A Facebook-on olvasható Köves Slomó ortodox rabbi egy bejegyzése, amely az olvasók között komoly vitát váltott ki. Köves Slomó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija.
Az egyik olvasó, egy nyugalmazott tanár például szembesíti Köves Slomó rabbit, Köves Slomó rabbival. Egy korábbi írását összeveti a most megjelent bejegyzés állításaival. Magam szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni a vitához, s, mert okfejtésem hosszabb, mint amit egy Facebook komment elbír, ezért itt, saját oldalamon teszem közzé véleményemet.
A vita előzményei
A szembesítő nyugalmazott tanár szerint Köves Slomó rabbi egy korábbi írásában, „A Biblia népének nincs szüksége Auschwitzra” címűben, a zsidóság szempontjából kivitelezhetetlennek és terméketlennek tekinti a holokauszt emlékének örökkön-örökké őrzését. Mit tehet a zsidó? – továbbítja a kérdést Köves Slomó rabbi nekünk „Az ember tragédiája” c. jegyzetében.
Ez a jegyzet indította el a Facebook vitát, s adta az apropót nekem is a véleményem kifejtésre.
Azt gondolom, hogy Köves Slomó rabbiként elkövetett egy hibát, amikor azt írta, hogy a biblia népének nincsen szüksége a holokausztra. Azt gondolom, hogy nemcsak társadalmilag, de vallási okokból sincsen igaza. Rendkívül fontosnak tartom, hogy tudja az elkövetkező nemzedék, hogy mi történt a Holokauszt idején, hogy ne következhessen be ugyanaz újra. S manapság ez különösen igaz Magyarországon, s Európában, azokban az országokban ahol a szélsőjobb egyértelműen erősödik, ahol egyre inkább jelentősége lesz a mondásnak: SOHA TÖBBÉ!
“Auschwitzra nemcsak évfordulókon kell emlékezni, hanem minden egyes nap, és az emlékezésből az a jövőre irányuló feladat is következik, hogy az együttélést az emberiesség elveinek alapján kell megszervezni”
A fenti kijelentés Angela Merkeltől a német kancellártól származik, aki Berlinben, az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen mondotta a fenti szavakat.
Ha Köves Slomónak igaza lenne, akkor nem lenne széder, s chanuka sem
S, hogy Köves Slomónak miért nincsen igaza, ott kezdem az érveim sorát, hogy Köves Slomónak mint rabbinak ismerni kell, hogy mi áll a Zsoltárok Könyvében (78.6).
“Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;”
Ha Köves Slomónak igaza lenne, akkor a zsidóság nem emlékezne meg évszázadok óta minden esztendőben, Pészahkor, a Széder estéken az egyiptomi kivonulásról. Ha igaza lenne, akkor a zsidóság nem emlékezne meg az egyiptomi rabszolgasorsról.
Szeretném tanúként hívni a wikipedia szómagyarázatát: A wikipedia ezt írja:
A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezik (lél simurim).
„Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.”
Mózes II. könyve 12. fejezet 42. (Károli Gáspár fordítása)
Pészah estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik (engem mentett ki Isten…)
Egy vallásos zsidó tisztában van azzal, hogy lél simurim a megőrzésre, azaz az emlékezésre utal. A zsidók, akik részt veszek a széder estéken, megemlékeznek, sőt átélik a Hagada esztendőnkénti felidézésekor a rabszolgaság, a rabszolgaságból történő szabadulás “élményét”. Széder este mindenkinek úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga személy szerint szabadult volna meg a rabszolgaságból.
Ha Köves Slomónak igaza lenne, akkor a zsidóság másik nagy ünnepén chanukakor, nem emlékeznénk meg a makkabeusokról sem. Ha igaza lenne, akkor nem emlékeznénk Chanuka ünnepén az egykori, a holokauszthoz hasonlítható “történésekre”.
S emlékeztetőül, illetve magyarázatul azoknak, akik nem jártasak a történelemben, a vallásban: Időszámításunk elött 167-ben a görögök uralták a mai Izrael területét. Antiokhosz Epiphanész, az uralkodó, ekkor betiltotta a zsidóságnak a mózesi törvények gyakorlását és kötelezővé tette a görög istenek tiszteletét. Epiphanész hadserege erőszakkal kötelezték a zsidókat, hogy fogyasszanak disznóhúst. Egészen i. e. 166-ig a zsidóság eltűrte az elnyomást. Ekkor Modi’in nevű településen Matiszjáhu rabbi és hívei rátámadtak Epiphanész katonáira, és sikeresen elűzték a király katonáit. Ezzel elkezdődött egy, ma úgy mondanánk, hogy partizánháború. A modiini példa hatására tömegesen jelentkeztek az önkéntesek és így kialakult egy tekintélyes sereg, amelynek vezetője Matiszjáhu rabbi egyik fia, Júda lett, akit a nép “pörölynek” azaz Makkabinak nevezett el. A sereg sikeres volt i. e. 164 végén Júda Makkabi elfoglalta Jeruzsálemet. Kiszlév hónap végén egy nyolcnapos ünnep során újra felavatták a jeruzsálemi szentélyt. Ezóta a felavatás – azaz a chanuka – óta ünneplik a zsidók a makkabi lázadásra emlékezve chanuka ünnepét.
