Egy olyan méretű országnak, mint Magyarország, a New York Timesba bekerülni három lehetséges módja van. Az egyik lehetőség, egy fizetett hirdetés feladása. A másik módja a megjelenésnek, valamilyen pozitív, világraszóló hír kapcsán lehetséges, mint például a Rubik kocka volt, vagy egy Nobel-díj esetén. A harmadik eset, ha valamilyen negatív összefüggésben jelenik meg egy ország. Ha például egy negatív esemény, jelenség “kiveri a biztosítékot” a demokratikus közösségekben. Nos, Magyarország az elmúlt héten hat egymást követő napon jelent meg a New York Timesban.
A New York Times vélemény oldalán, Paul Krugman közismert amerikai újságírónak “A liberális lelkiismeret” című rovatában öt egymásutáni napon, (február 24. 25. 26. 27. 28.) folytatásokban jelent meg Kim Lane Scheppele professzornak a Princeton Egyetem tanárának Magyarországról, a magyarországi választásokról szóló elemzése. A hatodik megjelenés pedig a szombaton megjelent SundayReview -ban olvasható, a lap európai tudósítója Danny Hakim tollából.
Az ötrészes, hosszú, valóban részletes elemzés végig veszi a jelenlegi magyarországi választási rendszer politikai, jogi hátterét. Az elemzés kitér a választási rendszer ismertetésére, feltárva annak visszásságait.
Az elemzés első bekezdése már árulkodik arról, hogy mit olvashatunk majd a cikkben: “Magyarországi parlamenti választásokat tartanak április 6-án. És ez már most egyértelmű, hogy ki fog nyerni. Ha valami igazán meglepő nem történik, akkor semmi kétség nem férhet a jelenleg kormányzó párt a győzeleméhez. Az egyetlen bizonytalanság csupán az, hogy lesz újra két-harmada, azaz annyi helye a parlamentben, amely továbbra is lehetővé teszi, hogy módosítsa az alkotmányt tetszése szerint.”
A cikk leszögezi: a Fidesz tisztességesen nyerte meg a legutóbbi választásokat 2010-ben. Az elemző szerint: “Ezúttal nem tudjuk ilyen kedvezően megítélni a mostani választásokat. Ugyanis az új választási keretek – a törvény, az intézmények, sőt az új választók bevonása – a Fidesz-nek kedvez, mert a kormányzó párt felhasználta a parlamenti kétharmados többségét, hogy a választási rendszert saját javára alakítsa ki.”
Az elemző, az új választási törvény ismertetésekor mindehhez hozzátette: “Az új választások keretében, a szövetséges ellenzéki pártok nem tudják elérni a parlamenti többséget még akkor sem, ha több szavazatot szereznek, mint a kormánypárt.”
Az elemző állításainak igazolására magyarországi szakértőket is idéz. Felidézi László Róbertnek, a Political Capital elemzőjének a véleményét, miszerint “a Fidesz nyerheti a pártlistás szavazást még akkor is ha nem lesz kétharmados többsége. Egy egységes balközép ellenzéknek mintegy 6%-kal több szavazatot kellene szereznie, mint a Fidesznek, hogy egy egyszerű többséggel rendelkezzen a parlamentben.”
Közép-európai Egyetem professzora Tóka Gábor becslése szerint, az új választási rendszerben, még akkor is, ha a Fidesz, illetve az ellenzék között egyenlő arányban oszlanának meg a szavazatok, még akkor is az egyesült balközép ellenzék, csak 8%-kal kevesebb helyet kapna a parlamentben.
Az elemzés azonban nemcsak magával a választásokkal, de a választási kampánnyal is foglalkozik. Az elemzés kiemeli, hogy “A szabad és tisztességes választások feltételei előírják, hogy minden résztvevő fél egyenlő hozzáférést kapjon a médiában, hogy üzeneteit eljutathassa azokhoz, akiknek szánja. A választási eljárásról szóló új törvény, amely szabályozza a kampány időszakában a média hozzáférést, formálisan megfelel az egyenlőség elveinek. Azonban, ha egy közelebbi pillantást vetünk az apró betűs részekre, akkor kiderül, hogy ez egy csapda. A törvény szerint ugyanis 600 perc jut összesen valamennyi fél számára és a törvény azt is előírja, hogy ezek a percek egyenlő arányban oszlanak meg az összes lista között. Azonban, ha a Nemzeti Választási iroda közlése igaz, miszerint 10 vagy 12 lista lesz az áprilisi választásokon, s mindegyik fél jogosult lenne a saját idejét kihasználni, akkor ehhez több, mint 50 napra lenne szükség.” Ez a megállapítás a televízióra és a rádióra vonatkozik, s mi a helyzet a nyomtatott sajtóban? A nyomtatott sajtó legnagyobb része, az elektronikus médiához hasonlóan a Fidesz érdekeltségek kezében van. Ez azt jelenti, hogy a nyomtatott sajtóból is kiszorul az ellenzék.
