműves szimbólum
A Szabadkőművesség számos szimbóluma az Ótestamentumi történetekből és szimbólumokból ered, vagy azokkal kapcsolható össze. Az egyik legismertebb szabadkőműves szimbólum Salamon temploma, (más néven az Első Templom), amely az Ótestamentumban található. A templom az ókori Izrael vallási és kulturális központja volt, és a Frigyládát is itt őrizték, amely a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat rejtette. A templom két fő részből állt: a Szent Helyből és a Szentek Szentjéből, ahol a Frigyládát tartották. Bár az épület fizikailag megsemmisült, szimbolikus jelentősége azóta is fennmaradt, és számos vallási és kulturális hagyományban központi szerepet játszik.Salamon templomának építése és a hozzá kapcsolódó történetek az építészeti és szellemi fejlődés allegóriájaként szerepelnek. A templom építésével kapcsolatos történetek és szimbólumok, a szabadkőműves rítusok és szimbólumok fontos részei.A szabadkőművességben is ismert Jachin és Boaz oszlopok: eredetileg Salamon templomának oszlopai voltak. Jachin jelentése „Ő meg fogja erősíteni”, míg Boazé „Benne van az erő”. A szabadkőművességben ezek az oszlopok a bejáratot jelképezik, és a jelölteknek át kell haladniuk közöttük a felvétel során, az erőt és szilárdságot jelképezik.Egyes szabadkőműves rítusokban gömbök találhatók az oszlopok tetején. Ezek a gömbök a szabadkőművesség univerzális jellegét mutatják. A frigyláda, amelyet a Mózesnek adott Tízparancsolat tárolására építettek, egy másik olyan ószövetségi szimbólum, amely a szabadkőművességben is jelentőséggel bír.A szabadkőművesek a frigyládát Isten jelenlétének, irgalmának és a benne rejlő isteni törvényeknek a szimbólumaként értelmezik. Úgy is tekintenek rá, mint a fény és a bölcsesség reprezentációjára, amely a szabadkőműves tanításokat vezérli. Az Isten és az emberek közötti szövetséget jelképezi, és néha arra is használják, hogy a szabadkőművesek magasabb hatalomba és erkölcsi törvénybe vetett hitét szimbolizálja.Noé bárkája: Az özönvíz történetének leírása Mózes első könyvében található. Az elbeszélés alapján a korabeli világ bűnösségének mértéke betelt és Isten vízözön által tisztította meg a földet az erkölcsi tisztátalanságtól. Az emberiséget elpusztító vízözönből csak az istenfélő Noé menekült meg családjával, feleségével, három fiával és három menyével együtt. Nevét és történetét szimbolikusan felhasználják a szabadkőműves iratokban a biztonság, a megváltás és az újrakezdés jelképeként. A bárka az újjászületést és az újrakezdést jelképezi, amely az egyén erkölcsi és spirituális fejlődésére utal.Az internetes kutatásom alapján azt állíthatom, hogy Noé jelentős alakja a szabadkőművességnek, különösen a XVIII. és XIX. században. A szabadkőművesek Noét a mesterség védnökeként tisztelték, aki az özönvíz által megőrizte az özönvíz előtti tudást. A szabadkőműveseket néha „Noachitáknak” vagy „Noachidáknak” is nevezték.A judaizmusban a Noachide törvények hét erkölcsi törvényt jelentenek és az egész emberiségre vonatkoznak. Ezek a törvények a következők: az idolátria (a bálványimádás) tilalma, az istenkáromlás tilalma, a gyilkosság tilalma, a házasságtörés/szexuális erkölcstelenség tilalma, a lopás tilalma, az élő állatból kitépett hús fogyasztásának tilalma, valamint az igazságszolgáltatás fenntartása szolgáló bíróságok létrehozásának kötelezettségei.„Noachita” megnevezésnek az alapja az a hit volt, hogy a szabadkőművesek megőrizték Noé tiszta vallását és hagyományait egy olyan világban, amely eltávolodott ezektől. A szabadkőművesek úgy tekintettek magukra, mint Noé szellemi örököseire, akik az özönvíz utáni világ újjáépítésének elveit hordozták. Az Anderson-i szabadkőműves alkotmányban az a kijelentés szerepel, hogy „A szabadkőműves köteles hivatása szerint betartani az erkölcsi törvényt, mint igaz noachida”.A „noachida” kifejezést Noé leszármazottjaként és egy univerzális erkölcsi kódex követőjeként értelmezik. Ez arra utal, hogy a szabadkőműveseket egy alapvető erkölcsi törvény köti, amely túlmutat a konkrét vallási doktrínákon. A hangsúly a jó és igaz emberekre, a becsületre és az őszinteségre helyeződik, vallási hovatartozástól független, ami visszhangozza a noachide törvények univerzális jellegét.A Noé bárkája a szabadkőművességben a remény és az isteni bizalom szimbóluma. A horgony és a bárka a megalapozott remény és a jól megélt élet jelképei.A bibliából ismert Káin és Ábel története is kapcsolatba hozható a szabadkőművességgel, különösen az erkölcsi tanulságok és az igazságosság fogalma révén, amelyeket a szabadkőművesek hangsúlyoznak. Káin és Ábel története a Bibliában az első gyilkosság története, ahol Káin megöli testvérét, Ábelt. A történet a testvérféltékenység, a bűn és annak következményei központi témái. Egyes források szimbolikusan értelmezik Káint és Ábelt, ahol Káin a letelepedett, Ábel pedig a nomád népeket képviseli.Az Ótestamentumban található szentély és oltár szimbólumai az áldozat és a hit jelképeiként jelennek meg a szabadkőművességben. A szentély központjában található az oltár, amely az isteni jelenlétet és a szertartások szentségét jelképezi. A páholy szentélye a testvériség közösségi és spirituális központja, ahol a tagok együtt végzik rituáléikat és megemlékeznek alapítóik vallási hagyományairól.A szabadkőművességben az oltár nemcsak szimbolikus központ, hanem gyakorlati funkciót is ellát a szertartások során. A szabadkőműves páholyokban az oltár mellett teszik le a tagok a szabadkőműves esküt, megerősítve ezzel elkötelezettségüket a testvériség iránt. Az oltárra helyezett szent könyvek az isteni törvények tiszteletét és a morális iránymutatást szimbolizálják.A szabadkőművességben az oltár és a szentély nemcsak vallási szimbólumok, hanem a közösség összetartozását és spirituális elkötelezettségét is kifejezik.A szögmérő (derékszög) és a körző: Ezek a szabadkőművesség központi szimbólumai. Az Ótestamentum szellemiségéhez kapcsolódnak, különösen az Isten rendjének, igazságosságának és harmóniájának eszméi révén. A körző a szabadkőműves szimbólumrendszer egyik alapvető eszköze, amely a mértékletességet és