Egy „nyelvészeti”(?!) eszmefuttatás következik. Egy egyszerű, háromszavas mondaton keresztül vizsgáljuk meg egy gondolat, egy közlés tartalmát. A mondat így hangzik: Magyarországon demokrácia van.!?
A nyelv
A nyelv fura egy dolog. Közösség kell hozzá, de alapvetően két személy feltétlenül. A nyelv a társadalom tagjai tevékenységének feltétele. Alapvető szerepet játszik mindenkinek a gondolkodásában. A nyelv a kommunikáció eszköze, egy jelrendszer. A nyelvi stílus lehet különböző, de alapvetően gondolataink kifejezésére szolgál. A nyelv segítségével fejezzük ki mindazt, ami az eszünkben jár, amit szándékaink szerint tudatni akarunk másokkal, a nyelv segítségével hozzuk mások tudomására, hogy mit is gondolunk a világról, de a nyelv közvetíti érzelmeinket is.
A nyelvészeti meghatározás szerint: „Beszédünkben és írásunkban közlünk, kérdezünk, felkiáltunk, kérésünket, óhajunkat mondjuk el másoknak. Ezeket a beszélői szándékokat különböző mondatfajtákkal fejezzük ki.” A mondatfajták: kijelentő-, kérdő-, felkiáltó-, felszólító-, óhajtó mondat.
Szórend
Amikor gondolatainkat közvetítjük, akkor mondatainkban nem mindegy, hogy a szavakat milyen sorrendben mondjuk ki, írjuk le egymás után, s az sem, hogy milyen írásjelet használunk a mondat végén. Mondataink tartalma megváltozik, mást és mást jelent, ha a mondat szórendjén változtatunk.
A magyarázathoz nézzünk egy egyszerű mondatot. Három szó:
Magyarországon demokrácia van
Egyszerű kijelentő mondat. Egyszerű kijelentés, tényközlés, mégis, attól függően, hogy a beszédben hova, melyik szóra teszem a hangsúlyt a mondat mást jelent(het).
Ha az első szót hangsúlyozom, akkor a mondat tartalmában benne van, a ki nem mondott gondolat is, hogy ezzel szemben másutt nincsen.
Ha a mondat második szavát hangsúlyozom, akkor ezzel tagadok is valamit, nevezetesen, hogy nem diktatúrában élünk.
Ha a harmadik szót hangsúlyozom, akkor nyomatékosítom, a demokrácia létezését.
A fentiek nyelvészeti magyarázata, hogy a magyar nyelvben az ige elé kerülő elem lesz fókuszpozícióban, ez válik a főhangsúlyos szóvá. Tehát a „Magyarországon van demokrácia” szórendű mondatban a van előtt álló Magyarország a fókuszpozíció, és azt fejezzük ki: itt és nem máshol. Ezzel szemben a „Demokrácia van Magyarországon” szórendű mondat lényege, hogy demokrácia van, nem más (mondjuk diktatúra). Tehát az élőszóbeli hangúlyozás mellett a fókuszpozícióba helyezés (kiemelés) hangsúlyozza ki a mondat lényeges elemét.
Írásjelek
Ha a mondat végén pontot látunk, akkor látjuk, hogy valaki, a közlő tett egy egyszerű kijelentést. A nyelvészeti meghatározása szerint: „A kijelentő mondattal közlünk, kijelentünk, megállapítunk valamit. Mondatvégi írásjele a pont.”
Ha a mondat végén felkiáltó jel áll, akkor az lehet egy olyan erőteljes kijelentés, ahol a közlő egy állítást tilt, visszautasít (különösen, ha a szórend változásával párosul.) Azonban a felkiáltójel kifejezhet felszólítást, óhajtást, kívánságot is. A nyelvészeti meghatározás szerint ez „a felszólító mondat felszólítást vagy tiltást fejez ki. Az óhajtó mondatok a beszélő vágyát, óhaját fejezik ki.”
Ha a mondat végén kérdőjel áll, akkor a közlő megkérdezi, hogy létezik-e, működik-e a demokrácia Magyarországon? De, a kérdőjel jelentheti azt is, hogy a kérdés feltevője megkérdőjelezi az állítás igazságtartalmát. Ráadásul, ha a mondatvégi kérdőjel szórend változással is párosul, akkor a kérdező kételkedik, „Tamáskodik”, hitetlenkedik.
