Az MTI szűkszavú jelentése csupán arra szorítkozik, hogy Budapesten 2016. február 13-án, idézzük: a “Pedagógusok Szakszervezetének demonstrációjához 48 szervezet csatlakozott.” Helyszíni tudósítások szerint azonban valami olyan történt a Kossuth téren szombat délután, amely nagyon komolyan elgondolkodtató.
A gondolkodást kezdjük azzal a kijelentéssel, hogy a szombati pedagógus megmozdulást a Fidesz okafogyott “balhénak” minősítette.
Az MTI tudósítása szerint Palkovics László államtitkár kijelentette “Okafogyottá vált a pedagógusok sztrájkbizottsága által szervezett szombati fővárosi tüntetés, nincs olyan, a szakszervezetek által felvetett kérdés, amelyről a köznevelési kerekasztalon, illetve külön egyeztetésen ne tárgyaltak volna”
A pedagógusok ezt egyértelműen nem így gondolták, így hát tüntettek. De, még a tüntetést és Palkovics László sajtótájékoztatóját megelőzően kiadtak egy közleményt. A pedagógus közlemény ide kattintva elolvasható.
Ebben a közleményben a pedagógusok leszögezik, hogy nem balhézni kívánnak. A közleményben erről az olvasható, hogy: “A Pedagógusok Szakszervezete tájékoztatja Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert arról, hogy a pedagógusok tisztelik a törvényeket, és ismerik a jogaikat. Elvárják és remélik, a miniszter is tisztában van azzal, hogy a gyülekezési- és a sztrájkjog nem a hatalom adománya. A Pedagógusok Szakszervezete visszautasít ezért minden olyan vádat, amely szerint a pedagógusok balhézni akarnának!”
A közlemény előzménye, hogy Lázár János a pedagógusok fellépését balhénak minősítette. A Magyar Idők című – közismerten kormánypárti lapban – jelent meg, hogy, idézem a “pedagógustüntetésekről Lázár János azt mondta: egyértelmű, hogy vannak olyanok, akiknek az áll érdekében, hogy a megmozdulás politikai akcióvá váljon. – Ennek a politikai balhénak a szervezői között vannak olyanok, akik évek óta szervezik a tüntetéseket a kormánnyal szemben, a finanszírozók között pedig olyanok vannak, akik évek óta pénzelik a kormánnyal szemben álló ellenzéki erőket – fogalmazott.”
A Facebook-on ezt követően elterjedt az a fotópár, ahol egy, a 2006-ban a budapesti televízió épülete előtt felgyújtott személygépkocsit ábrázoló fénykép mellett, amelynek a képfelirata szerint a 2006-os megmozdulás békés tüntetés volt, egy a szombati tüntetésen öt percig csöndben álló tömeget balhénak titulálják.
Ha egy többezres tömeg öt percig némán áll egy téren, demonstráció gyanánt, azt mindennek lehet nevezni, csak éppen balhénak nem.
Azt gondolom, hogy mindenki vérmérséklete, politikai hozzáállása szerint megítélheti a szombat délután történteket. Lehet azon is szám-háborúzni, hogy hányan is voltak a zuhogó esőben a Kossuth téren, hányan álltak ki a demokrácia mellett, vitatkozhatunk azon is, hogy kik követelték a demokratikus tárgyalásokat, a változásokat a magyar oktatás ügyében, de az a tábla, amelynek felirata szerint a demonstráló az unokája érdekében lép fel, az vitathatatlan.
Gyermekeink, unokáink jövője az egész ország jövője!
Ugyancsak vitathatatlan az is, hogy a köznevelés intézményeitől távol kell tartani a napi politikát. A gyerekeink, az unokáink jövője az egész ország jövője! Az, hogy Magyarország hogyan és merre fejlődik – előre, vagy vissza – az alapvetően függ a közoktatás színvonalától, az oktatás fejlettségétől, az oktatás, a tankönyvek minőségétől, a pedagógusok eltökéltségétől, elhivatottságától. S míg ez utóbbiban nem kételkedhetünk, bizonyította ez a szombati tüntetés is, addig a tankönyvek, a tantervek minősége, az oktatás struktúrája, szervezettsége, a szakemberek véleménye szerint nem megfelelő. Arról kellene beszélni, hogy hogyan lehetne az egész ország jövője érdekében ezen javítani.
A szombati tüntetés felszólalói gyermekeink, unokáink jövőjéről beszéltek. S remélhető, hogy nem hiába.
G. Orator
Az illusztráció: Hanti Vilmos felvétele
Jogállamban a szakszervezetek az intézményrendszer részét képezik, a civil társadalom oldaláról, konkrétan a munkavállalók irányából. Már anno, a New Deal egyik felismerését képezte a gondolat, miszerint a társadalmi újratermelés folyamatosságához, a gazdaság biztonságos funkcionálásához szükség van a munkaerő-árutulajdonosok szuverén szerveződéseire, a szakszervezetekre. Hogy ez utóbbiak pozitív szerepet töltenek be, amikor “balhéznak”… Persze ezt belátni kultúrát feltételez, ami ugye nem terem Mucsán, pardon Felcsúton…
Orbán Viktor, Lázár János és cimboráik Magyarországot a trade-unionok előtti időkbe, sőt az 1791-es Le Chapelier-törvény korába akarják visszakergetni?!
Igen, Igen, egyetértünk, egy jogállamban, de azt gondolom, hogy nemcsak ott, a szakszervezeteknek nagyon fontos küldetésük van. A jogállami szakszervezetek nem balhéznak, hanem kérnek, ha az nem megy, akkor követelnek, ha az sem elegendő, akkor vannak eszközeik, hogy nyomatékosítsák követeléseiket. Ilyen demokratikus eszköz például a tüntetés vagy a sztrájk.
Ha kiindulok a hivatalos meghatározásból, hogy “A szakszervezet a munkavállalók olyan érdekvédelmet szolgáló tartós egyesülése, amelynek célja közös követelések elérése a munka világában” (lásd wikipédia), akkor még inkább látható, hogy Lázár János komolyan hibázott, amikor balhénak nevezte a pedagógusok megmozdulását. A szakszervezetnek ugyanis az a dolga, hogy érvényesítse a dolgozók érdekeit. Nem tehetnek másként, mert ezért hozták őket létre. DE! Azt világosan látni kell, s a cikkemben is ezt szerettem volna kiemelni, hogy a Kossuth téren öt percig némán álló tömeg nem balhézott, viszont a “békés tüntetőknek” aposztrofált 2006-os vandalizmus, az utcai őrjöngés, az utcabútorok feldöntése, megrongálása, gépkocsik felgyújtása, az valóban balhé volt. Balhé a javából. (amit egyes vélemények szerint a Fidesz szervezett) S ezt Lázár úrnak is jó lenne megértenie.