az erkölcsi határok tiszteletben tartását jelképezi. A körző segítségével a szabadkőművesek emlékeztetik magukat arra, hogy személyes vágyaikat és cselekedeteiket erkölcsi határok között tartsák, és mindig tartsák szem előtt a közösség érdekeit.A szögmérő a helyes cselekedetek és az erkölcsi irányultság szimbóluma. A szabadkőművesek számára a szögmérő arra emlékeztet, hogy életüket az igazságosság és a tisztesség alapelvei szerint kell irányítaniuk, és hogy minden helyzetben mérlegeljék döntéseik erkölcsi vonatkozásait.Ezek a szimbólumok a szabadkőművesek számára nem csupán eszközök, hanem az életükben alkalmazott erkölcsi irányelvek megtestesítői, amelyek segítenek megőrizni az egyensúlyt és a helyes utat a mindennapi életben.A kőtömb (durva és megmunkált, vagy faragatlan és faragott): Ez a szimbólum az ember szellemi fejlődését és erkölcsi tisztaságát ábrázolja. A Biblia a kőtömböket és az építészetet gyakran használja metaforaként, például a „sarokkő” fogalmában.A durva kő simára csiszolása a szabadkőművesség alapjaként az ember szellemi fejlődését, a progressziót jelenti, aminek értelme a fejlődés, haladás; fokozatosság.A durva kő az ember kezdeti állapotát szimbolizálja, amikor még formálatlan, nyers jellemű, és erkölcsi értelemben csiszolatlan. Ez az időszak a személyes fejlődés kezdetét jelenti, amikor az egyén még nem alakította ki teljesen értékrendjét és erkölcsi irányvonalát.A simára csiszolt kő az önfejlesztés és az erkölcsi tökéletesedés folyamatát jelképezi. Amikor az egyén tudatosan dolgozik személyes hibáinak kijavításán, értékrendje megerősítésén és erkölcsi elveinek kialakításán, eléri ezt a szintet. A simára csiszolt kő az érett, bölcs és erkölcsileg kiforrott személyt jelenti, aki harmóniában él önmagával és környezetével.Ezek a szimbólumok arra ösztönzik a szabadkőműveseket, hogy folyamatosan törekedjenek személyes fejlődésükre, és erkölcsi iránytűként szolgáljanak közösségük számára.A gyertyatartó (Menóra): Bár eredetileg zsidó vallási szimbólum, a szabadkőművességben is megjelenik, mint a fény és a tudás jelképe. A menóra a fény, a megvilágosodás és a tudás szimbóluma.A három láng, a három világosság. Ezek a szabadkőműves szimbólumok kapcsolódnak az Ótestamentum szimbolikájához. A lángok a fényt, a tudást és az erkölcsi megvilágosodást jelképezik, amelyek központi elemei a szabadkőműves tanításoknak.Az Ótestamentumban a fény gyakran Isten jelenlétének és útmutatásának szimbóluma. A szabadkőművességben a három világosság a páholyban található három fő fényforrást is jelképezheti: a Napot, a Holdat és a Mestert, akik együtt vezetik a tagokat a tudás és az erkölcsi fejlődés útján.Ezek a szimbólumok arra emlékeztetik a szabadkőműveseket, hogy az igazság, a bölcsesség és a hit fényei vezessék őket életük során. A három világosság szimbolikája az emberi lélek fejlődését és a belső megvilágosodás keresését is tükrözi.A kék szabadkőműves páholyokban az oltáron központi helyet foglal el a szent törvény könyve. Ez számos helyen a ma ismert Biblia. Van, ahol az Ótestamentum, van, ahol az új. Van, ahol mindkettő. De ismerünk olyan páholyokat is, ahol a Korán jelképezi a szent törvény könyvét. Számos páholyban mindhárom megjelenik egyszerre. Ez bizonyítja a Szabadkőművesség nyitottságát, a vallási toleranciát, a demokráciát.Az oltáron elhelyezett szent könyv a hit, az erkölcs és az igazság alapját jelképezi, amelyre a szabadkőművesek esküt tesznek.A szabadkőművességben a szent könyv jelenléte azt is kifejezi, hogy a páholy tagjai tiszteletben tartják a különböző vallási és kulturális hagyományokat. Az oltáron lévő könyv a fény és a tudás forrását is szimbolizálja, amely a szabadkőművesek erkölcsi és spirituális fejlődését segíti.Ezek után talán nem meglepő az, hogy a szabadkőművesség számára alapvetően fontos a Bibliának és annak kultúrákon átívelő átadása. A szabadkőművesek a bibliai képekre, történetekre és etikára támaszkodnak, hogy átadják az erkölcs, a jótékonyság és az emberiség szolgálatának elveit.Az Ószövetségben Jákob egy égig érő létráról álmodik. Ezt ismerjük úgy, mint Jákob létrája. A szabadkőművességben Jákob létráját gyakran használják a fejlődés, valamint a nagyobb tudás és a szellemi megvilágosodás felé vezető út szimbólumaként.Ezek a szimbólumok az Ótestamentum erkölcsi, szellemi és építészeti üzeneteit közvetítik, ugyanakkor az egyéni fejlődés és a közösségi harmónia fontosságát hangsúlyozzák.Ezek a szimbólumok az Ótestamentum erkölcsi, szellemi és építészeti üzeneteit közvetítik, ugyanakkor az egyéni fejlődés és a közösségi harmónia fontosságát hangsúlyozzák.
Jákob és tizenkét fia
Jákob és tizenkét fia az Ótestamentum központi figurái. Jákob, akit Isten Izraelnek nevezett át, Ábrahám és Izsák utóda, és a zsidó nép egyik ősatyja.Jákobnak két felesége (Lea és Ráchel) és két ágyasa (Bilha és Zilpa) volt, akik gyermekeket szültek: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Dán, Naftali, Gád, Ásér, Issakár, Zebulon, József, (akinek története az egyiptomi felemelkedéséről lett híres) és Benjámin.Jákob története, különösen a fiaival való kapcsolata, tele van családi drámával, tanulságokkal és Isten ígéreteinek beteljesedésével. A tizenkét fiú később a tizenkét izraeli törzs ősatyjává vált. Jákob áldásai és próféciái minden fiára külön-külön jellemző sorsot vagy jövőt vetítenek előre, amely meghatározta a törzsek jövőjét.Jákob történetének fontos eleme Jákob létrája (Jákob lajtorjája: a földtől az égig érő létra amelyet az 1Mózes 28:10–22 szakaszban találhatunk). A történet szerint Jákob, miközben menekült testvére, Ézsau haragja elől, éjjel egy kőre hajtotta fejét, hogy aludjon. Álmában látott egy létrát, amely az égbe nyúlt, és angyalok jártak rajta fel és le. A létra tetején Isten állt, és ígéretet tett Jákobnak, hogy őt és leszármazottait megáldja, és hogy a föld, amelyen Jákob feküdt, az ő utódaié lesz.Jelentése és szimbolikája:
Kapcsolat Isten és az ember között: A létra szimbolizálja a kapcsolatot Isten és az emberi világ között. Jákob látomása azt mutatja, hogy Isten figyelemmel kíséri az embereket, és kapcsolatban áll velük.