Az elemzés a párt- és a kampány-finanszírozást is megvizsgálja. Az elemzés ugyan megállapítja, hogy elvben minden jelölt csak ugyanannyi pénzt költhet a kampányára, azonban az elemzés szerint látni kell, hogy a Fideszt finanszírozó oligarchák szinte korlátlan mennyiségben járulnak hozzá a Fidesz sikeréhez, s sokkal többet tudnak adni, mint az egyének, akik támogatni szeretnék jelöltjüket.
A Political Capital megalkotott egy “mandátum kalkulátor“-t, amely lehetővé teszi, hogy mindenki kipróbálja a különböző modelleket és különböző feltételezések mentén próbálja meg “eloszatni” a parlamenti helyeket. A magyar választási rendszer elemzéséhez a Princetowni Egyetemen is kipróbálták ezt a mandátum kalkulátort. Megállapították, hogy elegendő egy 48%-os arányú szavazás, ahhoz, hogy a Fidesznek többsége legyen a magyar Parlamentben. Ehhez ha hozzászámolják a külföldön élők szavazatait, ahol 85/15 -ös arány várható, akkor válik világossá, hogy a Fidesz győzelméhez akár már 44% is elég lehet.
Az elemzés végkövetkeztetése megállapítja, hogy az Orbán-kormány hevesen ragaszkodik ahhoz az állításához, hogy Magyarországon még mindig demokrácia van.
A végkövetkeztetés kimondja, hogy a Fidesz egy olyan választási rendszert dolgozott ki, amelyben látszólag benne van az a lehetőség, hogy elveszíti a választásokat, de valójában ezzel nem is számolnak. A Fidesz, az általa kialakított választási rendszert úgy tekinti, mint egy valódi demokráciában megvalósuló, szabad és tisztességes választásokat, de ez valójában nem az – írja végkövetkeztetésében a New York Times elemzője.
A New York Times vasárnapi melléklete kommentárja címe “Hogyan válnak a magyar választások cirkusszá?” A cikk bemutatja a Fidesz választási cirkuszi bohócos plakátját, s felidézi annak szlogenjét. A New York Times cikkírója kiemeli, hogy a Fidesz kampányának lényege, hogy az ellenzék vezetői “Nem érdemelnek több esélyt!” A cikk leírja, hogy Magyarországon a szabályok nagyon gyorsan változtak meg, oly módon, hogy az a jelenleg kormányzó pártnak legyenek előnyösek. A cikkíró kiemeli, hogy a magyarországi médiát és a választási kampányt a Fidesz irányítja, s korlátozza. A Fidesz ellenzéke nem jut hirdetési helyekhez, mert a hirdetési helyek is a Fidesz kezében vannak. A cikkíró Bajnai Gordon, volt miniszterelnököt idézi: “Az ő érdekük, hogy korlátozzák a politikai reklámot és a közszolgálati médiát saját ellenőrzésük alatt tartsák.”
Nyerhet-e a baloldal a 2014-es magyarországi választásokon?
A New York Times elemzésének olvastán bennem egy komoly aggály fogalmazódott meg:
A baloldali összefogás nem nyerhet, mert a Fidesz által létrehozott választási törvény úgy van megalkotva, hogy a pálya a Fidesz felé lejt, azaz, olyan előnyöket biztosít a jelenlegi kormánypártnak, hogy még igazán kampányolnia sem kell, annyira biztos lehet a dolgában.
A baloldali összefogás nem nyerhet, mert valójában ilyen nincs is. Van egy választási szövetség, amelyik a közvélemény-kutatások szerint ugyan mutat fel eredményeket, de valójában se nem baloldali, se nem összefogás.
A baloldal összefogás nem nyerhet, mert olyan gyenge, s a felkészülés idején azzal foglalkozott, hogy a táboron belül kik, kit győz le, hogy nem maradt ideje és energiája arra, hogy a választókat meggyőzze sem a Fidesz hibáiról, sem pedig arról, hogy az összefogás egységesen hogyan szeretné Magyarországot kivezetni a válságból.
A baloldali összefogás két esetben nyerhet: Vagy csoda történik Magyarországon, s bujkáló, félelemben élő magyar választópolgár a fülke magányában őszinte lesz önmagával, s voksát a nemlétező összefogásra adja. A másik esetben, akkor győzhet a jelenlegi ellenzék, ha egy, az ukránhoz hasonló polgárháborús helyzet alakulna ki, s a nép elkergetné az ország jelenlegi vezetőit. Ez utóbbi variációnak kicsik az esélyei, az első esetre, a csodára pedig, azt hiszem, még várni kell.
G.Orator