Sok legenda, s talán még több tévképzet kering a világban a szabadkőművességről. Tévképzet, mert számtalan magyarázat létezik, hogy mi is az a szabadkőművesség, kik azok a szabadkőművesek? A legtöbb (félre)magyarázó szerint a legfontosabb, hogy a szabadkőművességet titkos társaságnak tartják. Olyan titkos társaságnak, amelynek titkos hatalom van a kezében, s hatalma birtokában a világ megváltoztatására törekszik. Az ilyen, és hasonló tévképzeteket szeretné “helyretenni”, eloszlatni az a kötet, amely a 2018-as Ünnepi Könyvhétre jelent meg Márton László szerkesztésében. Ez a Szabadkőművesség titkok nélkül című antológia.
A kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek segítik az olvasót az eligazodásban, hozzásegítik a szabadkőművesség megismeréséhez, egy gondolkodásmód megértéshez.
Aki a szabadkőművességről szóló írásokat összeválogatta, a kötet szerkesztője, Márton László író, műfordító, már nem először próbálkozik meg a tévhitek eloszlásával. Az elmúlt huszonöt év alatt immár ez a harmadik kötet, amit a témának szentel.
Márton László a szabadkőművességet belülről ismeri, mivel a párizsi Martinovics páholy főmestere volt, majd a magyarországi Skót Rend Nagytanácsának főparancsnoka. “Szabadkőműves gondolatok” és “Iskolája az emberi szívnek” címmel szerkesztett már antológiát és ő fordította magyarra Lessing “Szabadkőműves párbeszédek” című művét is.
Márton László nyilvánvalóvá teszi, hogy célja a “sötétség eloszlatása”. A kötet előszavában az eloszlatás módszeréről úgy véli, hogy “ a tudatlanság és a tévhitek legjobb ellenszere, ha szabadkőművesek gondolatait adom közre.”
Szabadkőművesség titkok nélkül című antológia hiánypótló kötet, amelybe három évszázad vonatkozó irodalmából kerültek be szemelvények.
Mielőtt számba vennénk a kötet írásait, fontos tisztázni a kötet legfontosabb mondanivalóját, amelyet az egyik magyar szabadkőműves páholy honlapjáról származó idézettel így lehet a legegyszerűbben megvilágítani:
“A szabadkőművesség független minden politikai, gazdasági, vallási és csoport-hatalomtól. Az emberi élet minden vonatkozásával törődik, az Igazság keresésében semmiféle béklyót nem tűr el. A szabadkőművesség tagjait semmiféle hitelv elfogadására, vagy elvetésére nem kötelezi. A mai szabadkőművesség célja, hogy „az egység központjává váljék, és eszköz, igaz barátságok kötésére olyan személyek között, kik nélküle örökös távolságban maradtak volna”.
A kötetből kiderül, hogy a szabadkőműves páholyok sokkal többet jelentenek egy baráti társaságnál. A szabadkőművesség nem vallás, nem politikai párt, a magukat testvérnek nevező szabadkőművesek között a vélemény- és gondolatszabadság teljes, egyénileg akár politikai elkötelezettséget is vállalhatnak, de azt a szabadkőműves páholyokban nem kérdőjelezik meg. A szabadkőművesség nem önképzőkör, bár, ahogyan magukról az idézett honlapon írják ”önmagunkat állandóan csiszoljuk, saját okulásunkra előadásokat tartunk, többek között a társadalmunkat érintő kérdésekről, kultúráról, gazdaságról”.
Márton László, a kötet szerkesztője két célt követett. Az olvasóközönség számára pletyka-és rágalomoszlatóként szerette volna bemutatni, mi történik valóban a páholyokban. A szabadkőművesek számára pedig kézikönyvként szolgálhat.
A szabadkőművesség számos jeles és jellemző alakjának írásai, beszédei, történetei támpontot adhatnak, hozzájárulhatnak vitatott kérdések alaposabb megismeréséhez.
A kötetben az olvasó találkozhat számos író, történész, közismert személyiség, politikus és a közvélemény által nem közismert szabadkőműves gondolataival.
A kötet szerkesztője, Márton László az “Út a titokhoz” című írásával egyértelműen hozzásegíti az olvasót a szabadkőműves titkok megértéséhez. Számos olyan kérdésre adja meg a választ, amely az olvasókban felmerül, ha a szabadkőműves fogalmat meghallja. A kötet szerkesztője így vall céljáról: “Talán közhelynek hangzik, de megkockáztatom: e könyv célja az igazság, a teljes igazság és csak az igazság feltárása.”
Az olvasó a könyv befejezése után valóban úgy érezheti, hogy a szerző a célját elérte, bemutatta az igazságot a szabadkőművességről.
A három évszázad és maga a szabadkőművesség története nem érthető meg igazán az “Ősi kötelmek” című fejezet és Alain de Keghelnek (nyugalmazott francia diplomata, történésznek, a Skót Rend franciaországi Nagytanácsának korábbi főparancsnokának) a szabadkőművesség egyik legmeghatározóbb személyiségével – Andersonnal – kapcsolatos, az Andersont megelőző és az őt követő korszakról szóló gondolataival, illetve Michel de Ramsay, a Rend nagyszónokának egy 1736-os Szabadkőműves avatáson elhangzott, a szabadkőművessé válás feltételeiről szóló beszéde ismerete nélkül.