Isten ígérete: A látomás emlékezteti Jákobot, hogy Isten hűséges Ábrahámnak és Izsáknak tett ígéretéhez, és hogy Jákob is részesül ebből az áldásból.
Spirituális felemelkedés: A létra szimbolikus értelmezése szerint az emberi élet spirituális fejlődése, erkölcsi javulása és Istenhez való közeledése is ábrázolható vele.
Angyalok jelenléte: Az angyalok, akik fel- és leszállnak a létrán, azt jelképezik, hogy Isten munkálkodik a világban, és angyalai folyamatosan összekötik a mennyei és földi világot.
Jákob létrája az évezredek során mély teológiai és spirituális értelmezéseket kapott, és gyakran hivatkozott szimbólum.
Jákob fiai hatása a Szabadkőművességre
A szabadköművességben számos esetben találunk utalásokat. A Masonic World (MasonicWorld.com, egy internetes lap, amelyik a szabadkőművesek számára, vagy a szabadkőművesség iránt érdeklődőknek szól) állítása szerint a kapcsolat áll fenn Jákob fiai és a Szabadkőművesség között. Állításuk szerint:RubenRuben törzsére, Jákob elsőszülött fiára történik utalás a páholyok megnyitása során. Eszerint Ruben erejére van szükség. A szabadkőműves páholyok megnyitása szimbolikus és rituális esemény, amely a szabadkőművesek hagyományainak és szellemiségének része. A megnyitási ceremónia általában magában foglalja a páholy tisztségviselőinek elhelyezkedését, az imádságot vagy meditációt, a szimbólumok és eszközök elhelyezését, a páholy megnyitásának hivatalos bejelentésétSimeonSimeon törzsét, Jákob második fiának a leszármazottait jelképezi a szabadkőművességben a jelölt felkészítése. Ugyanis Simeon feladata volt előkészíteni a sémiták lemészárlásának eszközeit. Simeon törzsének története gyakran példázza az egyén és a közösség felelősségét, valamint az erkölcsi elvek fontosságát. Például a szabadköművességben a kegyetlenségtől való irtózást szimbolizálja. Ilyen utalás a szabadköműves rituáléban minden fémtárgytól történő megfosztás.LeviLévire utal a senior deacon tisztség jelentése a masonicword írása szerint. Lévi, Jákob harmadik fia, a törzs névadója volt.
A senior deacon tisztség főként a yorki-nak nevezett amerikai rítusban ismert. A Magyarországon közismert rítusokban ez a tisztség nem létezik. Magyar fordításban leginkább a DIAKÓNUS kifejezést használják. Felelőssége a Duncan rituálé szerint „Parancsokat vinni a Mestertől keleten a Rangidős Felügyelőhöz nyugaton, és másutt a Páholy körül, ahogy ő utasítja; bemutatni és felruházni minden látogató testvért; a jelöltek fogadása és lebonyolítása.” … „Segíteni a Mesternek a páholy megnyitásában és bezárásában, … és gondoskodni arról, hogy senki ne távozzon elégedetlenül”
Lévi törzse az isteni szolgálat és szellemi vezetés szimbólumává vált. Az ő szerepük hangsúlyozza az Isten iránti hűség, az erkölcsi tisztaság és a közösségi szolgálat fontosságát. Lévi törzse különleges szerepet kapott az Ótestamentumban, mivel ők lettek a papi és vallási szolgálatok felelősei. A Lévi törzséből származó családok közül különösen Áron leszármazottai váltak papokká (kohaniták).
A léviták feladata volt a sátorszentély (mishkan) karbantartása és szállítása a pusztai vándorlás során. Később a jeruzsálemi templomot is ők gondozták. A leviták az isteni törvények tanításában is részt vettek, biztosítva, hogy a nép ismerje és betartsa a Tórát.
JudaA MasonicWord tanúsága szerint a Júda törzset jelképezi a jelölt belépése a páholyba. Ez a törzs Jákob negyedik fiáról, Júdáról kapta a nevét. Ez a törzs kelt át elsőként a Jordán folyón. Júda törzséből származott Dávid király és az ő dinasztiája. Júda törzse Kánaán meghódítása után a déli területeket kapta örökségül, köztük Jeruzsálem városát. Ez a föld az ókori Izrael egyik legnagyobb és legfontosabb területe volt. Júda törzsének szerepe az isteni ígéretek beteljesítésében és a hagyomány fenntartásában kiemelkedő. A törzs szerepe utal a szabadkőműves jelölteknek a sötétségből a világosságba, lényegében a szabadság földjére történő átmenetre.ZebulonZebulon törzsét, Jákob hatodik fiának, Zebulonnak a leszármazottjait jelképezi a MasonicWorld állítása szerint a szabadkőműves páholyban elhangzó ima, mert Jákob imáját és áldását testvére Izsák tiszteletére használta fel. Az Ótestamentum szerint Zebulon lakhelye „a tenger partja felé” terjedt ki (1Mózes 49:13). A hagyomány szerint ők segítettek Izraelnek kapcsolatokat kialakítani más népekkel a kereskedelem révén. Ez a nemzetközi kapcsolatok megerősítését szolgálta. Zebulon támogatta a tanítást és a tanulást, például támogatást nyújtva Issakár törzsének, akik inkább a Tóra tanulmányozásával foglalkoztak. Zebulon törzse leginkább a gazdasági és kereskedelmi prosperitás szimbóluma lett, amely hozzájárult Izrael népének anyagi és társadalmi stabilitásához. Szerepük azt is tükrözi, hogy az anyagi és spirituális célok összhangja milyen fontos volt a közösség számára.DanDán törzsét jelképezi a szabadköműves oltár szerepe, a MasonicWord szerint. Azt mutatja, hogy az igazság és a szentség elérése felé gyorsan kell haladni. Dán törzse Jákob ötödik fiának, Dánnak a leszármazottai. Dán törzsét gyakran harcos törzsnek tartották, amely készen állt megvédeni Izrael népét. Ez különösen abban látható, hogy területük a filiszteusok szomszédságában helyezkedett el, ami gyakori konfliktusokat eredményezett. Dán törzse a bátorság, az erő és a harci képességek szimbóluma, de ugyanakkor figyelmeztetés is a szellemi elhajlás veszélyeire. Történetük jól példázza, hogy a fizikai erő és bátorság csak akkor lehet igazán értékes, ha erkölcsi és spirituális irányelvekkel párosul.NaftaliNaftali törzsére utal a