Elismerem e két példa egy ponton sántít. Nem hasonlítható teljes mértékben a Holokausztban elkövetett borzalmak méretéhez, de talán megmagyarázza azt, hogy miért is emlékeznek meg a zsidók a múlt történéseiről, borzalmakról, örömökről egyaránt.
Ha Köves Slomónak igaza lenne, akkor nem született volna meg számos műalkotás. Ha Köves Slomónak igaza lenne, akkor szegényebbek lennénk például a “Hegedűs a háztetőn” alapjául szolgáló könyvvel, de sem a musical, sem a film nem emlékezne és emlékeztetne mindenkit, s nemcsak a zsidóságot, a zsidóság elleni pogromokra. (Az orosz погром szó pusztítást jelent magyarul.)
“Múltad hamvából sarjad a jövő”
Sorolhatnám még a példákat, de azt gondolom, hogy mindez elegendő annak bizonyítására, hogy a múlt ismerete szükséges a mai és a holnapi napok megéléséhez.
Köves Slomónak, mint rabbinak nincsen igaza állításában, ugyanis egy rabbinak – szerintem – komoly feladata megtanítani a zsidóságot arra, hogy a múlt ismerete nélkül nincs jövő.
Babits Mihályt idézem:
“Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
S azt gondolom, hogy Köves Slomónak meg kellene fontolnia George Orwell gondolatát is
“Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
S csak egy, a témához – látszólag nem tartozó megjegyzésem – feltételezem, hogy a mai magyar vezetés ezt az orwelli mondást ismeri, amikor a múltat uralni kívánva uralni kívánja a jelent. Úgy látom, hogy ebbe a gondolati sorba illik bele Köves Slomó rabbi gondolata, miszerint a biblai népének nincsen szüksége a holokausztra. Értsd: az arra való emlékezésre. Ugyanis, ha jól emlékezünk, emlékeztetünk a múltunkra, akkor nehezen uralható az a jelen, amit az uralkodó – személy, párt, vezető – szeretne éreztetni a “népével”.
Egy dologban úgy gondolom, hogy Köves Slomónak igaza van, miszerint „Egyre kevesebbet jelent a holokauszt mint erkölcsi hívószó, semmitmondóbbá és jelentéktelenebbé válnak a holokauszttal kapcsolatos emlékezések”, Igen, ez igaz lehet, mert az emlékezők közül sokan – a témához nem méltóan – politikai tőkét kívánnak kovácsolni maguknak a megemlékezésből.
De ez nem azt jelenti, hogy nem kell emlékezni, csakhogy emlékezni méltón is lehet.
Köves Slomo egyik másik mondatával vitatkoznék. Ezt írta: „Izrael egyre nehezebben tudja fenntartani az áldozati szerep képét.”
Szerintem a mondat helyesen: Izrael a Holokauszt és az állandó támadások után nem kívánja fenntartani az áldozati szerep képét. Izrael komolyan fellép a zsidóságot, az Izrael államot támadókkal szemben.
Köves Slomó mindkét idézett írásával kapcsolatosan jegyzem meg, hogy Dr. Feldmájer Péter a MAZSIHISZ korábbi elnöke egy peszachi üzenetében ekként fogalmazott: “elsősorban saját magunkba kell néznünk s megszabadítani lelkünket a szolgaság minden reflexétől, hogy szabadon és nyíltan nézhessünk a világba.”
Talán ez is lehet a magyarázata annak, hogy a zsidóság a Holokauszt és az azóta történt és folyamatosan történő támadások után nem játszhatja el tovább a “pofozógép” szerencsétlen áldozatának szerepét!
Köves Slomónak, mint rabbinak ezt tudnia kell.
Azt gondolom, hogy tudja is, de saját politikai érdekei, szándékai mondatják vele, azt amit mondott, azaz írt.
G. Orator
Csak megjegyezni szeretném Auschwitz témájában korábban már írtam egy cikket. Ide kattintva elolvasható: Eisenhowernek igaza lett!