Az Ősi kötelmek fejezet szinte mindent megmagyaráz azoknak, akik érdeklődnek a szabadkőművesség iránt. Kiderül, hogy a szabadkőműves alkotmány hogyan gondolkodik a világról és a szabadkőműves emberről egyaránt. Ez a fejezet iránymutatást ad azoknak, akik önmagukat szabadkőművesnek tartják.
Benedek Szabolcs (József Attila-díjas író) “Egység a hazában” című írásában bepillantást kapunk a magyar szabadkőművesség történetébe 1989-ig. A kötet első része két történeti visszatekintéssel, Vári László művelődéstörténésznek és a magyar televíziós adásokból is közismert orvos- és művelődéstörténész Benedek István írásaival zárul.
A kötetben az olvasó találkozhat a szabadkőműves etikáról, valamint pedagógiáról szóló gondolatokkal Benedek Marcell (író, műfordító) tollából. A könyv részletesen mutatja be a szabadkőműves páholymunkát olyan szerzők írásain keresztül, mint Jászi Oszkár (társadalomtudós, miniszter, egyetemi tanár), Supka Géza (író, régész), Molter Károly (egyetemi tanár), Benedek Elek (meséiről közismert író)
A könyv oldalain jó képet kaphat az olvasó a szabadkőművesek gondolkodásmódjáról. Ilyen többek között Sumonyi-Papp Zoltán (József Attila-díjas író, költő), vagy Matlák Gábor (ügyvéd) írása is.
Az antológiában több közismert személyiségnek, mint Kossuth Lajosnak, Móra Ferenc írónak, régésznek és múzeum igazgatónak, vagy Kazinczy Ferencnek, a magyar felvilágosodás és a nyelvújítás vezető személyiségének a szabadkőművességről szóló gondolatai is olvashatók, de olvashatunk róluk és más ismert szabadkőműves személyiségről szóló írásokat is.
Így elolvashatók Berényi Zsuzsanna Ágnesnek, a történelemtudomány kandidátusának, a magyar szabadkőművesség története kutatójának, a “Kossuth Lajos, szabadsághős, szabadkőműves” című, vagy Nacsády Andrásnak, a párizsi Martinovics páholy volt főmesterének, majd a magyarországi Skót Rend Nagytanácsa főparancsnokának, Ady Endrét, mint szabadkőművest bemutató, Várkonyi Benedek rádiós újságírónak, műfordítónak, Kunfi Zsigmondról szóló írását, valamint Kende Péternek (politikai elemző, a francia Becsületrend lovagja, a párizsi, majd a budapesti Martinovics páholy főmestere) a “Jászi Oszkár hazatér” címmel közölt, a társadalomtudósról és szabadkőművesről szóló méltatását.
A könyvismertető írója három, a könyvből vett idézettel szeretné jellemezni a kötet tartalmát: Az egyik Kacinczy Ferencnek a szabadkőművességről szóló gondolata:
„Énnekem a kőművesség – így szól – oly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van, amelyben az ember a királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. jónak szeretete, dolgozik, örömkönnyeket sír; amelyben sokkal biztosabb barátokat lel, mint a külső világ- ban; amelyben ki-ki igyekszik embertársainak nyomorúságát, aszerint amint tehetsége engedi, könnyíteni; amelyben ki-ki olvasni, tanulni, s szerzetes atyafiait munkái, írásai, példái által tanítani tartozik.”
A másik idézet: Amikor Kossuth Lajost az Egyesült Államokban szabadkőművessé avatták és sorra járta az amerikai páholyokat, Bostonban így üdvözölték:
„Egykor rabságban Budavár falai között angolul tanult. Most új nyelvet tanulhat: a szabadkőművességét. Ahol tiltják a szabadkőművességet, ott rabság van.”
S a harmadik idézet, ami sok mindent megmagyaráz: Kende Péter a könyv zárófejezetében ezt írja:
“Mi az oka annak, hogy a szabadkőművességről a köztudat ennyire hézagos és zavaros? Ha eltekintünk attól a negatív képtől, amelyet ellenfelei – elsősorban a katolikus egyház – hovatovább évszázadok óta festenek róla, azt a megállapítást kell tennünk, hogy a kialakult torzképért elsősorban saját rejtőzködése és nyelvezetének titokzatossága a felelős, miközben része van benne a vele foglalkozó irodalom szegénységének is.”
A Márton László szerkesztette, a “Szabadkőművesség titkok nélkül” című kötet megpróbálja a szabadkőművességről a közvéleményben kialakult torzkép helyetti valós képet felfesteni és gazdagítani a titkokat felfedő szabadkőműves szakirodalmat.
Jó, hasznos olvasmány érdeklődőknek és a szabadkőművességet ismerők számára egyaránt.