báránybőr használata, a masonicword.com cikke szerint. Naftali törzse Jákob hatodik fiának, Naftalinak a leszármazottait képviseli. Ez a törzs fontos szerepet játszott Izrael történetében, különösen földrajzi elhelyezkedésének és prófétai áldásainak köszönhetően. Amikor az inast felveszik a szabadkőművesség rendjébe az amerikai rítusban egy báránybőr, vagy fehér kötényt ajándékoznak számára. Ez a kötény az ártatlanság jelképe és a szabadkőművesek jelvénye.GadA MasonicWord szerint Gád törzsére utal a szabadkőműves kötelezettség (Obligation), valamint arra a fogadalomra, amelyet Izrael bírája tett, aki ennek a törzsnek a tagja volt. A kötelezettség az egyik legfontosabb fogadalom a szabadkőművességben. A Duncan Rituáléban a Főmester szó szerint ezt kérdezi: „Mi tesz téged kőműves inassá?” Mire a helyes válasz így szól: „a Kötelességem.” Gád törzse Jákob hetedik fiának, Gádnak a leszármazottait jelképezi. Gád törzséről azt mondták, hogy bátor harcosok voltak. Mózes áldásaiban Gádot egy oroszlánhoz hasonlította, amely mindig készen áll a harcra (5Mózes 33:20). Ez a törzset a vitézség és a katonai ügyesség szimbólumává tette. Gád törzse a bátorság, az erő és az áldozatkészség szimbóluma lett Izrael történetében. Történetük arra emlékeztet, hogy az egyéni törzsi érdekeket össze kell hangolni a közösség védelmével és jólétével.AsherAsher törzsére utal a MasonicWord szerint a rend titkainak megőrzése. Ásér törzse Jákob nyolcadik fiának, Ásérnek a leszármazottait jelenti. A törzs nevét az „ásér” héber szó adta, amely „boldogságot” vagy „áldást” jelent. Békés, gazdasági szerepet játszott, és a bőség szimbólumává vált.JosephJózsef törzsére és két fiára, Efraimra és Menaséra utal a MasonicWord szerint az észak-keleti sarkon található sarokkő szimbolikája Az észak-keleti sarok kifejezetten a sötétségből (észak) a fénybe (kelet) való átmenetet jelképezi, és új kezdetet jelent a beavatott számára. Az észak-keleti sarkon lévő sarokkő a szabadkőművesség egyik szimbolikus eleme, amelyet különösen az új tagok beavatási ceremóniájában használnak. A sarokkő az építészetben az alap stabilitásának szimbóluma, és a szabadkőművességben erkölcsi és spirituális alapot jelképez. A sarokkő a beavatottat arra emlékezteti, hogy ez a kezdeti pont az életük erkölcsi és spirituális fejlődésének útján. Itt veszi kezdetét az „épület”, amely az egyén jellemének építését szimbolizálja. Az észak a sötétséget, míg a kelet a világosságot szimbolizálja. Az észak-keleti sarok így az a pont, ahol a sötétségből a világosságba lépünk, vagyis az erkölcsi és spirituális megvilágosodás kezdetét jelenti. A szimbolika gyakran a közösség és a világ iránti felelősségre is utal, hiszen az új szabadkőművest arra bátorítják, hogy építse magát nemcsak saját belső javára, hanem a társadalom jobbítására is. Ez a szimbolikus elem emlékezteti a résztvevőket arra, hogy a szabadkőművesség célja az egyén önfejlesztése, valamint a társadalom és az emberiség szolgálata.BenjaminA MasonicWorld szerint Benjámin törzsére utal a páholy munka bezárása Benjámin törzse Jákob tizenkettedik és legfiatalabb fiának, Benjáminnak a leszármazottait képviseli. A törzs szimbolikus jelentőségét erősíti, hogy Benjámin volt Jákob és Ráhel legfiatalabb fia, akit különösen szerettek. A törzs története gyakran kötődik a megmaradáshoz, az erőhöz és a családi lojalitáshoz.
Befejezés
A szabadkőművesség gyakran kapcsolódik különböző vallási és filozófiai hagyományokhoz, és az Ószövetséggel való kapcsolata többféleképpen is vizsgálható:
Szimbolizmus és allegória: A szabadkőművesség számos hagyományból, köztük az Ószövetségből merített szimbólumokat és allegóriákat használ. Az olyan kulcsfigurák, mint Salamon király és Hiram központi szerepet játszanak a szabadkőműves rituálékban és tanításokban.
Erkölcsi tanítás: Számos szabadkőműves tanítás olyan erkölcsi tanulságokat hangsúlyoz, amelyek az Ószövetségben is megtalálhatók, olyan erényeket hirdetve, mint a szeretet, a tisztesség és az igazság. A szabadkőművesek gyakran vonnak párhuzamot elveik és a Szentírásban található erkölcsi tanítások között.
Bibliai hivatkozások a rituálékban: A szabadkőműves rituálék gyakran tartalmaznak bejegyzéseket az Ószövetségből. A Szentírást szent szövegnek tekintik a szabadkőművességben, és tanításait arra használják, hogy a tagokat személyes és erkölcsi fejlődésükben irányítsák.
A szabadkőművesség és az Ószövetség közötti kapcsolat összetett és sokrétű, a történelem, a spiritualitás és az erkölcsfilozófia keveredését tükrözi.A szabadkőművesség számára az Ószövetség jelentősége túlmutat pusztán vallási értelmén. A szabadkőművesek számos rítusa és szimbóluma közvetlenül merít az Ószövetségből, különösen a Salamon templomának építésével kapcsolatos részekből.Továbbá, az Ószövetség törvényei és tanításai – mint például a tízparancsolat, vagy a 613 micve – az erkölcsi alapvetést képezik, amelyekre a szabadkőművesek etikai és morális elvei épülnek. Az emberiség szolgálata, a jótékonyság és a testvériség mind-mind olyan értékek, amelyeket az Ószövetség hirdet, és amelyeket a szabadkőművesek is magukénak vallanak.Az Ószövetség nemcsak vallási szövegként, hanem erkölcsi és szimbolikus útmutatóként is szolgál a Szabadkőművesség számára, amelynek tanításai segítenek a tagoknak az élet különböző területein való helytállásban és a közösség szolgálatában. Különösen a Szabadkőművességben.– Barát Tamás –
A jelen írás előadás formájában elhangzott a QCBUDAPEST Szabadkőműves Kutatókör szervezésében Budapesten 2025 április 17-én a Fény Oszlopai Páholy összejövetelén.