A nyelvészeti meghatározás szerint: „A kérdő mondattal kérdezünk, tudakozódunk, érdeklődünk arról, amit nem tudunk. Mondatvégi írásjele a kérdőjel (?).”
Mondjuk ki a mondatot kérdő hangsúllyal, tegyünk a mondat végére kérdőjelet: Magyarországon demokrácia van? Van Magyarországon demokrácia? Demokrácia van Magyarországon?
A három szó súlyos társadalmi kérdéseket vet fel. A kérdező lehet, hogy csak kíváncsi a válaszra, de az is lehet, hogy megkérdőjelezi a demokrácia működését, a véleménynyilvánítás, a sajtó szabadságát. A kérdésben benne lehet egy állítás is, miszerint kételkedik a dolog létezésében, de az is beleérthető, hogy nem biztos, hogy elhiszi a kérdésére kapott választ.
S, persze az sem mindegy, hogy ki a válaszadó, kinek a szájából hangzik el válaszként ez a három szó: Magyarországon demokrácia van.
Ha a kormány (kormánypárt) bármely képviselője szájából halljuk ezt a három szót, a mondat végén ponttal, akkor ez azt jelenti, hogy a kormány szerint Magyarországon nem diktatúra, hanem demokrácia van.
Ha a mondat olyan szórendben hangzik el, hogy „Magyarországon van demokrácia”, akkor a közlő azt állítja, hogy működik a demokrácia intézményrendszere. Lévén, hogy a hangsúly a van szócskára került, tehát jelentése: senki se kételkedjen abban, hogy Magyarországon demokrácia van.
A mondat szavainak olyan sorrendjében, hogy Van Magyarországon demokrácia, akkor a közlő visszautasít egy állítást, miszerint, van akinek véleménye az, hogy nem működik a demokrácia hazánkban. Ebben az esetben a közlő azt állítja, hogy bárki szabadon, büntetlenül kinyilváníthatja véleményét, ezért a haja szála sem görbül meg, nem rúgják ki az állásából.
Magyarországon van demokrácia! Magyarországon demokrácia van! Demokrácia van Magyarországon!
A mondat végén felkiáltójel áll. A nyelvészeti meghatározás szerint: „A felkiáltó mondatok a beszélő érzelmeit fejezik ki, mint például a meglepettséget, az örömöt és a fájdalmat is. A felkiáltó mondat végére felkiáltójelet (!) teszünk.”
Az ugyancsak felkiáltójellel záruló mondatfajta a felszólító mondat is, amikor „kérést, biztatást, parancsot, felszólítást tudunk kifejezni. Például rá tudunk parancsolni valakire, hogy csináljon meg valamit.”
A mondat végi felkiáltójel használata esetén az is egy értelmezési lehetőség, hogy a közlő hangsúlyozottan (a szórendtől, s a szavakra tett hangsúlytól függően, akár ingerülten is) visszautasítja azokat a kijelentéseket, mondhatnám „vádakat”, miszerint Magyarországon a központosítási törekvések hatására megsérült a demokrácia és sérül a vallás, a szólás, a sajtószabadság.
A felkiáltójelben benne van az is, hogy a közlő visszautasítja azt az állítást, miszerint az újságírót véleménye hangoztatása miatt rúgták ki az állásából, a rádióállomást a vélemények szabad közlése miatt kívánták ellehetetleníteni, a társadalom által elismert kisegyháznak vallási rangját, státuszát, annak vezetője, s a vezető nézetei miatt nem kívánják biztosítani.
A kormány (párt) képviselőjétől származó felkiáltójeles mondat jelentése tagadás! Tagadása mindannak, amit a társadalom nagy része a kormányon ( a kormánypárton) számon kér.
A társadalom joga és kötelessége a számonkérés.
A társadalom tagjainak fel kell tennie a kérdést, s természetesen sokan fel is teszik azt a hatalmon lévőknek, hogy: „Van Magyarországon demokrácia? Magyarországon demokrácia van? Demokrácia van Magyarországon?”
A kérdésben benne van az az állítás is, miszerint Magyarországon sérül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkelye (is). Ez kimondja:
„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”
S talán a legnagyobb gond az, hogy a kormány(párt) kommunikációjában a feltett kérdésre többnyire nem ponttal befejeződő, kijelentő, azaz magyarázó, értelmező, hanem felkiáltójeles (lekezelő, leteremtő, utasító) mondat a válasz. De, ez már nem nyelvészeti kérdés.
Nyelvészkedtem. Nyelvészkedtem?
Orator