A Szabadkőművesség eredetével kapcsolatban sok legenda kering, nem ismerünk olyan történeti forrásokat, amelyek minden kétséget eloszlatnának.Készült egy desk research – elsősorban az internet segítségével – hogy a Szabadkőművesség mely néhány fontos szimbóluma köthető az Ótestamentumhoz. Ez a kutatás hívatott annak bizonyítására, hogy a Szabadkőművesség számos szimbóluma és tanítása az Ótestamentum bizonyos elemeiből merít ihletet. Az egyik legfontosabb példa Salamon temploma. Továbbá, a Szabadkőművesség nagy hangsúlyt fektet az etikai és erkölcsi tanításokra, amelyek párhuzamba állíthatók az Ótestamentum törvényeivel és tanításaival. Ezek a párhuzamok hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szabadkőművesség hagyományai és értékei bibliai alapokon nyugszanak.A szabadkőműves szertartások bibliai eseményekre hivatkoznak, és számos központi szabadkőműves szimbólum jelentése a Szentírásból származik.
A szerzőről
Barát Tamás, nyugalmazott egyetemi tanár, szabadkőműves kutató. A New York-i Abravanel 1116 sz. Páholy Orator-ja és Marshallja, az Amerikai Kutatási Páholy tagja, a QCCC tagja, New York-i titkára, A magyarországi Fény Oszlopiai Páholy tagja, a QC Budapest Szabadkőműves kutató Kör tagja, a GORATOR.INFO szerkesztője. Számos szabadkőműves kutatás szerzője.Fontosabb források
A Szabadkőművesség számos szimbóluma és tanítása az Ótestamentum meghatározható elemeiből merít ihletet. Az egyik legfontosabb példa Salamon temploma, amely az Ótestamentum fontos része, és a Szabadkőművesség rituáléiban gyakran előkerülő jelkép.
A Szabadkőművesség nagy hangsúlyt fektet az etikai és erkölcsi tanításokra, amelyek gyakran párhuzamba állíthatók az Ótestamentum törvényeivel és tanításaival. Ezek a párhuzamok hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szabadkőművesség hagyományai és értékei időnként bibliai alapokon nyugvónak tűnjenek.
Egy másik példa: a szabadkőművesek által használt eszközök, mint a szögmérő és az iránytű, szintén az Ószövetségből származó szimbolikát hordoznak, ami az igazságosságot, az erkölcsi tisztaságot és a spirituális irányítást képviseli.
A szabadkőműves szaktekintélyek ellentmondanak egymásnak a korai kezdetek kérdésében.
Számos szabadkőműves kutató, a Regius-poemát jelölti meg az első szabadkőműves emlékként. A Regius költemény, (más néven a Halliwell-kézirat) egy középangol nyelvű vers.
Van azonban olyan kutató, aki angliai, vagy mások skóciai dokumentumokat idéznek fel, első emlékként.
Van olyan kutató, aki a lovagrendek ezoterizmusával köti össze a szabadkőművességet, van olyan kutató, amelyik a kabalát emlegeti, mint forrást. Megint mások az Ótestamentumban vélik felfedezni a szabadkőművesség eredetét.
Leszögezhetjük: nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a szabadkőművesség gyökereit a Bibliában és ezen belül számos esetben az Ótestamentumban találhatjuk meg. A szabadkőműves szertartások bibliai eseményekre hivatkoznak, és számos központi szabadkőműves szimbólum jelentése a Szentírásból származik. Csak példaként, Jákob létrája a Teremtés könyvében összeköti az eget és a földet, és a szabadkőművesek számára az isteni és a földi birodalom közötti hidat jelképezi.
Ezzel együtt a szabadkőművesség eredete az Ótestamentumban nem egyértelműen meghatározható, mivel a szabadkőművesség története és szimbólumai több különböző vallási, filozófiai és kulturális hagyományból származnak.
A szabadkőműves szimbólumok és rítusok közül sok utalást találunk az ókori Egyiptom, Fönícia és Mezopotámia hitvilágára, valamint Püthagorasz és Platón tanításaira.
A szabadkőművesség fokozatosan alakult ki az operatív kőművességből, amely a középkori kőműves céhekhez kapcsolódott. Ezek a céhek kiváltságos helyzetben voltak templomépítői tudásuk miatt, és szabad testületekként működhettek.
A szabadkőművesség alkotmánya a James Anderson által összeállított és 1723-ban kiadott az un. Andersoni Alkotmány ekként rendelkezik:
Az Ószövetség a Szentírás első része, amely elsősorban a héber Biblia, vagy Tanakh 24 könyvén alapul, amely az izraeliták ősi vallásos héber és esetenként arámi nyelvű írásainak gyűjteménye. Az Ószövetség számos különböző szerzőtől származó, évszázadok alatt keletkezett könyvből áll.
Hagyományosan négy részre osztják az Ószövetséget:
Salamon templomának építői a munkában való becsület képviselik. Salamon temploma, amelyet a szabadkőművesek gyakran idéznek, mint az építőmesterek és az építés művészetének jelképe, szimbolikus jelentéssel bír. A templom építése az emberi törekvések, a szorgalom és a közösség erejének megtestesítője. A szabadkőművesek számára a templom építése a szellemi és erkölcsi fejlődés metaforája.
Salamon király uralkodásának feltételezett dátuma Kr. e. 970-től 931-ig. A Biblia alapján ő építette az első templomot Jeruzsálemben. Az egyik legismertebb legenda szerint a szabadkőművesség eredete Salamon templomához kapcsolódik.
Az amerikai földrészen egyik legismertebb szabadkőműves dokumentum, a Duncan Rituálé és Monitor szerint:
Hiram, a templomépítést felügyelő építőmester a Szabadkőművesség egyik központi legendájának főszereplője, aki bölcsességet, mesteri kézművességet és az eszmények iránti hűséget szimbolizálja.
Megjegyezni szeretném, hogy a szentírás „Hirámra, Tírusz királyára” hivatkozik, aki döntő szerepet játszott miután számos anyagot (például a libanoni cédrusfákat), illetve a képzett kézműveseket biztosította ehhez a vállalkozáshoz. Az Első Királyok Könyve és a Második Krónikák könyve részletezi ezt az együttműködést, kiemelve Salamon király és Hiram király baráti kapcsolatát.
Ezenkívül az Első Királyok Könyve leír egy másik Hírámot is, a sárgarézben és más fémekben magasan képzett mesterembert, akit „a Naftali törzs özvegyének fiaként” azonosítanak. Ezt az egyént Tírusz királya kifejezetten azért küldte, hogy segítsen Salamonnak a templom díszeinek és berendezési tárgyainak elkészítésében. Érdekes módon a Krónikák második könyve „Huram-Abi” vagy „Huram az apámé” -ként hivatkozik erre a kézművesre, (utalva a tisztelet címére vagy a családi kapcsolatra).
A bibliai írások két különálló személyt mutatnak be: egy, korában aktív uralkodót és egy mesterembert, mindkettőt Hiramnak hívták, akik fontos szerepet játszottak a Templom felépítésében.
Hirámot néha Adoniramnak (Adoramnak, vagy Hadoramnak) is nevezik a hagyományban. Ezeken az alapvető különbségeken túlmenően a Hiram Abiff-történetet különféle módon mutatják be és játszják el a különböző szabadkőműves rítusokon belül.
Ennek a bibliában említett személynek az alakja különbözik a szabadkőműves allegória központi szereplőjétől, Hiram Abifftól. Míg a Biblia Hiramot tehetséges kézművesként írja le, addig Hiram Abiff meggyilkolásának és feltámadásának története eltér a bibliai leírástól, azonban a személy és a történet mégis kulcsfontosságú elemeként ismert a szabadkőműves hagyományoknak.
Fontos megjegyezni, hogy a Hiram Abiff legenda nem egységes az összes szabadkőműves joghatóságban és rítusban. Például komoly különbség van az angol-amerikai és a kontinentális hagyományok között. Azonban bármelyik változatot is nézzük, levonható az a következtetés, hogy
Hiram Abiff személye a haláláig tartó tisztesség példaképe, a bölcsességet, mesteri kézművességet és az eszmények iránti hűséget szimbolizálja.
A szabadkőműves legenda szerint Hiram birtokában volt bizonyos titkos szimbolikus ismereteknek, amelyeket csak a mester szintű beavatottak ismerhettek. Története középpontjában az áll, hogy hűséges maradt ezen titkokhoz, még az élete árán is. Egy nap három munkás – akik szintén birtokolni akarták a titkokat – rátámadtak és megpróbálták kikényszeríteni belőle az információkat. Hiram nem adta át a titkokat, és ezért életét vesztette. Halála és hűsége az eszményekhez az erkölcsi kitartás, a hitelesség és a becsület példájává vált, és szimbolikus jelentőséggel bír a szabadkőművesség tanításaiban. A története a halál és újjászületés, az erkölcsi fejlődés és az emberi jellem építésének szimbolikus értelmezését hordozza. Az ellene elkövetett árulás és halála a szabadkőműves rituálékban a halál és újjászületés folyamatát szimbolizálja, amely tanítás és szimbolikus jelentés révén fontos erkölcsi tanulságokat közvetít.
S álljon itt még egy fontos gondolat: Shlomo Bar-Ayal, a New York Állam Nagypáholya nagykáplánja írja:
Timothy H. Lim, az Edinburghi Egyetem héber Biblia és a második templomi judaizmus professzora az Ószövetséget „látszólag isteni eredetű, hiteles szövegek gyűjteményeként azonosítja, amely emberi írási és szerkesztési folyamaton ment keresztül.” Azt állítja, hogy nem egy mágikus könyv, és nem is szó szerint Isten írta és adta át az emberiségnek.
Arthur Edward Waite (1857-1942), amerikai származású, brit költő és író szerint: “Salamon temploma a szabadkőműves legendákban fontos szerepet játszik, a szimbolikus rendszernek szinte a középpontjában áll, ám – mint annyi másban – ebben sincs semmi titok. Az Ótestamentumban, a Királyok könyve 5-7 fejezeteiben részletes leírást találunk róla. Megértéséhez Waite mégis a Kabbalát javasolja, noha az írott törvény nyílt könyv, amelyet bárki olvashat, amelyhez bárki hozzáférhet, a kabbala szóhagyomány, amely titkos és csak a kiválasztottak részére volt fenntartva.”
Róbert Péter (a Szegedi Tudomány Egyetem professzora) UNIO MYSTICA A SZABADKŐMŰVES TITKOK DRÁMAI KINYILATKOZTATÁSÁBAN? című tanulmányában (Szépirodalmi Figyelő – 2. sz. (2018.) ezt írja:
“Az első fokozatban a titkos nevek a Bibliából származó Jákin és Boáz (1Kir 7,21), melyek Salamon templomának két oszlopára utalnak. Az Ótestamentumban gyakran előfordulnak oszlopok, és hol a menynyek kapuját jelölik, hol pedig bizonyos szövetségek, például a Jákob és Lábán között köttetett szövetség emlékeként szolgálnak.”
Az interneten a kérdésben ez található: “a Biblia álláspontja szerint csak egy Isten létezik. A számos név, mellyel a Szentírás Izráel Istenét illeti, mind Isten egy-egy bizonyos jellemvonását hivatottak felfedni előttünk. Más istenségek tisztelete, vagy az ő nevükhöz való fohászkodás nem más, mint a bálványimádás bűne (II.Mózes 20:3). Pál apostol a bálványimádásról úgy szólt, mint egy visszataszító bűnről (1.Korinthusbeliekhez 10:14), János apostol beszámolója szerint pedig a bálványimádók a pokolban az enyészeté lesznek (Jelenések 21:8).
A szabadkőművesség álláspontja: Minden tagnak hinnie kell egyfajta istenségben. Az összes vallás (kereszténység, judaizmus, iszlám) egy és ugyanazon Istent dicsőíti, csak különböző neveken nevezi ezt az entitást. A szabadkőművesség arra invitálja a különböző vallásokhoz tartozó embereket, hogy a szabadkőműves gyűléseken a mindenség egy igaz Atyjához és Istenéhez imádkozzanak.”
A 613 törvényt tartalmazó lista egyik legismertebb rendszerezője Maimonidész volt, aki részletesen rendszerezte ezeket a parancsolatokat a „Micvot könyve” (Sefer Hamitzvot) című művében.
Maimonidész, (teljes nevén Mose ben Maimon) az egyik legnagyobb hatású középkori Tóra-tudós nevéhez fűződik a zsidó vallásjog (háláchá) törvényeinek a rendszerbe foglalása (Misné Tórá) a Talmud alapján. Arra törekedett, hogy a zsidó vallást logikus egészként mutassa be.
Maimonidész a zsidó vallás tanait, 13 hittételben foglalta össze. Ezek a következők:
Az egyik legismertebb szabadkőműves szimbólum Salamon temploma, (más néven az Első Templom), amely az Ótestamentumban található.
A templom az ókori Izrael vallási és kulturális központja volt, és a Frigyládát is itt őrizték, amely a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat rejtette.
A templom két fő részből állt: a Szent Helyből és a Szentek Szentjéből, ahol a Frigyládát tartották. Bár az épület fizikailag megsemmisült, szimbolikus jelentősége azóta is fennmaradt, és számos vallási és kulturális hagyományban központi szerepet játszik.
Salamon templomának építése és a hozzá kapcsolódó történetek az építészeti és szellemi fejlődés allegóriájaként szerepelnek. A templom építésével kapcsolatos történetek és szimbólumok, a szabadkőműves rítusok és szimbólumok fontos részei.
A szabadkőművességben is ismert Jachin és Boaz oszlopok: eredetileg Salamon templomának oszlopai voltak.
Jachin jelentése „Ő meg fogja erősíteni”, míg Boazé „Benne van az erő”. A szabadkőművességben ezek az oszlopok a bejáratot jelképezik, és a jelölteknek át kell haladniuk közöttük a felvétel során, az erőt és szilárdságot jelképezik.
Egyes szabadkőműves rítusokban gömbök találhatók az oszlopok tetején. Ezek a gömbök a szabadkőművesség univerzális jellegét mutatják.
A frigyláda, amelyet a Mózesnek adott Tízparancsolat tárolására építettek, egy másik olyan ószövetségi szimbólum, amely a szabadkőművességben is jelentőséggel bír.
A szabadkőművesek a frigyládát Isten jelenlétének, irgalmának és a benne rejlő isteni törvényeknek a szimbólumaként értelmezik. Úgy is tekintenek rá, mint a fény és a bölcsesség reprezentációjára, amely a szabadkőműves tanításokat vezérli.
Az Isten és az emberek közötti szövetséget jelképezi, és néha arra is használják, hogy a szabadkőművesek magasabb hatalomba és erkölcsi törvénybe vetett hitét szimbolizálja.
Noé bárkája: Az özönvíz történetének leírása Mózes első könyvében található. Az elbeszélés alapján a korabeli világ bűnösségének mértéke betelt és Isten vízözön által tisztította meg a földet az erkölcsi tisztátalanságtól. Az emberiséget elpusztító vízözönből csak az istenfélő Noé menekült meg családjával, feleségével, három fiával és három menyével együtt. Nevét és történetét szimbolikusan felhasználják a szabadkőműves iratokban a biztonság, a megváltás és az újrakezdés jelképeként. A bárka az újjászületést és az újrakezdést jelképezi, amely az egyén erkölcsi és spirituális fejlődésére utal.
Az internetes kutatásom alapján azt állíthatom, hogy Noé jelentős alakja a szabadkőművességnek, különösen a XVIII. és XIX. században. A szabadkőművesek Noét a mesterség védnökeként tisztelték, aki az özönvíz által megőrizte az özönvíz előtti tudást. A szabadkőműveseket néha „Noachitáknak” vagy „Noachidáknak” is nevezték.
A judaizmusban a Noachide törvények hét erkölcsi törvényt jelentenek és az egész emberiségre vonatkoznak. Ezek a törvények a következők: az idolátria (a bálványimádás) tilalma, az istenkáromlás tilalma, a gyilkosság tilalma, a házasságtörés/szexuális erkölcstelenség tilalma, a lopás tilalma, az élő állatból kitépett hús fogyasztásának tilalma, valamint az igazságszolgáltatás fenntartása szolgáló bíróságok létrehozásának kötelezettségei.
„Noachita” megnevezésnek az alapja az a hit volt, hogy a szabadkőművesek megőrizték Noé tiszta vallását és hagyományait egy olyan világban, amely eltávolodott ezektől. A szabadkőművesek úgy tekintettek magukra, mint Noé szellemi örököseire, akik az özönvíz utáni világ újjáépítésének elveit hordozták.
Az Anderson-i szabadkőműves alkotmányban az a kijelentés szerepel, hogy „A szabadkőműves köteles hivatása szerint betartani az erkölcsi törvényt, mint igaz noachida”.
A „noachida” kifejezést Noé leszármazottjaként és egy univerzális erkölcsi kódex követőjeként értelmezik. Ez arra utal, hogy a szabadkőműveseket egy alapvető erkölcsi törvény köti, amely túlmutat a konkrét vallási doktrínákon. A hangsúly a jó és igaz emberekre, a becsületre és az őszinteségre helyeződik, vallási hovatartozástól független, ami visszhangozza a noachide törvények univerzális jellegét.
A Noé bárkája a szabadkőművességben a remény és az isteni bizalom szimbóluma. A horgony és a bárka a megalapozott remény és a jól megélt élet jelképei.
A bibliából ismert Káin és Ábel története is kapcsolatba hozható a szabadkőművességgel, különösen az erkölcsi tanulságok és az igazságosság fogalma révén, amelyeket a szabadkőművesek hangsúlyoznak.
Káin és Ábel története a Bibliában az első gyilkosság története, ahol Káin megöli testvérét, Ábelt. A történet a testvérféltékenység, a bűn és annak következményei központi témái. Egyes források szimbolikusan értelmezik Káint és Ábelt, ahol Káin a letelepedett, Ábel pedig a nomád népeket képviseli.
A
z Ótestamentumban található szentély és oltár szimbólumai az áldozat és a hit jelképeiként jelennek meg a szabadkőművességben. A szentély központjában található az oltár, amely az isteni jelenlétet és a szertartások szentségét jelképezi. A páholy szentélye a testvériség közösségi és spirituális központja, ahol a tagok együtt végzik rituáléikat és megemlékeznek alapítóik vallási hagyományairól.
A szabadkőművességben az oltár nemcsak szimbolikus központ, hanem gyakorlati funkciót is ellát a szertartások során. A szabadkőműves páholyokban az oltár mellett teszik le a tagok a szabadkőműves esküt, megerősítve ezzel elkötelezettségüket a testvériség iránt. Az oltárra helyezett szent könyvek az isteni törvények tiszteletét és a morális iránymutatást szimbolizálják.
A szabadkőművességben az oltár és a szentély nemcsak vallási szimbólumok, hanem a közösség összetartozását és spirituális elkötelezettségét is kifejezik.
A szögmérő (derékszög) és a körző: Ezek a szabadkőművesség központi szimbólumai. Az Ótestamentum szellemiségéhez kapcsolódnak, különösen az Isten rendjének, igazságosságának és harmóniájának eszméi révén. A körző a szabadkőműves szimbólumrendszer egyik alapvető eszköze, amely a mértékletességet és az erkölcsi határok tiszteletben tartását jelképezi. A körző segítségével a szabadkőművesek emlékeztetik magukat arra, hogy személyes vágyaikat és cselekedeteiket erkölcsi határok között tartsák, és mindig tartsák szem előtt a közösség érdekeit.
A szögmérő a helyes cselekedetek és az erkölcsi irányultság szimbóluma. A szabadkőművesek számára a szögmérő arra emlékeztet, hogy életüket az igazságosság és a tisztesség alapelvei szerint kell irányítaniuk, és hogy minden helyzetben mérlegeljék döntéseik erkölcsi vonatkozásait.
Ezek a szimbólumok a szabadkőművesek számára nem csupán eszközök, hanem az életükben alkalmazott erkölcsi irányelvek megtestesítői, amelyek segítenek megőrizni az egyensúlyt és a helyes utat a mindennapi életben.
A kőtömb (durva és megmunkált, vagy faragatlan és faragott): Ez a szimbólum az ember szellemi fejlődését és erkölcsi tisztaságát ábrázolja. A Biblia a kőtömböket és az építészetet gyakran használja metaforaként, például a „sarokkő” fogalmában.
A durva kő simára csiszolása a szabadkőművesség alapjaként az ember szellemi fejlődését, a progressziót jelenti, aminek értelme a fejlődés, haladás; fokozatosság.
A durva kő az ember kezdeti állapotát szimbolizálja, amikor még formálatlan, nyers jellemű, és erkölcsi értelemben csiszolatlan. Ez az időszak a személyes fejlődés kezdetét jelenti, amikor az egyén még nem alakította ki teljesen értékrendjét és erkölcsi irányvonalát.
A simára csiszolt kő az önfejlesztés és az erkölcsi tökéletesedés folyamatát jelképezi. Amikor az egyén tudatosan dolgozik személyes hibáinak kijavításán, értékrendje megerősítésén és erkölcsi elveinek kialakításán, eléri ezt a szintet. A simára csiszolt kő az érett, bölcs és erkölcsileg kiforrott személyt jelenti, aki harmóniában él önmagával és környezetével.
Ezek a szimbólumok arra ösztönzik a szabadkőműveseket, hogy folyamatosan törekedjenek személyes fejlődésükre, és erkölcsi iránytűként szolgáljanak közösségük számára.
A gyertyatartó (Menóra): Bár eredetileg zsidó vallási szimbólum, a szabadkőművességben is megjelenik, mint a fény és a tudás jelképe. A menóra a fény, a megvilágosodás és a tudás szimbóluma.
A három láng, a három világosság. Ezek a szabadkőműves szimbólumok kapcsolódnak az Ótestamentum szimbolikájához. A lángok a fényt, a tudást és az erkölcsi megvilágosodást jelképezik, amelyek központi elemei a szabadkőműves tanításoknak.
Az Ótestamentumban a fény gyakran Isten jelenlétének és útmutatásának szimbóluma. A szabadkőművességben a három világosság a páholyban található három fő fényforrást is jelképezheti: a Napot, a Holdat és a Mestert, akik együtt vezetik a tagokat a tudás és az erkölcsi fejlődés útján.
Ezek a szimbólumok arra emlékeztetik a szabadkőműveseket, hogy az igazság, a bölcsesség és a hit fényei vezessék őket életük során. A három világosság szimbolikája az emberi lélek fejlődését és a belső megvilágosodás keresését is tükrözi.
A kék szabadkőműves páholyokban az oltáron központi helyet foglal el a szent törvény könyve. Ez számos helyen a ma ismert Biblia. Van, ahol az Ótestamentum, van, ahol az új. Van, ahol mindkettő. De ismerünk olyan páholyokat is, ahol a Korán jelképezi a szent törvény könyvét. Számos páholyban mindhárom megjelenik egyszerre. Ez bizonyítja a Szabadkőművesség nyitottságát, a vallási toleranciát, a demokráciát.
Az oltáron elhelyezett szent könyv a hit, az erkölcs és az igazság alapját jelképezi, amelyre a szabadkőművesek esküt tesznek.
A szabadkőművességben a szent könyv jelenléte azt is kifejezi, hogy a páholy tagjai tiszteletben tartják a különböző vallási és kulturális hagyományokat. Az oltáron lévő könyv a fény és a tudás forrását is szimbolizálja, amely a szabadkőművesek erkölcsi és spirituális fejlődését segíti.
Ezek után talán nem meglepő az, hogy a szabadkőművesség számára alapvetően fontos a Bibliának és annak kultúrákon átívelő átadása. A szabadkőművesek a bibliai képekre, történetekre és etikára támaszkodnak, hogy átadják az erkölcs, a jótékonyság és az emberiség szolgálatának elveit.
Az Ószövetségben Jákob egy égig érő létráról álmodik. Ezt ismerjük úgy, mint Jákob létrája. A szabadkőművességben Jákob létráját gyakran használják a fejlődés, valamint a nagyobb tudás és a szellemi megvilágosodás felé vezető út szimbólumaként.
Ezek a szimbólumok az Ótestamentum erkölcsi, szellemi és építészeti üzeneteit közvetítik, ugyanakkor az egyéni fejlődés és a közösségi harmónia fontosságát hangsúlyozzák.
Ezek a szimbólumok az Ótestamentum erkölcsi, szellemi és építészeti üzeneteit közvetítik, ugyanakkor az egyéni fejlődés és a közösségi harmónia fontosságát hangsúlyozzák.
Jákob története, különösen a fiaival való kapcsolata, tele van családi drámával, tanulságokkal és Isten ígéreteinek beteljesedésével. A tizenkét fiú később a tizenkét izraeli törzs ősatyjává vált. Jákob áldásai és próféciái minden fiára külön-külön jellemző sorsot vagy jövőt vetítenek előre, amely meghatározta a törzsek jövőjét.
Jákob történetének fontos eleme Jákob létrája (Jákob lajtorjája: a földtől az égig érő létra amelyet az 1Mózes 28:10–22 szakaszban találhatunk).
A történet szerint Jákob, miközben menekült testvére, Ézsau haragja elől, éjjel egy kőre hajtotta fejét, hogy aludjon. Álmában látott egy létrát, amely az égbe nyúlt, és angyalok jártak rajta fel és le. A létra tetején Isten állt, és ígéretet tett Jákobnak, hogy őt és leszármazottait megáldja, és hogy a föld, amelyen Jákob feküdt, az ő utódaié lesz.
Jelentése és szimbolikája:
A senior deacon tisztség főként a yorki-nak nevezett amerikai rítusban ismert. A Magyarországon közismert rítusokban ez a tisztség nem létezik. Magyar fordításban leginkább a DIAKÓNUS kifejezést használják. Felelőssége a Duncan rituálé szerint „Parancsokat vinni a Mestertől keleten a Rangidős Felügyelőhöz nyugaton, és másutt a Páholy körül, ahogy ő utasítja; bemutatni és felruházni minden látogató testvért; a jelöltek fogadása és lebonyolítása.” … „Segíteni a Mesternek a páholy megnyitásában és bezárásában, … és gondoskodni arról, hogy senki ne távozzon elégedetlenül”